Ebből tehén, amely 900 ezerről az 1990-es évek közepére 400 ezerre, majd 2008-ra 325 ezerre csökkent.

A tejágazatról lévén szó, a tejelő tehén 1997-óta – 1998-ban volt csúcson 384 ezerrel – 2008 decemberében 264 ezerre csökkent.

Vagyis 325 ezer tehén volt decemberben, kb. 80%-a tejelő tehén, durván 20%-a húshasznosítású. Jó hír, hogy a tejelő állománynak évtizedek óta 70–75%-a hivatalos tejtermelés-ellenőrzésben van.

A 600 körüli termelésellenőrzött telepből közel 6% (35 telep) produkált 2008-ban 10 ezer kilogramm feletti tehenenkénti tejtermelést. Ez az összes tejtermelésnek durván 9,3%-a. A laktációs termelési rangsorában már nincs 3000 kg alatti, viszont van néhány 3–4 ezer közötti, amelyikről nem lehet tudni, hogy miért tartja a tehenet, s gazdaságos-e a tejtermelése. Elgondolkodtató, hogy aközben, míg az átlagos termelés kevesebb, mint 6000 kg–ról több, mint 8500 kg–ra nőtt, s miközben az 1-ről 35-re nőtt a 10 ezer fölötti termelő telepeknek a száma, a piaci szereplők száma 886-ról 604-re csökkent (1. táblázat).

Az állománynak, amiről megállapítottuk, hogy létszámában erőteljesen csökken és lehet olyan érzésünk, hogy nem selejtezzük a tehenek zömét, hanem kiselejteződtek, elhasználódtak, miközben óriási egyedi termeléseket produkáltak.

Az idei évben már eddig arányában sokkal nagyobb az állománycsökkenés intenzitása, mint megelőző évben.

A genetikai fejlesztési program kezdetekor – az 1970-es évek eleje-közepe – az átlag tehén durván 2,5 éves korában ellett először, durván 400 naponként ellett és durván 6 éves koráig élt átlagosan.

2008-ban 2,3 laktációt teljesítettek teheneink. 824 naposan ellenek először üszőink, ez több, mint 2 hónappal korábbi tenyésztésbe vételt jelent, viszont 441 naponként – közel 1 hónappal ritkábban – ellik újra az átlag tehén. (2. táblázat).

Ez nagy valószínûséggel azt jelenti, hogy megbomlik az állomány önfenntartásának lehetősége. A 2,3 laktáció alatt, átlagosan 3 borjút hoz világra, ebből 1,5 üsző és 1,5 bika. Ha netán elhullik a 0,5 üsző, akkor tulajdonképpen az utánpótlás 1 tehén életében egyenlő 1 üsző. Állomány szinten már nincs esély a nőivar szelekciójában rejlő javításra. Marad a hímivar szelekciója, mert egy „átlag-tehén” – életteljesítményként – csak egy felnevelhető üszőt hoz, egy apával végzett eredményes termékenyítésből.

Az adatokból úgy tûnhet, hogy a tejtermelés növekedésével jár együtt a két ellés közötti idő növekedése. Szó nincs róla! Az ellenőrzött telepek átlagos tejtermelés rangsora azt mutatja, hogy a 10 ezer felettiekben ugyanúgy van 400 nap közeli, de mindenképp átlag alatti két ellés közötti idejû, és az átlag alatti tejtermelésû állományokban is van messze átlag fölötti két ellés közötti idő. Vagyis a romló szaporodás-biológiai mutatók több, mint 2/3 részben odafigyelési, takarmányozási, tartási és mindenképpen kezelési, egyszóval menedzsment kérdés. Úgy kell tuningolni ezt a biológiai termelő eszközt, hogy termeljen és szaporodjon, produkáljon és reprodukáljon. Amerikai szaktanácsadók már a 70-es években jelezték, hogy a Holstein takarmányozása és tartása 7 ezer kg termelés felett nem csak munka, hanem a szakma mûvészete!



Dr. Mészáros Gyula, ÁT Kft. szakmai anyagát lejegyezte:

Keresztes Júlia