Előbbieken túl a korai bevétel lehetőségét nyújtja a köztudottan forgótőke-szegény mezőgazdasági üzemek számára. Jelentősége olajának dízelüzemû motorok üzemanyagaként való felhasználásával tovább nőhet (lásd ábra) (Radics, 2002).
A repce termesztéséhez a semleges körüli pH-jú, középkötött és ennél kissé lazább talajok felelnek meg. Ez talajtípustól függően a 30–45 KA értékhez köthető. A kötöttebb, főleg réti agyag- és öntéstalajok kedvezőtlenebb vízgazdálkodási tulajdonságai, a jó minőségû magágy készítésével kapcsolatos problémái miatt kevésbé alkalmasak a repcetermesztésre (Németh és Kádár, 1988).
A repce termőterületek kiválasztásánál a növény talajigényét, mely elsősorban nagy tápanyag-igényét jelenti, sokszor háttérbe szorítják az éghajlati adottságok. Hazánkban elsősorban a Dunántúl és az Északi Középhegység tájainak éghajlata felel meg a repcetermesztés számára. Az Alföldön nagyobbak az időjárási szélsőségek, s így termesztése nagyobb kockázattal jár. A termésbiztonság csökken a humuszos laza talajokon is, s emellett nagyobb trágyaigénnyel is számolnunk kell (Németh, 1986).
Termesztett növényeink, így a repce gazdaságos, és egyúttal környezetkímélő trágyázásához immár több éve alkalmazzuk az MTA TAKI – MTA MGKI költség- és környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszerét, mely 2008-ban Innovációs Nagydíjban részesült. Az 1960 és 2000 közötti hazai szabadföldi NPK trágyázási kísérletek adatbázisán nyert összefüggésekre alapozott szaktanácsadási rendszerrel a növények megfelelő tápanyagellátásán keresztül célunk a termesztés jövedelmezőségének és biztonságának egyidejû növelése.
A több évtizedes szabadföldi trágyázási kísérletek termés- és olajhozamai, valamint a trágyázás hatására mért terméstöbbletei alapján a repcét a N-re és a P-ra igényes, a K-ra kevésbé igényes növénycsoportba soroltuk, azonban, mivel a kálium a télállóságot javítja, a repcét is káliumigényes kultúrának tekintjük.
A Nitrogénmûvek Zrt. évente több 10 milliós innovációval, az MTA TAKI – MTA MGKI rendszer ajánlásaival beállított országos Genezis kísérleti hálózat mûködtetésével is segíti a gazdákat költség- és környezetkímélő trágyázási gyakorlatuk megvalósításában. Az 1. és a 2. táblázatokban a 2008. és 2009. évi őszi káposztarepce kísérleti eredményeket ismertetjük.
A négy helyen beállított repcekísérletek közül kettő (Debrecen, Nagyhörcsök) az I. szántóföldi termőhelyhez (csernozjom talajok), míg Kaposvár, Táplánszentkereszt a barna erdőtalajokhoz (II.) köthető (1. táblázat). A kísérletekben szerepel a mûtrágya nélküli, ún. „Abszolút mûtrágyázatlan kontroll”, és a termőhelyenként elterjedt mûtrágya-adagnak megfelelő ún. „Üzemi szokásos” kezelés mellett az adott talajra a TAKI – MGKI Szaktanácsadási rendszere által ajánlott mûtrágya szint.
Az „Üzemi szokásos” kezelésnek a gazdaságos TAKI – MGKI ajánlási szinttel való összehasonlításból kitûnik, hogy hogyan is tud a gazda „hibát” vagy akár a teniszből ismert „kettős hibát” elkövetni:
1) Ha ott is trágyáz, ahol nem kellene (avagy, enyhébb formában: ha több trágyát juttat ki, mint amit kellene).
A TAKI – MGKI rendszer legkisebb, (1.) Minimum ajánlási szintje a jó PK ellátottságtól már nem javasol a repce alá PK trágyázást, hiszen ezen az ellátottsági szinten a talaj elegendő PK-t szolgáltat a növényeknek a gazdaságos termés maximumához. Az ellátottsági szint megállapításához talajvizsgálat szükséges. A Genezis kísérletek közül a foszfor vonatkozásában Táplánszentkereszten és Kaposvárott, a kálium esetében Debrecenben, Táplánszentkereszten és részben Nagyhörcsökön ez volt a helyzet (2. és 3. táblázatok).
2) Ha ott nem trágyáz, ahol kellene (avagy, enyhébb formában: ha kevesebb trágyát juttat ki, mint amit kellene).
Gyenge N-ellátottság mellett a kifejezetten N-igényes repce alá, különösen is, ha nagy (3-4 t/ha) termésszintet tervezünk, 170– 190 kg/ha N kijuttatása is indokolt lehet. Az persze kérdéses, hogy ekkora N-adagokat még gazdaságos terméstöbbletekkel hálál-e meg a repce? Közepes-jó N-ellátottság mellett, kisebb (2–2,5 t/ha) tervezett termésszinttel a N mûtrágya igény 120–140 kg/ha-ra mérséklődhet (2. és 3. táblázatok). A keresztesvirágú repce kénigénye közismert (Zsombikné Puy et al., 2002). A gazdának érdemes tájékozódnia, hogy pl. a kénes pétisóval tovább tudja-e termését növelni a csupán N-forrásként számba jövő pétisó alkalmazással szemben.
Mi tehát a gazda feladata?
1) Az előírásoknak megfelelő, gondos talajmintavétel és -vizsgálat, hiszen ezek a szabadföldi trágyázási kísérletekből nyert információk hasznosulásának alapvető eszközei. Ez a gazdának egy olyan beruházás (ami területegységre és évre lebontva kb. 200–300 Ft/ha), amely sokszorosan megtérülhet, nem csak ott, ahol kötelező a talajvizsgálat (NVT AKG programok, nitrátérzékeny területek), de a gazda bármely tábláján. Az immáron 20 évi, negatív PK mérlegekkel jellemezhető gazdálkodás mellett szabatos talajmintavétel és -vizsgálat nélkül már egy gazdálkodó sem képes talajai PK ellátottságának pontos becslésére.
2) A költség- és környezetkímélő MTA TAKI – MTA MGKI ( www.proplanta.hu ), ill. Talajerő Plusz Kft. trágyázási szaktanácsadási rendszerek ajánlásai segítségével a területegységre jutó legnagyobb jövedelem előállítása.
Felhasznált irodalom
• Németh, T. 1986. Az őszi káposztarepce tápelem felvétele és trágyázása. Agrokémia és Talajtan, 35: 294–312.
• Németh, T. és Kádár, I. 1988. A N mûtrágya igényének becslése talajvizsgálattal. In: Tápanyag-gazdálkodás. (Szerk.: Debreczeni, B. és Miklay, Fné.) 34–36. Agroinform. Budapest.
• Radics, L. 2002. Alternatív növénytermesztés II. Szaktudás
Kiadó, Budapest.
• Zsombikné Puy, K., Borbély, Jné és Győri, Z. 2002. őszi káposztarepce-állományban végzett kéntrágyázási kísérlet eredményei. Agrártudományi Közlemények. Különszám. 77–80.
Csathó Péter(1) • Máthéné Gáspár Gabriella(1) • Árendás Tamás(2)
Fodor Nándor(1) • Radimszky László(1) • Németh Tamás(1)
1 MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, Budapest
2 MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár
A cikk szerzője: Németh Tamás
