Tarlóburgonya termesztésről akkor beszélünk, amikor július első dekádjáig lekerülő elővetemények után étkezésre és vetőgumó előállításra ültetünk burgonyát. A másodvetésû burgonyatermesztés különleges változata az ún. fojtott burgonya termesztése. Ennek lényege, hogy a szeptember végén, október elején felszedett foszlós héjú burgonyát nem hagyják beparásodni, hanem nedves homokkal rétegezve tárolják és a tél folyamán, kora tavasszal újburgonyaként fogyasztható, hozható forgalomba.



A tarlóburgonya termesztése napjainkra sokat vesztett jelentőségéből, pedig főleg kisüzemekben, családi gazdaságokban számottevő jövedelem kiegészítő szerepe lehetne, különösen ott, ahol a fővetésû burgonyatermesztés feltételei is adottak. Termesztésének előnyeit és hátrányait egyaránt mérlegelve döntsünk arról, hogy érdemes-e foglalkozni vele. Az előnyök sorában első helyre kívánkozik, hogy jobb egészségi állapotú étkezési és vetőgumó állítható elő, mint fővetésben, mivel az élő szervezetek okozta leromlás mérsékeltebb. A jól beparásodott másodvetésû étkezési burgonya ízletes, jól tárolható. A fojtott burgonya pedig a felszedéstől a következő év tavaszáig megőrzi az újburgonya minőségét.



Nem veszik kárba a fővetésből visszamaradt vetőgumó, étkezési célra ültetve pedig elfogadható az előző évi áruburgonya maradéka is.



Termesztésének feltételei között első helyre kívánkozik az öntözés lehetősége.



A tarlóburgonya a kivételesen csapadékos évjáratokat leszámítva jelentős kiegészítő vízpótlásra szorul és nem elhanyagolható az öntözés hőmérséklet szabályozó szerepe sem. Kétségtelen az is, hogy másodvetésben a várható termés kisebb. Nem hallgatható el az a tény sem, hogy a kutatási eredmények is elég szerény mértékben állnak a termesztők rendelkezésére pl. a fajtakérdés, a tápanyag visszapótlás mértéke, vagy a bakhát képzés tekintetében erősen megoszlanak a vélemények. Mindezek előrebocsátása után, tekintsük át a tarlóburgonya (fojtott burgonya) termesztés tennivalóit dióhéjban.



A talaj tekintetében igénye megegyezik a fővetésû burgonyával. Laza, szervesanyagban nem szegény homokos vályog, vályog talajok a legmegfelelőbbek, különösen akkor, ha kielégítő a mészállapotuk, P, K, Mg ellátottságuk legalább közepes. A talaj kémhatására nem igényes, 5,0-7,5 pH tartományba tartozó típusok mindegyike megfelelő.



A tarlóburgonya május közepétől július derekáig ültethető, ezért számos korábban lekerülő elővetemény után sikerrel termeszthető. Közülük felsorolunk néhányat: őszi- és tavaszi keverékek, zöldborsó, őszi káposztarepce, bíborhere, őszi árpa, korai érésû búzafajták, fejessaláta, újhagyma, az első kaszálás után feltört lucerna, vöröshere. Nem kerülhet viszont önmaga és a rokon növények (dohány, paprika, paradicsom, tojásgyümölcs) után négy évnél korábban. A talajmûvelés irányelvei ugyanazok, mint fővetésben. Legyen a talaj felső 20 cm-es rétege rögmentes, porhanyós, légjárható. Ezt az elővetemény lekerülése után azonnali sekély szántással vagy nehéz tárcsás mûveléssel, annak gyors elmunkálásával, lezárásával érhetjük el. Ha ültetés előtt rögös az így előkészített mûvelt réteg, célszerû még az ásóborona használata, jó szerkezetû talajon kivételesen a talajmarózás is ajánlható. A tápanyag visszapótlás terén, mint már említettük, a rendelkezésre álló kutatási eredmények, pontosabban azok szélső értékei között nagy a távolság. Abban a kutatás és a gyakorlati tapasztalat megegyezik, hogy másodvetésben mintegy 20 %-kal nagyobb a burgonya fajlagos tápanyag igénye, mert rövidebb a rendelkezésre álló tenyészidő. Továbbá, úgy mint fővetésben ha vetőgumó előállítás a cél, akkor a P, K adagokat növelni, a N-t pedig mérsékelni kell. Közepes tápanyag szolgáltatású talajokon a növény fiziológiás igényeit, a trágyázás költségeit egyaránt mérlegelve a következő hatóanyag adagokban gondolkodhatunk 15-20 t/ha-os termést tervezve:







Táblázat

Mivel másodvetésben szervestrágyázásra a házikertek kivételével alig van mód és főleg idő, ezért a tápanyag visszapótlásra mûtrágyák jöhetnek szóba. Amennyiben az elővetemény alá istállótrágya került, akkor a N, P adagok 20-25 %-kal mérsékelhetők (pl. istállótrágyázott őszi-, tavaszi keverékek). A N adagja 40-50 kg/ha mennyiséggel, akkor csökkenthető, ha az elővetemény hüvelyes, vagy pillangós volt. A fajtakiválasztás a termesztési cél, a piaci-fogyasztási igények és az ültetési idő együttes ismeretében történjék. Sajnos a fajtaismertetőkben elvétve találni utalásokat a másodtermesztésre való alkalmasságról. Tekintettel a burgonya nappalhosszúsághoz fûződő igényére, amely szerint rövidnappalos körülmények között intenzívebb a gumókötés ezért májusi-júniusi másodvetésre a hosszabb tenyészidejû, még július eleji ültetésre a rövid tenyészidejû fajtákból érdemes válogatni. Vetőburgonya, téli tárolásra is alkalmas étkezési burgonyatermesztésre a hosszabb-, míg fojtott burgonya előállításra, különösen június végi, július eleji ültetésre a korai fajták alkalmasabbak. Ugyanis augusztus közepétől csökken nálunk jelentősebb mértékben a nappalhosszúság és szeptember 23-án következik be azaz állapot amikor a 12 órás nappal 12 órás éjszaka követi, ezután pedig tovább csökken a napi megvilágítás. A vetőgumó mérete és minősége ugyanolyan fontos, mint fővetésben, a 3-4 cm átmérőjû 30-50 g tömegû egészséges, nem fonnyadt, előcsíráztatott, vagy rügypattanásig előkezelt gumók a megfelelőek. Az előcsíráztatás (0,5-1,0 cm-es zömök rügyek) és a rügypattintás (a rügyek éppen csak látszanak, 1-2 mm-re állnak ki a rügygödörből) szórt fényben, 18-22 °C-on sikeres. A kívánt állapot fóliasátrakban, mellékhelyiségekben, szórt fényben (a fény éppen elegendő olvasásra) hozható létre pl.: szaporító ládákban. Amennyiben a gumók ráncosodnak, akkor alacsony a levegő relatív páratartalma, célszerû ilyenkor ködszerû vizes permetezést alkalmazni. Az előcsíráztatáshoz max. 20 nap a rügypattintott állapot eléréséhez 5-7 nap szükséges.



Az előkészített vetőgumót 75-80 cm-es sortávolságra, 6-8 cm mélyre ültessük és azonnal alakítsuk ki a primer bakhátat, 10-12 cm magasra képezve akár gépi, akár kézi a végleges bakhát kialakítás módja. Vetőburgonya előállításnál 40.000-48.000 tő/ha sûrûség biztosíthatja a jó vetőméret szortimentet. Ehhez kb. 1,8-2,0 t/ha vetőgumó szükséges. Étkezési célra június közepéig elültetve 38.000-44.000 tő/ha szükséges, aminek a vetőanyag igénye 1,6-1,9 t/ha, későbbi ültetésre 36.000-40.000 tő/ha-os állomány ajánlható, 1,5-1,6 t/ha vetőgumó szükséglettel (az átlag 40 g-os vetőgumó minden igényt kielégít). A végleges (szekunder) bakhát kialakítás gépi mûvelésnél akkor történik, amikor a burgonya hajtásai megközelítik a primer bakhát felszínét, de még nem bújtak a felszínre. A szekunder bakhátat 26-29 cm magasra, trapéz keresztmetszetûre, talajmaró-töltögető munkagép alakítja ki. Kézi bakhátképzést folyamatosan végezzünk. Várjuk meg a hajtások kibújását a primer bakhátból, ezután 2-3 hetente rögmentes, nedves talajból fokozatosan alakítsuk ki a szekunder bakhátat, de úgy, hogy a zöld leveles hajtásokat soha ne takarjuk be. Az ily módon készülő végleges bakhát a gumóképzés kezdetéig (bimbósodás) garantáltan gyommentes is marad, herbicid használat nélkül. Annak ellenére, hogy másodvetésben bizonyos kórokozók és kártevők terméscsökkentő és minőségrontó tevékenysége mérsékeltebb, mint fővetésben korántsem tanácsos „magára hagyni” az állományt. Bőven marad még növényvédelmi tennivaló.







A tarlóburgonya károsítói



Figyelemmel a tarlóburgonya termesztést jellemző tenyészidőre, gyakorlatilag számolni kell ezt az időszakot jellemző ökológiai feltételekkel és az egyes károsító fajok tápnövényhez való kapcsolódásának lehetőségeivel. A legkorábban ültetett tarlóburgonya is csak június elején, első felében kel, amikor hazai időjárásunk a legtöbb évben már szárazságba hajló, ugyanakkor számolni kell a sok esetben 30 °C-ot is meghaladó nappali hőmérséklettel. A felsorolt meteorológiai tényezők mellett további jellemzőként kell figyelembe venni a levegő relatív páratartalmának mérsékelt voltát. Az együttesen érvényesülő hatások következménye, hogy pl. a vírusterjesztő levéltetvek tömeges felszaporodására ekkor már nem kell számítani. Ezért tehát az ültetőgumó előállító területeken a fő vetéshez viszonyítva egészségesebb szaporítóanyag állítható elő.







Betegségek



A burgonya gyors leromlását okozó legveszedelmesebb kórokozók a vírusok, amelyek közül hazánkban súlyosan károsít a burgonya levélsodródás és a burgonya Y-vírusa. Ezek a vírusok levéltetvekkel terjednek, amire a június-júliusi magas hőmérsékletnek nincs kedvező hatása. Ekkor a lombozat még nem záródott és ezért a napsugarak szinte zavartalan hatásként érik a táplálkozó levéltetveket, emiatt azok pusztulását okozhatják. A tarlóburgonya állományok vírusfertőzöttsége többnyire szinte kizárólagosan „csak” az ültetőgumó egészségi állapotától függ. A levélsodródást okozó vírus felismerhető a levelek sodródásáról, kanalasodásáról és törékenységéről. A levéllemez klorotikusan, ritkán antociánosan elszíneződik. A fertőzés kísérő jelensége az internódiumok rövidülése. Az Y-vírus tünetei a levelek mozaik foltosodásában tûnnek elő, amelynek kísérő jelensége a levelek fonáki oldalán található tintafolt szerû elhalás. Az elhalt beteg levelek leforrázottan csüngnek a burgonya szárán. Az Y-vírusnak több törzse ismert, amelyek közül legveszélyesebb az NTN törzs, mert súlyos gumó-, szár- és levél nekrózist okoz. A termesztés sajátosságaiból adódó eltérésekre már utaltunk, ezért ültetőgumó termesztő területeken célszerû a tüneteket mutató növények megsemmisítése. Ezt a szelekciós munkát ajánlatos több alkalommal elvégezni, így akadályozhatjuk meg a növényállományon belüli vírusterjedést.



A baktériumos szártő és nedves gumórothadás következtében a fiatal, még virágzás előtti növények levelei fonnyadnak, leforrázott jelleget mutatnak. Ez a kártételi forma különösen nedves időjárásban érvényesül. A kártétel súlyossága a gumók lágy rothadásával jellemezhető. A rothadás már a termőterületeken megindul és folytatódik a tárolókban.



A burgonyavész (fitoftora) szinte minden évben veszélyeztet. Egyik legsúlyosabban károsító kórokozó. Előfordulására és kártételére csapadékos időjárásban kell számítani. A kórokozó jelenléte felismerhető a levéltünetek alapján, amelyek először a lombozat záródásakor a levelek csúcsán jelentkeznek vizenyős, sárgás, barnuló, később pedig elszáradó foltok formájában. A foltok növekednek, szabálytalan alakúak, végül a teljes levéllemez elpusztul. Taratósan párás meleg időjárási körülmények között 2-3 nap leforgása alatt a teljes lombozat megsemmisülhet. A kórokozó megtámadja még a szárat, a levélnyelet és a burgonyagumót is. A gumókon először zöldes sárgás, majd barnás, kissé besüppedő szürkés foltok látszanak. A bőrszövet ráncosodik, alatta a gumó húsa vöröses barnára színeződik. A betegség a tárolás alatt is terjed, aminek a következménye egyrészt rothadás másrészt pedig másodlagos kórokozók megtelepedése lehet. A súlyos károk elkerülése érdekében szükséges a megbízható előrejelzés és az időben történő – szükség szerint többször ismételhető – védekezés



Az alternáriás szárfoltosság többnyire a hosszan tartó és így uralkodó száraz viszonyok között terjedő levélbetegség. Tünetei a leveleken sötétbarna éles határvonalú többnyire szögletesnek tûnő foltok formájában szétszórtan jelentkeznek a nyár közepétől. A barnás-fekete színû foltok mérete a fertőzés előrehaladtával növekszik és a levelek nagyobb részére kiterjed. Az idős levelek sárgulva elpusztulnak. A gumófertőzés besüppedő, morzsalékos állományú fekete rothadás formájában jelentkezik.







Kártevők



A zöld őszibarack levéltetû, a sárga burgonya levéltetû, a csíkos burgonya levéltetû és más egyéb, itt nem említett fajok kedvelt tápnövénye a burgonya. Táplálkozásuk hatására a levelek enyhén, alig láthatóan deformálódnak és sárgulnak. Ezek a fajok hatékony terjesztői a burgonya súlyos leromlását okozó vírusoknak. A telelő burgonya keléstől számítva zöldlombos állapotig nem alkot zárt növényállományt, ezért az ilyenkor uralkodó magas hőmérséklet (sokszor 30 °C fölött) nem teszi lehetővé a felszaporodást. Ebből adódólag tehát védekezésre csak akkor van szükség, ha a levéltetveknek kedvező 20-25 °C tartósan érvényesül 75-85%-os relatív páratartalom mellett.



A pattanóbogarak drótféreg és cserebogarak pajor típusú lárvái a különösen száraz években támadják meg a növekedésben lévő gumókat egyrészt táplálék igényük, különösen pedig nedvességigényük kielégítése céljából. A drótférgek által károsított gumókban ürülékkel és rágcsálékkal telt járatokat találunk, a pajorok pedig a gumókban a felületről induló mély gödröket rágnak. A károsított gumó konyhatechnikailag feldolgozhatatlan és a sérüléseken, mint nyílt kapukon keresztül különböző, rothadást előidéző kórokozók fertőzhetnek.



A burgonyabogár első nemzedékének elhúzódó rajzásából származó egyedek, valamint a második nemzedék rajzásának első példányai már a bakháton megjelenő első leveleket károsíthatják. Az érési táplálkozást folytató bogarak karéjozzák a leveleket, egyedszámtól függően pedig tarrágást is okozhatnak. A lárva kártétel megegyezik az imágók által okozottal. A termésveszteség elkerülése érdekében rendszeresen figyelni kell a növényállományt és indokolt esetben akkor célszerû védekezni amikor a burgonyabogár populáción belül az L1 és L2 fejlettségû lárvák vannak túlsúlyban.



Mezeipocok gradáció esetén számolni kell az általuk okozott kártétellel, ami a gumók felületén okozott sebek vagy a gumók teljes kiüregesedésének formájában észlelhető.







Gyomnövények



A tarlóburgonya termesztő területek gyomosodását a késői ültetés, a hatékony talajmûvelés, a bakhát készítés valamint ebben az időben érvényesülő ökológiai viszonyok határozzák meg. Az ültetéssel egy menetben kialakított bakhát védelmet biztosít az elgyomosodással szemben, ami tovább fokozódik a gyorsan bekövetkező lombzáródással. A rövid tenyészidő miatt a szár természetes megtörése és a levelek leszáradása viszonylag rövid idő alatt megtörténik ezért a tenyészidőszak végén jellemző gyomosodás nem ölt betakarítást veszélyeztető mértéket. Rendkívüli esetben alkalmazható postemergens gyomirtás, ami az arra javasolt készítmények valamelyikével elvégezhető.

A tarlóburgonya védelme



- mechanikai gyomirtás – hatékony talaj előkészítés,



- gumócsávázás a kórokozók esetleg a fiatalkori kártevők ellen,



- talajfertőtlenítés – ha ez indokolt – a talajlakó kártevők ellen,



- bakhát készítés-sel védekezzünk a kelő gyomok ellen,



- a lombzáródás-sal egy időben esetleg megjelenő fitoftora első tüneteit követően azonnal állománykezelést kell alkalmazni,



- a levéltetvek szaporodásának kedvező ökológiai feltételek alakulásakor védekezzünk az első szárnyasok berajzásával egy időben,



- a burgonyabogár imágók és lárvák a tenyészidő folyamán jelen vannak. Egyedszámtól függően védekezzünk akkor, amikor az L1 és L2 lárvák túlsúlyban vannak.



- A helytelen talajmûvelés, vagy a késői elgyomosodás esetén alkalmazzunk postemergens kezelést.



- A szedéssel egy időben, vagy betároláskor át kell válogatni a burgonyát, hogy a tárolás időtartama alatt károsodás ne következzen be.







Amint azt ismertetőnk elején írtuk, a másodvetésû burgonya termesztés egyik előfeltétele az öntözés. Szerepe nem csupán a burgonya tekintélyes vízigényének kielégítése a nálunk uralkodó nyári szárazságban, hanem ugyanilyen fontos a gumóképződésre jó hatású talajhőmérséklet biztosítása is. Ugyanis jó minőségû, méretes gumók akkor fejlődhetnek, ha a bakhátban a hőmérséklet tartósan nem emelkedik 16-18 °C fölé. A folyamatosan nedves (de nem levegőtlen) bakhátban a víz magas fajhőjénél fogva hivatott ennek biztosítására. Mindezeket kisebb, gyakoribb vízadagokkal érhetjük el. Gyakran, már az ültetés után kelesztő öntözésre kényszerülünk, ennek adagja 20-30 m/m. Ezt követően12-15 napos öntözési fordulókat tervezhetünk 40-50 m/m vízadagokkal, egészen a virágzás végéig. A június közepe – szeptember első dekádja közötti természetes csapadékot is beszámítva összességében mintegy 6-7 öntözési fordulóval számolhatunk és 280-350 m/m mesterséges vízpótlással, esőszerû öntözési móddal kijuttatva. Szeptember elejétől-közepétől már várhatók talajmenti fagyok, amik súlyosan károsíthatják az állományt. Fagyveszély esetén szintén ajánlatos egészen kis intenzitással (8-10 m/m/h) öntözni éjjelente kora hajnalban, ilyenkor szintén a víz magasabb fajhője mentheti meg termésünket. A betakarítás és előtárolás ideje, módja a termesztési céltól függ. Vetőburgonyánál amikor a gumók megközelítették végleges méretüket, ez kb.: szeptember közepe és erről próbaszedéssel meggyőződtünk a gumók héja még foszlós, elérkezett a méretszabályozó, szedést megkönnyítő, egészségi állapotot konszolidáló defóliálás, amit herbicidekkel, szárzúzással végzünk. A termés ezt követően mindaddig a földben marad, amíg a héj beparásodás meg nem történik, ehhez 15-20 nap is szükséges. Ezután szedhető fel a termés, történhet meg a válogatás, a tárolásra való előkészítés. Ez utóbbi mûveletek ugyanúgy hajthatók végre, mint a fővetésû vetőgumó előállításnál.



A hosszú tárolásra alkalmassá úgy tehetjük az étkezési burgonyát, ha mechanikai, vagy a herbicides szár- és lombtalanítással megvárjuk a gumók beparásodását. Ha ez október elejére nem következik be, akkor a következőt tehetjük. Elvégezzük a szártalanítást, felszedjük a burgonyát, háromszög keresztmetszetû ( 1 m alapú, 0,6 m magas) prizmába rakjuk, 20-25 cm vastagon szalmával takarjuk mindaddig, amíg a parásodás befejeződik és ezt követően tároljuk. Fojtott burgonya előállításnál célunk az újburgonya minőség elérése. Ezért, amikor a gumók elérték végső méretüket, héjuk még foszlós, felszedjük a termést, válogatjuk (figyelembe véve az esetleges különleges igényeket, pl. pommes parisien) és nedves, “éles homokban” (éles homok = agyagmentes, durvább szemcséjû homok) tároljuk, felhasználásig.