Használatuk már régóta elterjedt a nagyüzemi tehenészetekben. Kezdetben főleg azt várták tőlük, hogy a fejés során a tőgybimbó bőrére került esetleges kórokozókat elpusztítsa, és a fejés után még legalább egy óráig a nem teljesen zárt tőgybimbó csatornán keresztüli tőgyfertőzéseket megakadályozza. Megfigyelték azt is, hogy ellentétben a fejés előtti szerekkel, alkalmazásukkal az állatról-állatra terjedő, kontagiózus patogének terjedése is sikeresen csökkenthető (Oliver és mtsi, 1991). Ez valószínûleg annak köszönhető, hogy a tőgybimbó bemártása után a szer hosszabb ideig kifejtheti a hatását, és a bőr mélyebb rétegeiben meghúzódó kontagiózus patogéneket is képes elpusztítani. Ez a tulajdonság annál kifejezettebb, minél könnyebben penetrál az adott szer a bőr mélyebb rétegeibe.

Itt azonban megint igen nehéz feladatot kapnak a szereket megtervező kémikusok. A túlságosan hatékonyan penetráló és fertőtlenítő szerek a bőr saját hasznos mikroflóráját is elpusztítják, amelyek pedig hosszabb távon is védelmet nyújtanának a kórokozók megtelepedése ellen. Itt sem szabad tehát a maximális fertőtlenítő hatásra törekedni, be kell érni egy közepes mértékû csíraszámcsökkentő hatással is. Annál is inkább, mert a tőgybimbó védelmét, rugalmasságának, selymességének megtartását, fejés utáni regenerálódását szintén segítenie kell a fejés utáni készítményeknek. A repedezett, károsodott bőr hajlataiban a Staphylococcusok, Streptococcusok kedvező szaporodási feltételeket találnak. Az ún. kozmetikai tulajdonságok ezért a fejlett országok tehenészeteiben elsődleges kiválasztási szempontnak számítanak.

A sûrû, nem csepegő és hosszabb ideig bizonyos mechanikai védelmet is nyújtó rugalmas filmréteget képző szereket nálunk jobban kedvelik a híg, spray-ként is alkalmazhatóaknál, sajnos azonban minél sûrûbb egy oldat, annál nehezebb gyors és hatékony fertőtlenítést elérni. A legjobb kompromisszumokat a vegyészek is csak jó minőségû, 8–10 különböző szinergikus összhatású alapanyag együttes alkalmazásával tudják elérni.

dr. Sághy Tibor

A cikk szerzője: dr. Sághy Tibor