Az előző lapszámban megkezdett, az őszi búza, az őszi káposztarepce és a burgonya kapcsán az elmúlt 2010/11-es gazdasági évet elemző cikkünk folytatásaként ezúttal a kukoricával és a napraforgóval foglalkozunk. A csapadékmentes tavasz és kora nyár miatt sokan rosszabb termésre számítottak, mint amely végül betakarításra került.

Ehhez hozzájárult a júliusi – ha nem is elegendő, de számottevő mennyiségû – csapadék, de legalább annyira a megfelelő talajmûvelés, tápanyagellátás és jó genetikai potenciállal rendelkező fajták választása. Sajnos az országos termésátlagok jelentősen alulmaradnak azokhoz a termésmennyiségekhez képest, amelyeket az agrotechnológiát az évjárathatás által megkívántak szerint alkalmazó, szakmailag és gazdaságilag is fenntartható termelést követő gazdálkodók elérnek, de az országos termésmennyiségek alapján is megállapítható, hogy mind a kukorica, mind napraforgó (a termésvolumen tekintetében főleg utóbbi) jól teljesített az elmúlt gazdasági évben. A kukorica országos átlagtermése 6,6 t/ha, a napraforgóé pedig 2,4 t/ha volt 2011-ben.

Ezzel szemben a cikkben szereplő gazdák – igaz mezőségi talajon, de kevés csapadék mellett – 10 t/ha felett teljesítettek kukoricában, és napraforgóból is az országos átlagot jelentékenyen meghaladó termésmennyiség született. A termésmennyiségek kedvező alakulása mellett a terménypiaci tendenciák alapján is pozitívan ítélhető meg a kukorica, ill. napraforgó termesztése. Ezúttal az enyingi Mikó Ferenc és a soponyai Birkás Gyula eredményei tükrében mutatjuk be a kukorica, ill. a derecskei Halász Tamás eredményei alapján a napraforgó termesztése során szerzett tapasztalatokat.

Kukoricatermesztési tapasztalatok a nedvességmegőrző talajmûvelés fókuszában

Mikó Ferenc (Enying) tapasztalatai



Mikó Ferenc a Mezőségben, Enying körzetében összesen 3800 hektárra kiterjedően folytat szántóföldi növénytermesztést, melybe beletartoznak a saját, a bérelt, ill. a bérmunkában mûvelt területek is. Vetésszerkezetüket a búza, árpa, kukorica és napraforgó termesztése jellemzi. Az őszi káposztarepce termesztését az erőteljesen felszaporodott kártevők miatt 2002-ben abbahagyták. Kukoricát kalászos után, vagy maximum egy alkalommal önmaga után szokták vetni.

Mikó Ferenc gazdálkodó: napraforgó-termesztésben is kiváló

A 2011-es évet elemezve a mulcshagyó talajmûvelés tûnik az agrotechnika legfontosabb elemének, mely hozzájárult az előző évi csapadék megtartásához és így a csapadékhiány ellentételezéséhez. A növénytermesztés sikerének egyik legfontosabb pontja a vízellátás kérdése. A csapadék mennyisége évről évre kiszámíthatatlan és – ha öntözés nem áll rendelkezésre – közvetlenül nem befolyásolható. Mégis, közvetett módon nagyban befolyásolható a talajok vízgazdálkodása: mulcsmûveléssel és rendszeres szervesanyag-utánpótlással. A mulcsmûvelés víztartó talajmûvelési eljárás, hiszen a talaj felső rétegébe kevert növényi maradványok csökkentik a talaj párologtatását és növelik nedvességmegtartó képességét. A szervestrágyázás szintén javítja a talaj vízmegkötő képességét, az általa létrejövő porózusabb talajszerkezetben több olyan kolloid mérettartományú apró felület van a talajrészecskéken, amelyen a vízmolekulák meg tudnak kötődni. A mai viszonyok között azonban gyakran nem megoldható a szervestrágyázás. Ilyenkor felértékelődik a szármaradványok szerepe, melyek tekintetében vissza is kanyarodunk a mulcshagyó talajmûveléshez, hiszen ez az eljárás biztosítja a szármaradványok visszaforgatását a talaj felső rétegében.



A 2011-es évben a tenyészidőszaki csapadék mennyisége Enying körzetében 202 mm volt, amely kevesebb, mint harmada a csapadékos 2010-es évi 693 mm-es szintnek, de a szokásos mennyiségeknek is alig fele. Ennek ellenére a 2011-es termésátlagok nem lettek alacsonyabbak az előzi évinél, sőt! A kalászos és kukorica termések magasabb, a napraforgó pedig megegyező szintet ért el. Mikó Ferenc 2011-ben 17,00–18,82 t/ha közötti kukoricaterméseket realizált, termésmaximuma tehát háromszorosa az országos átlagnak!

Az agrotechnológia mely elemei járulnak hozzá leginkább a magas termésszintek eléréséhez?

1. Talajmûvelés



A mulcsmûvelést az előzőekben már részletesen bemutattuk és látható, hogy a vízgazdálkodás szempontjából alapvető jelentőségû. Nyilvánvalóan nem hagyható figyelmen kívül a talajmûvelés jó talajállapotot létrehozó szerepe sem, amely eke-, ill. tárcsatalpak nélküli, jól átjárható, könnyen mûvelhető szerkezetet jelent, így biztosítva a gyökér kiterjedéséhez szükséges teret, valamint a talaj jó levegő- és vízgazdálkodását. A mulcshagyó talajmûvelés a mulcs pozitív hatásai és a talaj tömörítésének mérséklése által ilyen szempontból is előnyös. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy nélkülözhető lenne a szántás, valamikor szükséges a szármaradványok kellő mélységû aláforgatása. Mikó Ferenc kukorica elővetemény után következő kukorica esetében szokott őszi szántást végezni.

Mulcs a kukoricaállomány sorközeiben (Fotó: Mikó Ferenc)

2. Tápanyag-gazdálkodás



Alaptrágyaként ősszel 120 kg/ha mennyiségben foszfor és 150 kg/ha mennyiségben kálium került kijuttatásra. Ezt követte tavasszal a nitrogéntrágyázás: ahol vonatkoztak a Nitrát Direktíva megkötései 170 kg/ha, egyébként pedig 250 kg/ha mennyiségben. A nitrogén kijuttatására egy adagban került sor, amely mellett az adagmegosztással szemben az szólt, hogy így elkerülhető, hogy csapadékmentes idő esetén – amire kiváló példát szolgáltatott a 2011-es év – a kijuttatott mûtrágya nem oldódik fel és így nemcsak, hogy nem hasznosul, hanem perzselő hatású sóstresszt is jelent a gyökerek számára. Kalászos elővetemény esetében egy foszfor- és cinktartalmú mikrogranulált mûtrágya kijuttatására is sor került starter trágyaként. Ennek hatása fagyosszentek körül érvényesül: a késő tavaszi fagyok, böjti szelek, szárazság okozta vízhiány esetén nagyobb mennyiségû tápanyagot igényel a növény, így jó hatású a közvetlenül felvehető és frissen feltáródó foszfor, ill. a kukorica számára – különösen megfelelő foszfor ellátottság mellett – jelentékeny cink. Cink levéltrágya útján is kijuttatásra került, bár ennek hatása nem jelentkezett terméstöbbletben a tapasztalatok szerint. Ez ugyanakkor nem jelenti ennek szükségtelenségét, hiszen nem mindig jelentkezik közvetlenül egy tápelemhiány tünete, kialakulását viszont jobb megelőzni, mint utólag kezelni.



Levéltrágyázást keserûsóval (magnézium-szulfát) is végzett Mikó Ferenc: Az így kijuttatott magnézium a fotoszintézisben játszik meghatározó szerepet. Így az asszimiláció egyik legfontosabb tápeleme, de a gyökéren keresztül nem biztos, hogy rendelkezésre áll a növény számára szükséges teljes mennyiség. Ebből kifolyólag a magnéziumos levéltrágyázás gyakorlatilag meghosszabbíthatja a vegetációs időszakot, így növelve a termés fejlődéséhez rendelkezésre álló időt. A levélen keresztüli tápanyag-utánpótlásra a növénynek olyan fenológiai stádiumaiban van szüksége, amikor valamilyen tápelem iránt fokozottan megnő az igénye. A tápanyag-gazdálkodás vonatkozásában megemlítendő még, hogy algapermetezéssel is kísérletezett és az első év tapasztalatai pozitívak, de a végső következtetéshez még további tapasztalatokra van szükség. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy folyamatosan felértékelődik az alternatív tápanyag-gazdálkodási beavatkozások, mint az említett algapermetezés, vagy a baktériumtrágyák szerepe, hiszen egyrészt bioaktív anyagok által javíthatják a növényi kondíciót, másrészt egyenletesebb tápanyag-utánpótlást biztosíthatnak.

3. Fajtaválasztás



Mikó Ferenc sok fajtát kipróbál és mindig előnyben részesíti az újakat. Tapasztalatai visszaigazolják, hogy az új fajták magasabb termésszintet tudnak a régieknél. Alapvető elvárása a 15 t/ha termésszint, de a 20 t/ha termésszintet célozza meg. Ilyen tekintetben a DEKALB fajták váltak be nála legjobban. Üzemi eredményei ezen a termésszinten mozognak, a tényleges 20–22 t/ha termésmennyiség elérése pedig a csapadék kérdése, az alkalmazott fajta és technológia lehetővé tenné.

Összességében megállapítható, hogy a nedvességtartó talajmûvelés, a hatékony tápanyagellátás és a modern fajtaválasztás hármas interakciója, ill. a jó gazda gondossága az, ami lehetővé teszi Mikó Ferenc példaértékû termelését.

Kukoricatermesztési tapasztalatok öntözési kitekintéssel

Birkás Gyula (Soponya) tapasztalatai



Birkás Gyula a Carota Bt. vezetőjeként szintén a Mezőségben, annak központi területén, a Székesfehérvárhoz közeli Soponyán 630 hektárnyi területen gazdálkodik. Vetésszerkezetükben 2011-ig az intenzív szántóföldi zöldségkultúrák termesztése dominált, úgymint a gyökérzöldség és a zöldborsó, de emellett hibridkukorica termesztést is folytattak. A 2011. évi terménypiaci tendenciák alapján visszaszorult az intenzív kultúrák termesztése és felértékelődött a takarmánykukorica szerepe, melyet 550 hektáron kezdtek el termeszteni. A Carota Bt. által mûvelt területen 4 db 2100 méter hosszú lineár berendezéssel megoldható az öntözés. A szántóföldi zöldségkultúrák nem termeszthetőek öntözés nélkül, de részben öntözéses volt a kukorica termesztése is.



Az előbb ismertetett vetésszerkezetből kifolyólag a kukorica előveteménye zöldborsó, ill. hibridkukorica volt, melyek után szántással, ill. mélylazítással végeztek alapmûvelést. Külön hangsúlyt fektettek a kijuttatott mûtrágya kultivátorral történő bedolgozására, mely a talajszerkezet javításával a mûtrágyából felszabaduló és a talajban már jelenlévő tápelemek jobb felvehetőségét célozza, de egyben a gyomosodás elleni mechanikai védekezésnek is hatékony módszere. Mûtrágyázás során 95 kg/ha hatóanyag mennyiségben nitrogén került kijuttatásra, ill. további nitrogén, valamint a mikroelemek (ezek közül a kukorica esetében kiemelendő a cink jelentősége) pótlása céljából levéltrágyázást is folytattak. Jövőre a foszfor- és káliumtrágyázás is be fog épülni a kukorica termesztéstechnológiájába, hiszen a talajba vissza kell juttatni az abból a terméssel kivont tápelemeket. Ugyanakkor a kukorica termőterület öntözött részén a halastóból származó öntözővíz a haltenyésztésben felhasznált takarmányokból, ill. a halastavat tápláló patakba befolyó tisztított szennyvízből kifolyólag plusz nitrogén- és foszforforrást is jelentett. A magyarországi talajok – a homoktalajokat leszámítva – jó káliumszolgáltató képességûek, de hosszú távon a káliumtrágyázás sem mellőzhető, hiszen az káliumhiányhoz vezethet, amelyre a káliumigényes kukorica érzékenyen reagálhat, különösen száraz évjáratokban.

Visszakanyarodva a levéltrágyázásra, fontos ezzel kapcsolatban néhány alapvetést összefoglalni: a levéltrágyázás jelentőségét az adja, hogy a növények rögtön képesek az ilyen formán kijuttatott tápanyagok felvételére. Igaz, hogy mennyiségileg nem juttatható ki ilyen módon annyi tápanyag, mint a talajtrágyázással, a levéltrágyázás nem is azt hivatott helyettesíteni, de hatékony kiegészítése lehet annak. Ennek kapcsán a következő három pontot kell kiemelni:



1. A kijuttatott mûtrágya csapadék hiányában nem oldódik, így nem lesz elérhető a növény számára, sőt sóstresszt jelenthet a gyökér számára. Ilyenkor levéltrágyával azonnali tápelemforráshoz juttatható a növényállomány.



2. A növények tápelem-felvétele nem statikus! A fejlődés intenzív szakaszaiban (pl. virágzás, termésképzés) igénylik a legtöbb tápanyagot. A levéltrágyázás ilyenkor is eredményes kiegészítése lehet a talajból rendelkezésre álló tápanyagtőkének.



3. Több mikroelem esetében előfordulhat, hogy bár kielégítő mennyiségben jelen vannak a talajban, nem felvehetőek a növény számára. Ennek oka lehet relatív hiány, pl. a cink esetében, ami azt jelenti, hogy egy másik elem, a foszfor kiszorítja és így nem tudja elegendő mennyiségben felvenni a növény. A másik eset, amikor olyan komplex vegyületek részeként kötődnek meg a mikroelemek a talajban, hogy a kémiai kötés akadályozza felvehetőségüket (pl. mangán, réz). Mindkét esetben hatékony mikroelem-utánpótlás a levéltrágyázás.

Kukorica öntözése Soponyán (Fotó: Doktor Ákos)

A tenyészidőszaki csapadék mennyisége 260 mm volt, de a kukorica számára sokat jelentett, hogy ebből 100 mm július 20-a körül hullott le. Ez a csapadékmennyiség, ill. a talajban az előző csapadékos évből tárolt nedvességkészlet öntözetlen körülmények között is megfelelő termés elérését tette lehetővé: az üzemi termésátlag 10,2 t/ha annak dacára, hogy a vetés kezdetekor probléma volt a vetőgéppel, ami egy részen némileg csökkentette a megfelelő tőszám beállítását. A termések egyébként kis szórást mutatva 9 és 11,5 t/ha közötti intervallumba esnek. Birkás Gyula három különböző kukorica fajtát (Monsanto, ill. Pioneer hibridek) termesztett, melyek érésidő tekintetében 300 és 500 FAO-szám között változtak. A kukorica monokultúra miatt (hiszen a következő évben hasonló területen terveznek kukoricatermesztést) fontos kritérium az erős szár- és gyökérképződés. Az agrotechnikának fontos, a termésmennyiséget is jelentősen befolyásoló eleme a tőszám, mint arról Dr. Kiss Erzsébet cikke részletesen beszámol. Birkás Gyula 80000 darabos hektáronkénti tőszámmal vetett, melyet jövőre az öntözött területeken 85000-re fog emelni. Minthogy a termesztéstechnológia minden vonatkozásban kellően intenzív, biztonsággal fel lehet vállalni ezeket a magas tőszámokat. Értelemszerûen az öntözés még egy fokkal intenzívebb technológiát jelent, így ennek megléte mellett 5000 darabbal növelhető a tőszám.

Kiemelendő továbbá Soponyáról a Monsanto maximális technológiai kísérletben elért 17,4 t/ha országos termésrekord. Ebben a kísérletben 2x2 hektár területen magasabb tápanyagszint mellett, öntözött körülmények között folyt a kukoricatermesztés. Kijuttatásra került a Nitrát Direktíva értelmében törvényileg engedélyezett maximális 170 kg/ha nitrogén mennyiség, továbbá a talajvizsgálat alapján a tervezett terméshez szükséges foszfor- és kálium is. Öntözés formájában pedig 2x100 mm vízmennyiség került kijuttatásra. Problémát jelentett az augusztusi teljes szárazság, viszont ebben a hónapban már nem volt mód öntözésre a magas költségek miatt. Ha erre sor került volna, feltételezhetően 2-3 t/ha többlettermést eredményezett volna.

Mezőségi talaj – biztos fundamentum



Mind Enying, mind pedig Soponya a Mezőségben található és mint ahogy a tájegység elnevezése is utal rá, a mezőségi (más néven: csernozjom, azaz feketeföld) az uralkodó talajtípus. Ez magas szervesanyag-tartalma, jó levegő-, hő- és tápanyag-gazdálkodása révén sikeres alapja lehet a szántóföldi növénytermesztésnek. Érdemes ezért röviden megismerkedni talajtani jellemzésükkel: sík vidéken, eredetileg füves növénytakaró alatt, meszes altalajon képződtek és általában mély humuszos talajszelvénnyel, kedvező morzsalékos talajszerkezettel, jó levegő- és vízgazdálkodással rendelkeznek. Tápanyag-szolgáltatásuk is jó, szerves anyaguk sok nitrogént tárol. A feltalajban 3% körüli humuszt tartalmazó alföldi és mezőföldi csernozjom évente 100-150 kg/ha nitrogént szolgáltathat a növénynek hosszú időn át. Káliumot hasonló mértékben biztosíthat a vályog vagy kötöttebb csernozjom egyenletes mállása. E talajok ugyanakkor foszforral eredendően gyengén ellátottak. A foszfortrágyákat viszont jól hasznosítják és a növények számára felvehető formában megőrzik.

Mezőségi talaj szelvénye: mély kiterjedésû fekete, humuszban gazdag feltalaj

(forrás: http://www.uni-miskolc.hu/~ecodobos/)

Amennyiben a vízellátás is megfelelő, maximális terméseket érhetünk el trágyázással. Mûvelhetőségük kielégítő, gyakorlatilag minden kultúrnövény sikerrel termeszthető e termőhelyeken. A talajtípus eredendően jó adottságai nem jelentik azonban azt, hogy helytelen mûveléssel nem ronthatóak el. Magas termésátlagok betakarítása mellett a talaj természetes tápanyag-szolgáltató képességének éves szintjét meghaladó mennyiségben vonunk ki tápanyagokat, melyeket visszapótolni szükséges, nemcsak a talajban eredendően alacsonyabb mennyiségben jelenlévő foszfor, hanem a nitrogén, kálium, mezo- (Ca, Mg, S) és mikroelemek tekintetében is. Rosszul megválasztott, ill. rosszul időzített talajmûvelés szintén okozhat károkat, így megjelenhet az eke-, vagy tárcsatalp tömörödés. Annak kapcsán, hogy a mezőségi talajok is mennyire képesek megkeményedni, Mikó Ferenc egy személyes tapasztalatot elevenített fel: rókavadászatkor, amikor a talajban jó egy méter mélyen lévő odút akarta kibontani, tapasztalta, hogy olyan kemény a talaj, hogy csákánnyal is nehezen sikerül csak kiásni.

Napraforgó-termesztési tapasztalatok – jó fajtával biztos terméstöbblet

Halász Tamás (Derecske) tapasztalatai

Halász Tamás Hajdú-Bihar megyében, Hajdúszoboszlótól nem messze fekvő Derecskében kötött mezőségi talajokon gazdálkodik. 160 hektáros családi gazdaságuk kertészeti és szántóföldi növénytermesztést folytat: az öntözhető 50 hektáron csemegekukoricát, zöldborsót, ill. alagutas fóliában kápia paprikát termesztenek, valamint egy 2 hektáros intenzív almaültetvényt is mûvelnek. A 110 hektáros szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezete pedig őszi búza, kukorica és napraforgó kultúrákból áll.

Halász Tamás derecskei gazdálkodó (Fotó: Kerekes János)

Halász Tamás napraforgó-termesztési tapasztalatairól számolt be a mögöttünk hagyott év tekintetében, amelynek aktualitását az adta, hogy egy új hibrid kipróbálásával a régebben termesztettel szemben – megegyező agrotechnológia mellett – jelentősen nagyobb termést tudott elérni. 5-10 éve termeszti a Syngenta egyik korai érésû hibridjét, amely az évek átlagában kiegyensúlyozott 3 t/ha termésszintet produkált, 2011-ben pedig igen jól teljesítve 4 t/ha-t. Ebben az évben ezt a hibridet azonban csak kisebb területen, 8 hektáron vetették és számottevő mennyiségben, 25 hektáron egy újat próbáltak ki, szintén a Syngenta-tól. Ez egy közép-korai hibrid, amely a nemesítő cég információi alapján ideális a Kárpát-medence éghajlati viszonyain és kiváló termőképességét jelölik meg legfőbb tulajdonságaként. A tapasztalatok megerősítették ezt, hiszen az elért terméseredmény 5 t/ha volt. Mindkét fajta esetében ugyanazt az agrotechnológiát alkalmazták: a napraforgó előveteménye kukorica volt, mely 3x15-ös NPK komplex formájában 30-30 kg foszfor- és káliumtrágyázásban részesült. Ennek egy része tartamhatásként a napraforgó utóveteményben is tudott érvényesülni, bár ez nem jelent magas trágyázási szintet. A napraforgó 68 kg/ha hatóanyag mennyiségben kapott nitrogén mûtrágyát (a napraforgó nitrogéntrágyázása kapcsán ld. a keretes írás megállapításait).

A vetésre április végén került sor, melyet a talajfelszínt lezáró, a párolgási veszteségeket csökkentő vetés-előkészítő talajmûvelés előzött meg. Ősszel, a kukorica betakarítása után egyébként sor került szántásra. Csapadékban ez a környék sem bővelkedett: májusban és júliusban volt a többi hónaphoz képest jelentősebb, de önmagában nem nagy mennyiségû csapadék. Ugyanakkor a talajban tárolt előző évi csapadékkal együtt vízhiány nem limitálta a termést és az országos 2,4 t/ha átlag több mint dupláját takaríthatta be Halász Tamás az új napraforgó hibridből. Ez a termésmennyiség környékbeli összehasonlításban is kiemelkedő: a környéken ezt a fajtát nem, de az általa is termesztett régebbi fajtát, ill. egyéb felülkezelésre alkalmasakat termesztenek és átlagosan 3,5 t/ha körüli termésszintet realizálnak a gazdák. A felülkezelés lehetősége nem is vált azonban szükségessé, hiszen az alapgyomirtás, majd a fejlett állomány gyomelnyomó képessége következtében végig gyommentes volt az állomány. A növényvédelmi beavatkozások másik mûveleti eleme júliusban a gombaölőszeres védekezés volt.

Összefoglalva elmondható, hogy Halász Tamás egy új, nagy termőképességû napraforgó hibrid választásával a régebbihez képest egy tonnás többlettermést tudott elérni anélkül, hogy az agrotechnikát intenzívebbé tette volna, pl. több tápanyagot juttatott volna ki. A többlettermés tehát a hibrid genetikai potenciáljának eredménye.

A napraforgó nitrogén ellátása

A napraforgó termesztésben a többi kultúrához hasonlóan az agrotechnikai tényezők közül az optimális tápanyagellátás döntő fontosságú. A napraforgó általában a mérsékelt nitrogén-, bőséges kálium-, megfelelő foszfor-, magnézium- és kénellátásra reagál kedvezően. A tápanyagellátásra legigényesebbek a hibridek, a fajták általában mérsékeltebb tápanyag igényûek.

A napraforgó mérsékelt nitrogénellátás mellett termeszthető optimálisan, a magas nitrogénszint a lágyult szövetek következményeként szárdőlést és a kórokozókra való nagyobb fogékonyságot eredményez. Halász Tamás esetében, amikor 68 kg nitrogén hatóanyagot juttatott ki, hektáronként az 5 t/ha termés esetében 13,6 kg mûtrágyából származó nitrogén jutott egy tonna termésre. Az ennél nyilvánvalóan többet vett fel a növény, hiszen adott a talaj természetes tápelem-szolgáltató képességéből adódó nitrogénmennyiség is. Mivel a napraforgó nem igényel egyszerre nagy adagú nitrogént, a talajból fokozatosan feltáródó tápelem-mennyiség jobban tud érvényesülni. Összességében is elmondható azonban, hogy a napraforgó nem magas nitrogén igényû, a szakirodalom által leírt 40-50 kg tonnánkénti nitrogén igényt több gyakorlati tapasztalat is túl magasnak ítéli.

Benedek Szilveszter

A cikk szerzője: Benedek Szilveszter