Az állatok "túltáplálása" is veszélyeztetheti a reprodukciót. Az ún. kövér tehén szindróma az ellési nehézségek miatt - a tejetermelés megindulásával egyidejûleg - fellépő étvágytalanságból eredő energiahiány, amely szénhidrát-, zsír- és fehérjeanyagforgalmi betegségeket indíthat el. Ezekben az egyedekben a bendőatónia, az illózsírsavak nem megfelől aránya, a megemelkedett tejsavtartalom bendőacidózist eredményez. Ilyenkor a bendő fala átjárhatóbb, így pl. gennykeltő baktériumok a májban tályogokat okozhatnak, gyakoribbak lesznek a lábvég megbetegedések pl. csülökirhagyulladás, csökken az állatok ellenállóképessége, nő a tőgygyulladásra való hajlamuk. Hasonlóképpen a ellési előtti időszakban a magas kalcium tartlamú szálastakarmányok etetése, pl. luceranszéna, a húsmarha esetében is hajlamosíthat ellési bénulásra. A legelőre való kihajtáskor az átmenet néklüli zöldre való átállás a magnézium hiányos tetániát idézheti elő. A nem fertőző jellegû borjú veszteségek mellett állandóan figyelemmel kell lennünk a fertőző jellegû vetélésekre. Ezekre jellemző, hogy járványos méreteket ölt és ezért fokozott jelentőségû. A megelőzés érdekében lehetőség szerint minden vetélt magzatot, illetve a magzatburkot állategészségügyi intézeti vizsgálatra kell küldeni. Magyarorgszágon ennek is köszönhetően a fertőző jellegû vetélések visszaszorultak, mégis a legelőn, a vadon és a szabad környezetben élő állatokból az újrafertőződés lehetősége mind a brucellózis mind a leptospirózis esetében fenn áll. Mivel a brucellózis az embert egészségét is veszélyeztet, ezért minden magzatburok visszamaradásos, magzatburok-gyulladásos állat kezelésénél a "legrosszabb elve" alapján abból kell kiindulnunk, hogy a vetélés fertőző eredetû. Kötelességünk ilyenkor a legalapvetőbb balesetvédelmi óvó rendszabályokat megtennük saját és munkatársaink egészségvédelme érdekében. A tehén számára a legelő a legmegfelelőbb "szülőszoba". A napfény ultraviola sugárzása biztosítja a csíramentes környezetet. A nyugodt, takarásos, napfényes legelőkön az ellések során csak akkor kell beavatkozni, ha az valóban szükséges. Néhány húsmarha fajta konstrució esetében a nehéz ellések gyakorisága miatt fel kell készüni erre az időszakra. Az ellés körülményei befolyásolják a borjú életképességét és az anya állat életét, az involuciót, az újratermékenyülés lehetőségét. Az anyja által felszárított borjú az első szopás után a kolosztrumon keresztül megkapja mindazokat a védőanyagokat, amelyekkel az anya szervezete találkozott, és amelyekkel szemben áthangolódott. Mivel ehhez időre van szükség a magasan vemhes állatokat lehetőleg ne helyezzük át új környezetbe és a szükséges védő- oltásokat még áthandolódásra alkalmas időben kapják meg. A borjúkori baktériumos és vírusos begetségek ma az állathigiéniai és járványvédelmi előírások betartásával oldhatók meg. A herpes vírus okozta borjak fertőző rhinotracheitis (IBR) mentesség az embrió, a tenyészállat előállítás kulcskérdése lehet. A betegség elleni védekezésre negatív marker vakcina áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi a vakcinázott és az "utcai" vírustól áthangolódott állat elkülönítését. A felnevelés időszakában borjú óvodák kialakításával segíthetjük a kérődző állatok előgyomraira jellemző anatómiai és mûködési sajátosságok kialakulását. Kerülni kell a dagonyák kialakulását. Nem megfelelő higiénia körülmények, hiányos vízellátás esetén az összecsorgó húgy- és bélsár levet tartalmazó víz ivása a legfőbb forrása a közvetlen fejlődésû paraziták okozta betegségek halmozott előfordulásának, különösen, ha nem szakaszos a legeltetés. A parazitózisok kártételének csökkentésében a megelőzés az elsődleges. Legelőre hajtás előtt az állatokat parazitáktól mentesíteni kell. Súlyos fokú fertőzöttség esetén a parazitaellenes szerekkel történő kezelést ajánlatos kétszer, decemberben és közvetlenül a legelőre való hajtás előtt elvégezni. Egy-egy állomány, vagy legelő fertőzöttségének mértékét rendszeres laboratóriumi vizsgálatokkal ellenőrizhetjük. A parazitózisok ellen ma hatékony szerek és különböző beadási formák állnak rendelékezésre. Mindig az adott technológia szabka meg a helyi gyógyszeres prevenciót módját.
Lápos, savanyúfüves, törpe iszapcsigákat is tartalamazó legelő használatakor gondolni kell a májmétely kórokozójának előfordulási lehetőségére. Itt vagy ne legeltessünk, vagy gondoskodjunk bélsár vizsgálatról és szükség esetén a mihamarabbi gyógyezkelésről. Nyáron a legelőn élő teheneket és borjakat a legyek nyugtalanítják a legjobban, amelyek különböző kórokozókat is terjeszthetnek, pl. a kötőhártya gyulladás kórokozóját. A legyekkel szemben légyirtó szereket tartalmazó porzózsákok kihelyezésével védekezhetünk, de elláthatjuk az állatokat légy mentesítő takarmány kiegészítőkkel is. A vargalegyek okozta ún. bőrbagócs elleni védekezés az őszi hónapokban történő kezelésekkel indokolt lehet. A legelőre való kihajtáskor ismernünk kell a talajlakó, endemiásan előforduló baktériumos veszély forrásokat. Ezek közül kiemelt jelentőségû a lépfene, de jelentkezhetnek a klosztridiumok okozta gázödémás betegségek és a tetanusz intoxikáció. A megoldást ilyenkor a vakcinák alkalmazása nyújtja. Fel kell készülnünk a veszettség eseteinek felismerésére is. Állományunk mindenkori egészségi állapotát döntően befolyásolja a leukózis és gümőkór. Mindkét betegségre vonatkozóan elvárás a mentesség. A leukózis egy vírusos, daganatos betegség, amely időszakos vérvételekkel szerológiailag ellenőrizhető. A gümőkór kórokozója az állat ellenállóképessége csökkenése esetén előrehaladó megbetegedést okoz. A védekezés alapja a betegségtől mentes állományok kialakítása és fenntartása. Ma a betgség diagnosztikájának alapja az évenként elvégzett allergiás válaszon alapuló tuberkulin bőrpróba. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint sokszor az ember az állományok befertőzésének forrása. Ezért húsmarha-állományunkat a személyforgalom elől zártan, egésszégügyi vizsgálattal rendelkező munkaerővel gondoztassuk. Minden olyan esetben, amikor a bovin tuberkulinra reagált állatok száma különösebb indok nélkül megemelkedik, gondolni kell a vándor és egyébb madarak fertőző hatására. Ilyenkor indokt a szimultán tuberkulin próba kivitelezése. A húsmarhatartás alapja a természetszerûség, ezért lehetőség szerint az állategészségügyi technológiának is erre kell törekednie. A kötelezőn előírtakon kívül a helyi sajátosságok, a termelés, a tenyésztés célkitûzései szabják meg az egyes elemek fokozott szükségességét. Dr. Zomborszkyné Dr. Kovács Melinda egyetemi tanár, Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar
Címlapkép: Getty Images
