I. Környezeti tényezők
Ide sorolandók a klimatikus, illetve domborzati adottságok. A környezeti tényezők, tudományosan kifejezve az „évjárathatás” akár 50%-ban is befolyásolhatja termésünket. A talaj nem tartozik szorosan a környezeti tényezők közé, mivel ez egy folyton változó, megújuló közeg, aminek a korlátozó hatását okszerű, fenntartható műveléssel csökkenteni lehet.
Az időjárás terméscsökkentő hatásai:
II. Technológiai elemek
A termesztéstechnológiai elemek harmonikus megválasztása és okszerű használata a repce termését akár 30–40%-ban is befolyásolhatja. Segítségükkel képesek lehetünk a klimatikus szélsőségek terméscsökkentő hatásának mérséklésére is.
Talajművelés:
A talajművelésben nem létezik legjobb megoldás. A lehető legkisebb hibát akkor követjük el, ha mindig a talajunk állapotának, illetve a kívánt talajszerkezet eléréséhez legmegfelelőbb eszközt választjuk. Természetesen a vízmegőrzést szem előtt tartva!
Nagyon fontos, hogy a talajunk rétegeiben könnyen és jól átjárható, megfelelően lazult legyen, illetve gondoskodnunk kell a felszín zárásáról. Az ősszel kiszárított talajba történő vetéssel óriási kockázatot vállalunk.
Tápanyag-utánpótlás:
A termesztési szint, az alkalmazott technológia intenzitása befolyásolja az ezermagsúlyt, az asszimilatív felületet, becőszámot, tehát a megtermelt repce mennyiségét. A harmonikus, összehangolt tápanyagellátással befolyásunk van a termésbiztonságra. A repce kifejezetten tápanyagigényes növény.
Növényvédelem:
Hazánk vetésszerkezetének területi eloszlását megvizsgálva, jelen pillanatban a repce a kártani, kórtani szempontból legkitettebb növényünk. A potenciálisan realizálható termés mennyiségének megóvása rendkívül összetett és nehéz feladat.
Legjellemzőbb és legveszélyesebb kórokozók:
Legjellemzőbb, legveszélyesebb kártevők:
III. Genetikai alapok,vetőmag
A genetikai háttér akár 25%-ban is befolyásolhatja a termést. A vetőmag tartalmazza azt a potenciált, amelyhez igazítva a termesztéstechnológiai elemeket, a lehető legnagyobb termést érhetjük el terüle-teinken. A termést meghatározó genetikai tulajdonságok:
• Terméspotenciál (Termésrekord: EXOCET – 7,19 t/ha);
• Technológiai tűrőképesség (kipergés-ellenállás, Clearfield technológia, tápanyagreakció, kompenzációs képesség);
• Ellenálló képesség (stressztűrés, betegség-ellenállás „LRM-gén”).
Összegezve
HEKTARONKENTI MAGSZAM X MAGSÚLY – BETAKARITASKORI VESZTESEG (kipergés)
= A BETAKARITOTT TERMES (t/ha)
Ahol a hektáronkénti magszám:
• Becőszám/ha (becőszám/növény, elágazódások száma (főszár 30%, 2/3 elágazások 70%);
• Becőnkénti magszám (genetikai adottság, környezeti tényezők limitáló hatása, megtermékenyülési körülmények).
Magsúly:
• A becőnkénti magszám egyértelműen meghatározza az ezermagsúlyt (kevesebb mag, magasabb ezermagsúly);
• Genetikai háttér, nemesítési irányok (OGURA);
• Megtermékenyülési viszonyok, pollen életképesség, bibe befogadó képessége;
• Környezeti tényezők (60%-ban) tápanyag+víz, becőnövekedés és szemkitelítődés alatti hőmérséklet és páratartalom (optimum 22–25 °C);
• Vegetációs felület- nagysága, aktivitása (kezdetben a szárlevelek, később becők+zöld szárrészek fotoszintetizálnak);
• Kórokozók, kártevők kártétele (Sclerotinia, Phoma- leáll a növekedés, szállító szövetek elhalnak), kártevők becő vagy szárroncsolása.
A betakarításkori kipergés-kipergés ellenállóság olyan genetikai tulajdonság, melyet mérsékelhetünk megfelelő technikai eszközökkel: oldalkasza, előtoldat.
