A 2009. évi termésátlag a terület 94%-ának learatása után 2125 kg/ha. Feltehetően a még le nem aratott területek nem a legnagyobb termésûek, így a végeredmény egy kicsit még kevesebb is lehet. Az alacsony országos termésátlag mellett egyre nagyobb egyedi rekordokról értesülünk a jobb termelőktől és a bemutató parcellák eredményeiről.
Mi okozta a termésátlag ilyen jelentős csökkenését 2009-ben, miközben úgy tûnik nincs biológiai vagy technikai akadálya a jobb teljesítménynek. Az okok időjárási és közgazdasági természetûek. Az idei kevesebb termés „megalapozása” a 2008. évi repcefelvásárlással kezdődött. 2008-ban a termelők rekord magas repce árra szerződtek. Mindent megtettek a nagyobb termés érdekében (több mûtrágya, színvonalasabb növényvédelem stb.). Akik nem szerződtek, azok még magasabb árra számítottak. Az aratás kezdetétől azonban az árak folyamatosan estek, sok esetben még a szerződött árakat sem lehetett realizálni. A csökkenő árak és az ősszel nyilvánvalóvá vált gazdasági válság hatására a termelők óvatosabbak lettek, igyekeztek kevesebbet, csak annyit költeni, aminek a megtérülését biztosnak gondolták, illetve a válság miatt a hitellehetőségek szûkülése és drágulása miatt a pótlólagos ráfordítások külső finanszírozása nehezebben volt megoldható.
Az időjárás sem kedvezett a repcének.
A nyár vége és az ősz száraz volt a keléshez. A tél a korábbinál kicsit hidegebb volt. A késői kitavaszodás és a gyorsan kialakult „tavaszi kánikula” nagyon kedvezőtlen volt a repce számára. A helyzetet súlyosbította az, hogy a fejtrágyázásokat később lehetett elvégezni és utána nagyon sokáig nem esett eső. Így a megkésett fejtrágya nagyon rosszul hasznosult, gyakorlatilag nem hatott. A tavaszi forróságban a repcét károsító rovarok sokszoros erővel támadtak, csak többszöri védekezéssel lehetett megvédeni az állományt. Az aratás előtt egyes térségeket szélvihar és jégeső sújtotta.
Augusztus eleje van. Végeztünk a repce aratásával. Beszállítottuk a termést a felvásárlóhoz. Itt az ideje az új vetés előkészítésének, a következő évi jó termés megalapozásának.
Terület kiválasztása és a vetésváltás
A repce a leghosszabb tenyészidejû szántóföldi növényünk. Az őszi vetésûek közül a legkorábban kell vetni, így előveteménynek korán lekerülő, kevés tarlómaradványt hagyó növények a legalkalmasabbak, mint például a borsó és a korán betakarított zöldtakarmányok. Sajnos ezekből kevés van így a kalászosok a legáltalánosabban alkalmazott elővetemények. A kalászosok közül a tavaszi árpa és tavaszi búza előnyösebb, mivel az esetleges árvakelés télen kifagy.
Talajelőkészítés
A repcetermesztés az elővetemény szakszerû betakarításával kezdődik. Törekedni kell, hogy a szemveszteség minél kevesebb legyen. Az elhullott magvak különösen száraz nyár után erősen gyomosítják a repcét. A szalma betakarítását gyorsan el kell végezni a mielőbbi tarlóhántás érdekében.
A korszerû kombájnok szalmaszecskázóval vannak felszerelve, így ahol nincs szükség a szalmára, ott azt szecskázva a talajra szórják és bedolgozzák a talajba. A repce előtt lehetőség szerint takarítsuk be a szalmát, mert a túl sok bomló szerves anyag a repce kelésekor súlyos gyökérfekély kártételt okozhat.
A repce talaj-előkészítését a legforróbb augusztus hónapban kell elvégezni. Száraz, csapadékhiányos időjárás esetén ennek szakszerû kivitelezése igazi attrakciónak számít. A szántást kerülni kell, helyette sekély mûveléssel irtsuk a gyomokat és azonnal tömörítsük a talajt a nedvesség megőrzése érdekében. Csapadékosabb időjárás esetén is vigyázzunk a mélyebb talajmûveléssel pl. a szántással. Ha mégis szántani kell a repce előtt, akkor azt mielőbb el kell végezni, hogy legyen idő a talaj ülepedésére. A szántás után azonnal el kell simítani a talaj felszínét és tömöríteni kell a nedvesség megőrzése érdekében. A legsúlyosabb hiba a talaj-előkészítésben későn, a vetés idejéhez közeli időpontban végzett szántás. Ilyenkor a kora őszi csapadékhiány sokkal súlyosabb kárt okoz, mivel a szántott rétegből a víz hamar elfogy, és a szántással elroncsolt hajszálcsövesség miatt nincs nedvesség utánpótlásra lehetőség a mélyebb rétegekből.
Talajerő-pótlás
Közvetlen a repce alá szerves trágyát nem tudunk adni, mivel nagyon kevés az idő az elővetemény learatása és a repce vetése között. A szerves trágya bedolgozását nem lehet víztakarékos módon megoldani. A legjobb megoldás a gabona elővetemény előtt elvégezni a szervestrágyázást. A mûtrágyázást a talajvizsgálatokra alapozott számítógépes szaktanácsadásra kell alapozni. A mûtrágya jelentős költségtényező, és a jó megtérülése csak így biztosítható. Ősszel a foszfor és kálium mûtrágya teljes mennyiségét, és a nitrogén kisebbik részét juttatjuk ki. A tavaszi nitrogén fejtrágyát a lehető legkorábban kell kiadni, hogy az intenzív növekedés időszakára az oldódjon és lejusson a repce gyökérzónájába.
Vegyszeres gyomirtás
Ma már számos gyomirtó szer közül választhatunk a talaj gyomfertőzöttsége és a szerek gyomirtási spektruma és főleg a pénzügyi lehetőségünk szerint. Gyakori hiba az, hogy az őszi gyomirtást elhagyják, és tavasszal futnak fûhöz–fához segítségért, tanácsért. Ilyenkor már a lehetőségek nagyon korlátozottak, csak nagyon kis hatékonysággal lehet beavatkozni, ráadásul a gyomok tavaszig is nagyon komoly kárt képesek okozni.
A legjobb hatásúak a vetés után, kelés előtt és a korai posztemergensen alkalmazott vegyszeres kezelések.
Fajta- és vetőmag választás
A repcetermesztésben a hibrid fajták megjelenése és nagyobb arányú elterjedése volt jellemző az elmúlt években és a kezdetektől komoly dilemma az, hogy fajtarepcét vagy hibrid fajtát válasszunk. A hibridek a fajtakísérletekben mutatják előnyüket, ugyanakkor a gyakorlatban sok esetben jobban teljesítenek a fajtarepcék. A korszerû intenzív repcetermesztés célszerûen hibridfajtát használ. Azt javasoljuk és ezt a Gabonakutató Nonprofit Kft. Növénynemesítő Kutató Állomásán szerzett több évtizedes repcenemesítési és termesztési tapasztalataink is alátámasztják, hogy a hibrid fajták a nagyobb termésû, intenzív technológiához illeszkednek jobban. A 2 t körüli termésszinten nem a hibrid vetőmag választása lesz a leghatékonyabb eredménynövelő tényező. Itt az alkalmazott technológia alapos revíziójára van szükség elsősorban.
A repcenemesítés a kezdetektől a minőségjavítás különleges iskolapéldája. Nagyon rövid idő alatt sikerült nemesítőknek a repcéből eltávolítani az erukasavat és jelentősen csökkenteni a glükozinolát tartalmat. A hibrid fajták megjelenésével ez a tendencia egy kicsit lazult. Az első hibridek jellemzően nagyobb glükozinolát tartalommal rendelkeztek. Ma a fajtaminősítés feltétele az, hogy a glûkozinolát tartalom nem lehet magasabb 25 mmol/g-nál. Új fejlemény, hogy az európai növényolajipari cégeket tömörítő szervezet, a FEDIOL minden tagja a 2011-es betakarítástól megköveteli a beszállítóitól (legyen bármilyen eredetû), hogy kizárólag olyan 00-ás repcefajtákat termesszenek, illetve vásároljanak fel, melyek glükozinolát tartalma nem haladja meg a 18 mmol/g értéket (91% szárazanyag tartalomra számolva). Ez a fejlemény komoly következményekkel jár a fajta- és vetőmag használatot illetően. A vetőmag szabvány nem tartalmaz a repce glükozinolát tartalmára vonatkozóan semmilyen követelményt. Ezért jól teszik a vetőmag vásárlók, ha a vetőmag forgalmazóktól elkérik a vetőmagminősítő bizonyítvány mellett a glükozinolát tartalomra vonatkozó hivatalos vizsgálat eredményét. A minőségbiztosítás és a nyomon követhetőség követelménye nem teszi lehetővé a fajták ellenőrizetlen utántermesztését.
Őszi növényápolás
Ha a repcét jó minőségben sikerült elvetni, akkor már nem marad más feladatunk a tél beálltáig, mint a növényállomány ellenőrzése. Ha hosszú és meleg az ősz, szükség lehet a rovarkártevők elleni védekezésre. Ha a tél beállta előtt a repce töve ujjnyi vastagságú, leveleinek száma 10-12, nincs felnyurgulva a sûrû vetés miatt, akkor jó biztonságos telelésre és jó termésre számíthatunk. A regulátoros permetezés tovább javítja a repce télállóságát és a termelés biztonságát.
Falusi János
Gabonakutató Nonprofit Kft.
Növénynemesítő Kutató Állomása
Táplánszentkereszt
A cikk szerzője: Falusi János
