A CFT-ben található specifikus Lactobacillus buchneri törzsek Esterase enzimet termelnek, melyek lekapcsolják a rost poliszaharidjait (Cellulóz, Hemicellulóz) a lignin tartóvázról így a bendőbaktériumok gyorsabban megemésztik azokat.



A rost emészthetőségének növekedése miatt az állatok több takarmányt tudnak felvenni. A szilázs módosított rostja sokkal gyorsabban emészthető a bendőbaktériumok által, amely lehetővé teszi a kukoricaszilázs mennyiségének megemelését a takarmányadagban. Üzemi CFT tesztek átlagosan 3-5% pont NDF emészthetőség növekedést mutattak. A Wisconsin Egyetem MILK2006 modelljét alkalmazva a becsült tejtermelés növekedés 32 kg szilázs tonnánként.

Tehát a CFT-vel nem enzimet hanem enzimtermelő baktériumokat juttatunk az erjesztendő takarmányhoz, mert a hozzáadott enzimek: 

- megfelelő mennyiségben adagolva túl költségesek; 

- az idő múlásával veszítenek aktivitásukból; 

- nem biztosítják a szilázsnál a kombinált fermentációs és stabilizáló előnyöket.

Nem ismert jelenleg más oltóanyag, amely speciálisan szelektált enzimtermelő baktériumot tartalmaz. A CFT-ben található speciális Lactobacillus buchneri törzsek alkalmazkodnak az alacsony szilázs pH-hoz. Amint az organizmusok szaporodnak és számuk növekedik, az enzimet (Esterase) gazdaságosan biztosítják a szilázsban. Egyes oltóanyagok tartalmaznak hozzáadott enzimet (Celluláz, Pentozanáz, Amiláz).



Az enzimtartalmú oltóanyagok sokat vitatott kérdése, hogy a silóban uralkodó körülmények több tekintetben nem felelnek meg az enzimek mûködéséhez szükséges optimális feltételeknek. Így például a Celluláznak 4–4,5 pH között van a mûködési optimuma, ugyanakkor a jó minőségû szilázs pH-ja csak rövid ideig van ebben a tartományban. Még nagyobb a különbség a hőmérsékleti optimum tekintetében, hiszen a Celluláz hőmérsékleti optimuma gyakorlati körülmények között 40–65°C között van,



a silózás során ugyanakkor arra törekszünk, hogy a silóban a hőmérséklet lehetőleg ne haladja meg a 30°C-ot. Hasonló a helyzet a Pentozanáz esetében is, amely a maximális aktivitást 4–6 pH közötti tartományban, illetve 75°C körüli hőmérsékleten éri el. Hasonlóképpen magas a hőmérsékleti optimuma az Amiláznak is. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy a silóban ezek az enzimek csak csökkentett aktivitással tudnak mûködni, azaz a vártnál kevesebb nyersrostot (cellulózt, hemicellulózt) és keményítőt fognak lebontani.



dr. Knódel János • Termékmenedzser • Kelet-Európa