A vemhesség végén a magzati hipofízisben ACTH termelés indul meg, ennek hatására fokozódik a magzati mellékvesekéreg kortikoszteroid szekréciója. Ennek következtében egyrészt növekszik az (a placentából származó) ösztrogén, másrészt a méh receptorainak környékén csökken a progeszteronszint, mindezek a PGF2a szint emelkedéséhez vezetnek. A progeszteron a PG lebontását, az ösztrogén a PG keletkezését katalizálja. A méhkontrakciók kiváltásában döntő szerepe a PGF2a -nak van. Az ösztrogén szerepet játszik a méh oxitocinnal szembeni érzékenységének fokozásában, valamint a nyakcsatorna és a hüvely nyálkatermelésében.
Valószínûleg a sárgatestekben termelődik és tárolódik a vemhesség alatt a relaxin. Az ellés megindulása előtti 25-30. órában a plazmaszint többszörösére emelkedik. Szerepe a méhnyak csatorna tágulásában, esetleg a medencei szalagok ellazulásában van.
Az ellés lefolyása:
A progeszteronszint csökkenésének kezdetekor - 1-2 nappal ellés előtt – a koca viselkedése megváltozik, ha falkában van, társaitól elkülönül, sarkot keres, az almot rámolja – fészket túr magának. Ekkorra már mindenképpen el kell különíteni egyedi fiaztatóba. Ha ezzel késlekedünk, felborítjuk a hormonszintek változását. Az új elhelyezéshez a kocának idegileg is adaptálódni kell, a kutricába zárást ezért a vemhesség 111.-113. napja körül végezzük el.
Hogy a megváltozott körülményeket a koca minél zökkenőmentesebben fogadja el, az etetőbe adjunk egy kis adag kocatápot és/vagy szálast.
A közelgő ellésnek számos jele van, az egyedi különbségek azonban nagyok.
- A csecsek simogatására általában már 2-3 nappal ellés előtt is lefekszik és „szoptat”. A csecsekből a tej változó időpontokban fejhető – ellés előtt 1-2 órától akár 48 órától is – mindenesetre az adott egyedtől elléshez közeledve egyre könnyebben egyre több tej nyerhető.
- 10-30 órával ellés előtt a hasfal elernyed, a horpasz üressé válik („leszakad”).
- Ugyanerre az időre jellemző az alom rakosgatása, fészekkészítés, a padozat kaparása, turkálása.
- Jellemző, hogy legtöbb esetben az ellés előtti utolsó etetésre adott takarmányát nem fogyasztja el.
- Egyre gyakoribb a vizelési, tényleges szomjúság nélküli ivási inger, aminek következtében gyakran áll fel, és igen rövid állási idő után újra lefekszik.
- Az ellést közvetlen megelőző időben – 0,5 – 2 óra – a hüvelyből nyálka ürül.
- Az ellés megindulásakor a koca az oldalán fekszik, ritkán a hasán, még ritkábban áll. A számára is legelőnyösebb oldalfekvést csecssimogatással ki lehet váltani.
Az ellés szempontjából előnytelen magatartási megnyilvánulások okai között meg kell említeni a rosszul (szûk kocapihenő, túl alacsony kocakirekesztő, durva padozat, rövid álláshossz) kialakított kutrica mellett a túl erős fényt (kifejezetten a félhomályt kedveli) illetve a zaklatást.
Ellést közvetlen megelőző időben és alatta csak az elkerülhetetlen munkákat végezzük a teremben, kerüljük a zajkeltés minden formáját.
A prosztaglandin ( és az ösztradiol > oxitocin) hatására fellépő méhösszehúzódások az első magzatot a méhnyakcsatornába juttatják. A magzat a nyakcsatorna falára nyomást gyakorol, a hipotalamusz oxitocintermelése és kiválasztása ugrásszerûen megnő, a méhkontrakciók fokozódnak. Következik a kitolás fázisa, melyben nagy szerepet játszanak a hasizmok, a hasprés. A tolófájások intenzitása és gyakorisága nő, a malac megszületik.
Az első malac megszületését a későbbiekhez képest hosszabb szünet követi. Egy zökkenőmentes szülés ritkán haladja meg a 3-4 órát. Fiatal kocánál általában gyorsabb, idősebb, esetleg túlkondicionált anya – hosszabb szünetek közbeiktatásával – esetében lassúbb. Az esetek nagyobb részében az ellés spontán, problémamentesen zajlik le, tevékenységünk csak az újszülöttek ellátására, a folyamat figyelemmel kísérésére szorítkozik.
Bonyodalmak az ellés alatt:
A sertés fajban a nehézellés kevéssé definiált fogalom. Ha azt értjük alatta, hogy állatorvosi beavatkozás – esetleg mûtét – nélkül az anya nem képes megelleni, akkor az előfordulási arány rendkívül alacsony, 2 % alatti, jól menedzselt állományban (tartási-takarmányozási viszonyok kielégítőek) gyakorlatilag nem fordul elő. Ha a fogalmat kiterjesztjük a bármilyen szintû emberi beavatkozás szükségességére, akkor az arány lényegesen magasabb, 15-50 %. Tágabb értelemben beszélünk erről, ha az ellés ütemtelen, leáll, vagy a koca nem fogadja el a malacokat, vagy az anya általános állapota nem jó. A malacok átlagosan 15-20 percenként születnek, egy malac megszületése után 5-15 perces pihenési fázis következik. Ha az időintervallum túl nagy, közbe kell avatkoznunk.
A közbeavatkozás módja az egész eddigi folyamat ismeretében történhet.
Hosszabb szünet okai:
a., Fájásgyengeség: fennállhat a szülés elejétől is, jellemzően azonban az utolsó harmadban, különösen idősebb, edzetlen, túlkondicionált kocák esetében gyakori. Az ellés során nagyon gyakran alkalmazzák az első malac után közvetlenül az elhúzódó hatású oxitocin- készítményeket (depotocin, hipophysin) 2-3 ml adagban.
Fiatal kocáknál igen, idősebbeknél azonban csak tényleges fájásgyengeség esetén javaslom. Hatása 2-3 óra, de fokozatosan gyengül, ezért értelmetlen az ellés korai – amúgy is aktív – időszakban az alkalmazása. Szóba jöhet a spasmotitrat is, hatása nem azonos az oxitocinnal – egyben tágít is.
Az ellések gyors ütemére tényleg oda kell figyelni. A veszteségek zömét a szülés közbeni elhullások okozzák, amely különösen az utolsó, a méhszarvak végén elhelyezkedő malacokra jellemző, mint ahogy az is, hogy a többször ellett kocáknál a halvaellések száma többszöröse az 1. – 3. ellésû kocákénál.
Az oxitocin alkalmazásának több kontraindikációját írják le. Ilyen a méhrepedés veszélye. Ezzel még nem találkoztam, leírásokban is csak indukált szülés esetén előforduló méhrepedésről olvastam. Az ellés lefolyását a leírásokban – elsősorban didaktikai okokból – szokták.
A koca maga ezt nem teszi, az egész folyamat egymásra épülő történések és változások láncolata, melynek szerves része a lágy szülőút tágulása és síkossá tétele. Végülis a méhrepedéstől nem kell tartani. Másik ellenérv, hogy az erős méhkontrakciók elszorítják a köldökzsinórt, minek következtében a malac oxigénhiány miatt megfullad. Erre a lágy szülőút képtelen, ha a köldökzsinór elszorul, akkor az már a csontos szülőútba történt beékelődéskor következik be. Ha viszont a malac ott van, akkor a koca mindig nyom, és nem fájásgyengeség az eset, hanem
b., elakadt malac a szülőútban.
Okai:
- nagy magzat – általában abszolút nagy magzat esetéről van szó ( 2 kg feletti tt), normál tömegû magzat (1,3-1,6 kg) elakadása hiányos tágulás következménye.
- süldő kocát robusztus jellegû kannal termékenyítettek.
- elhalt – esetleg korábban elhalt, felpuffadt – magzat.
- rendellenes magzatprezentáció. Ezutóbbiak közül az egyik vagy mindkét láb visszatartásával párosult – harántfekvésnek tûnő – farfekvés okozhat gondot, esetenként a háti helyeződés.
- korábbi, esetleg benyúlkálásokból származó ödémásodás és száraz szülőút.
- nagyon ritkán magzatextrémitások (pl. sziámi iker)
Ezekben az esetekben a malacot el kell venni. Mindenképpen csak indokolt esetről lehet szó. (a koca teljesen szabályos, erőteljes tolófájásai mellett a malac nem születik meg, illetve a fájásgyengeség olyan fokú, hogy a koca oxitocinra sem reagál, és jelentős idő – egy óránál több – telt el.) Türelmetlenség, kíváncsiság nem ok. A kocába képtelenség sterilen benyúlni, kezelés nélkül szinte biztos valamilyen szövődmény. A benyúlás az MMA egyik oka lehet, ha megtettük, preventíve kezelni kell. (LA antibiotikum, ellés után retard oxitocin, másnap esetleg száraz méhkezelés. Az utóbbira most is javaslom a 80-as években divatba jött, felhabosított méhtablettát habszifonnal katéteren keresztül befújni, száraz alakban perceken belül, felhabzás előtt kipréseli.)
Néhány általános szempont a magzat elvételéhez:
- pérát fertőtlenítjük, benyúláshoz a farkat tartsuk rögzítve
- kézmosás incosanos vízben, szappannal
- azzal a kézzel nyúlunk be, amelyik oldalán fekszik
- kezünket a hüvely boltozata mentén vezessük be
- farfekvésnél (könnyû eset) mindkét lábat fogjuk, csánknál ujjunkkal kulcsoljuk át
- fejfekvésnél: szemfognál (szemfog mögött) rögzítsük, ha lehet (ha a csontos szülőút mérete lehetővé teszi) a tarkónál fogjuk meg. Húzni mindig tónusosan, a koca nyomásával egy időben húzzuk. Alsó állkapocs gödrénél fogva nem tudjuk kivenni.
- hogy a malac él-e vagy nem, érzékelhető mindkét fekvésben. Elhalt magzat esetében (kivételes esetben élőnél is) alkalmazható a szemhorog: alsó állkapocsba vagy szemgödörbe illesztve nagyon lassan nem rángatva húzzuk. Fogó szinte használhatatlan. Élő malac esetében (szinte kizárólag fejfekvéses malacról van szó) szemgödörbe akasztunk. Túléli és semmi baja nem lesz.
A koca mindeközben – mert benyúláskor intenzíven nyom – nagyon elfárad, a spontán további ellés lehetősége csökken. Az ilyen kocát otthagyni nem lehet, másrészt malacot kocában nem hagyunk.
A magzatburkok általában az ellés után 0,5 – 3 óra múlva egyszerre távoznak, nemritkán ellés közben is távozik több-kevesebb burok. Befejezettnek akkor nyilvánítjuk az ellést, ha az alomszámnak megfelelő mennyiségû burok ürült. Magzatburok-visszatartás a kocánál gyakorlatilag nem fordul elő, ha nem ürült ki a körülbelül megfelelő mennyiség, e mögött magzat-visszamaradást kell sejtenünk, és a fentiek szerint eljárnunk.
Az újszülöttek és az anya ellátásáról, az elletőről és az ellető kutricáról, valamint a vemhes koca ellésre való felkészítéséről a korábbiakban már volt szó. A wellfare jegyében kialakított technológiákban a koca spontán, gyorsan és komplikációmentesen ellik és nevel. Minden életképes malacra szükségünk van, a 20-30 %-os (esetleg nagyobb) perinatális veszteségek lényegesen csökkenthetők.
Néhány gondolat az ellés indukálásáról (szinkronizálásáról): PGF2 analógokkal (enzaprost, dinolitic) történik, a vemhesség 113.-114. napján. Előnye, hogy kiküszöböli a túlhordást, rövidíti az ellés idejét, csökken a holtellések száma. Napszakra kevésbé tudunk vele hatást gyakorolni, a jellemzően késő délutáni – éjszakai ellések aránya azonban kissé mérsékelhető.
Dr.Gács Pál
Címlapkép: Getty Images
