A csírakori betegségek és a csíra- és virágfertőzött üszögbetegségek ellen az egészséges vetőmag választása mellett a vetőmagcsávázás a leghatékonyabb védekezési eljárás. Ennek során a vetőmag felületére ragasztva hektáronként kis mennyiségû hatóanyagot juttatunk ki egyenletes eloszlásban, néhány centiméter mélyre, tehát az elsodródás, lokális felhalmozódás veszélye kisebb, mint más kémiai eljárások esetén, így a környezet terhelése is mérsékeltebb. Döntő szempont, hogy a csírabetegségek és üszögbetegségek ellen nincs is mód utólagos kémiai védekezésre. Fentiek miatt tehát a vetőmagcsávázás a növénytermesztés feltétlenül szükséges eleme. Megtévesztő lehet, hogy egyes évjáratokban a kezelés hatékonysága nem szembetûnő, az optimális kelési körülmények miatt jó a tőszám a kezeletlen területen is, a bokrosodás erőteljes volt és jelentős mértékben korrigálta a kelési hibákat. Az üszögbetegségek csak a kalászhányás után válnak láthatóvá, tehát a „takarékos” gazda kajánul mosolyoghat, hogy túljárt az okoskodók eszén. Szerencséje volt. Nem látta a több hektáros tábla termését, ami a súlyos üszögfertőzöttség miatt gyakorlatilag használhatatlan lett, nem tapasztalta, hogy a kiritkult állomány egyes években a talajmûvelés+vetőmag+ vetés+betakarítás költségeit sem tudja megtéríteni. Tehát a vetőmagcsávázás az előre nem látható és utólag el nem hárítható súlyos károsodástól védi meg a növényállományt, ilyen módon a csávázás a jégkár vagy más elemi csapás elleni biztosításhoz hasonlítható, amely szintén esetleges és utólag nem korrigálható.
Csávázni tehát kell, de mivel? Az engedélyezett növényvédőszerek között szép számmal találhatók csávázószerek is és számuk évről évre gyarapszik. Kisebb részük feltételes forgalmú, többségük vásárlása és felhasználása viszont felsőfokú növényvédelmi szakképesítéshez kötött. A szerek zöme különböző hatóanyagok gyári kombinációja, árfekvésük is eltérő, ezért nehéz a választás. A készítmények 1-1 évi kísérleti eredményei sem adnak elegendő támpontot a rangsorolásukhoz, csak több évi sikeres szereplés után ítélhető jónak egy adott szer. A felhasználó oldaláról nézve tehát nem lehet 1 készítményt kiemelni, mint minden esetre a legjobbat. Igazodni kell a termesztési színvonalhoz, a tervezett (és megalapozott) terméseredményhez is. Extenzív termesztési szinten (gyenge talajon, alacsony tápanyagszinten, minimális növényvédelem mellett) a várható alacsony termés néhány százaléka nem fedezi a költségeket, tehát ilyen táblákon a súlyos károsodás ellen elegendő védelmet nyújtó, olcsóbb csávázószert kell használni. A mag felületén lévő kőüszög és a kívülről támadó penészgombák ellen minden engedélyezett készítmény kielégítő védelmet nyújt. A mag belsejében, majd a növényben lévő kórokozók ellen (virágfertőző üszöggombák, árpa csíkoltsága) csak a felszívódó komponenst is tartalmazó készítmények eredményesek. Intenzív termesztési viszonyok között (jó talaj, elegendő tápanyag, fémzárolt vetőmag, optimális vetésidő) a várható nagy termés, vagy magasabb értékû (pl. vetőmag) termés néhány százalékos kiesése is már jelentős összeget ér el, így ezeken a területeken hosszú hatástartalmú, széles hatásspektrumú készítmények alkalmazása indokolt. Külön megítélés alá esik a Fusarium fertőzöttség elleni védelem.
Alacsony fertőzöttség mellett (mint tavaly és valószínûleg idén is) minden készítmény hatásos. A külső fertőzöttség (csapadékos aratási idő után!) leküzdése is elégséges lehet a legtöbb csávázószerrel. Súlyosabb gond a jelentős belső fertőzöttség. 10 % feletti belső fertőzöttség esetén a felszívódó, Fusarium fajok ellen hatásos készítmények alkalmazása szükséges. A hópenész néven ismert betegség kórokozója a Microdochium nivale (korábban Fusarium nivale) elleni hatás tekintetében a csávázószerek rangsora eltér a Fusarium fajoknál tapasztaltaktól. E betegség különösen alacsony hőmérsékleten, levegőtlen, nedves körülmények között károsítható, úgy a keléskor, mint a téli összetömörödött hótakaró alatt is. Fellépésének valószínûsége ugyanúgy esetleges, mint a többi betegségé.
A megfelelő csávázószer kiválasztása után az eredményes védekezés feltétele a jó minőségben és megfelelő dózisban történő alkalmazás. A túladagolás költséges és veszélyes (csírakárosodást okozhat), ugyanakkor a helyes dózis mellett is előfordulhatnak többszörös alul- és túldozírozások, ha a csávázógép konstrukciója vagy mûszaki állapota nem megfelelő. Rosszabb gép esetén célszerû a nagyobb hígítást is tûrő csávázószerek alkalmazása (15-20 l/t).
A megcsávázott vetőmagtételek csak vetés céljára használhatók. Az esetleges megmaradt tételeket a következő évi vetés előtt be kell vizsgáltatni (csírázás és fertőzöttség), majd az eredménytől függően lehet dönteni a felhasználásról.
Follárdt János
HBm.NTSZ, Debrecen
Címlapkép: Getty Images
