Segíteni, de nem beavatkozni! – akár ez is lehetne Légrádi Miklós mezőgazdász mottója, aki a Balatonboglártól mindössze néhány kilométerre fekvő Lengyeltóti községben él és dolgozik. Munkája nyilvánvalóan egyben a szerelme is, hiszen a növénytermesztés minden egyes mozzanatát a nőkkel való bánásmódhoz hasonlítja. Mint mondja: tudni kell közeledni hozzájuk, tudni kell békén hagyni őket, és tudni kell azt is, mikor mire vágyik az adott növénykultúra. Hiszi, hogy - akár egy hölggyel való ismerkedés esetén - meg van az udvarlás időszaka, szükség van egy jó stratégiára, ki kell alakítani azokat a körülményeket, amelyek közt jól érzi magát az elvetett mag, amelyek között képes növekedni, érni, tápanyagokban gazdag, egészséges növénnyé fejlődni.
A mezőgazdaság Don Juanja – talán nem haragszik meg a kifejezésért - földműves családból származik. Ezt nem szégyelli, sőt! Szerinte minden, az ipar, a tudomány és a kereskedelem is az ősi „parasztmunka” miatt indult meg. Mert az igazi javak - a napfény, az eső és egyéb nagyhatalmak jóvoltából - itt tudnak termelődni, nem pedig a kereskedelemben. Vénájában mindig benne csordogált a mezőgazdaság szeretete, kis kitérők után mégis úgy döntött gépésznek tanul. Ma már szerencsésnek érzi magát, hogy gépészként kezdte, mert úgy véli, ez csak szolgálja mai életét.
Vállalkozásában Miklóst elsősorban felesége segíti, aki leginkább az adminisztrációval foglalkozik. A munkából viszont kiveszi a részét két lánya is, akik két unokával ajándékozták meg az évek alatt. Kisebbik unokája – aki most harmadikos az általános iskolában – reményeik szerint a Légrádi-szakértelem örököse lehet.
A család Miklós irányítása mellett 520 hektáron gazdálkodik, ebből 300 hektár saját tulajdonú, a többi föld bérlemény. A két terület között azonban nem tesz különbséget, a bérleménnyel is hasonlóképp jól bánik, mint a saját földdel. Nem csak a jó gazda gondosságának elve miatt, hanem - mint fogalmaz - ezt kívánja meg a szakma és saját önbecsülése is.
Vállalkozása öt alkalmazottat tart el. A teljes komplexitás követeli meg a viszonylag nagy létszámot, Miklósék ugyanis a legkisebb munkáktól a szárítás-raktározásig mindent elvégeznek, ráadásul szolgáltatnak is.
„Olyan tudást szereztem, ami elengedhetetlen a mai gépesített, automatizált világban. És ehhez könnyebb hozzátanulni az agronómiai tudományokat. Manapság a technológiák sorról sorra le vannak írva. De a gondolkodásmódot gépész módon kell csinálni! És az emberben megmaradnak az alapos, precíz mozdulatok, formák. Szerencsés választás volt a gépészettel kezdeni, így könnyebb adaptálni a mai tudományokat.”
KONCENTRÁLT BIRTOK
A Légrádi-földek kezdetben szétszórtan, 20-22 kilométeren belül helyezkedtek el. Mára viszont – cserével és vásárlással - sikerült koncentrálni a területeket, amelyek most már 5-6 kilométeres körön belül, Lengyeltótin és határában vannak. Ez energiatakarékosabb és költségkímélőbb gazdálkodást tesz lehetővé. Nagy előnyt jelent például akkor, amikor a nagy gépekkel ködös, csapadékos időben kell a közutakon mozogni.
Birtokát a rendszerváltás óta fejleszti. Korábban egy barátjával őszi fokhagymát és fűszerpaprikát is termesztettek kertészetükben, de volt a helyi termelőszövetkezet vezetője is. A rendszerváltást követően a kárpótlásból földeket nem vett, növénytermesztésbe az ősi 12 hektáros, és a hozzá bérelt közel 50 hektáros területen kezdett. A birtok többi részét a vállalkozás hozadékából vásárolta tulajdonosaiktól.
LENGYELTÓTI
A termőföld átlagosan 21 aranykoronás, közepesnek mondható minőségű. A terület csapadék tekintetében változó, rapszodikus: van, amikor túl sok, máskor pedig nagyon kevés esik. A térségben gazdálkodóknak ehhez kell alkalmazkodni a termesztett növénykultúrák, és az alkalmazott technológiák tekintetében is. Légrádi Miklós ennek megfelelően az elmúlt években vízmegőrző technológiát alakított ki.
Földjein legnagyobb részt – 230-250 hektáron – kukoricát, kisebb részt – 150-170 hektáron - búzát termeszt. A maradék területen a napraforgó és repce osztozik. Utóbbi termesztését olyan professzionális szintre fejlesztette, mellyel méltán vált Európa-szerte ismert termelővé.
Hírnevét kísérleti parcellán produkált rekordmennyiségű 7,19 tonna repcéjének köszönheti, ezt az eredményt azóta sem sikerült megdönteni senkinek. Részt vett egy repce olimpián is, ahol táblában 6 tonnát ért el hektáronként.
Annak ellenére, hogy csapadékban nem mindig bővelkedik a térség, minden évben sikerül szép eredményeket produkálnia. A búza termésátlaga soha nem megy a 6 tonna alá, a repcéből is megtermeli a 4 tonnát. A napraforgó 3,5, jó esetben 4 tonnát is képes produkálni, míg a kukorica rendszerint 9-10 tonnát ér el hektáronként.
GÉPESÍTÉS ÉSSZERŰ HATÁROKON BELÜL
A balatoni gazda úgy véli, nem mindegy, milyen eszközökkel műveljük a földeket. 30 év alatt ugyanis óriási változások történtek, és ezt a változást a gépparknak is követnie kell.
„A klasszikus szerszámokkal, ekékkel, tárcsákkal kezdtük. A mulcskultivátor akkor még mutatóban sem volt. De voltak normális esők, záporok, tudtuk mikor kell vetni, mikor következik az aratás. Az utóbbi 15 évben ez a rendszer megkeveredett, és sokszor csak a fejünket kapkodjuk az időjárás alakulása láttán. Hol nem bírunk a hirtelen lezúduló csapadékkal, hol pedig heteket, hónapokat várunk az esőre. A csapadékot ami van, ezért úgy kell megőriznünk, hogy a növényt életben tartsuk vele. Ehhez kellenek az újfajta eszközök, újfajta technológiák, újfajta gondolkodás.”
Az újfajta gondolkodás azonban nem azt jelenti, hogy Miklós a legautomatizáltabb gépeket is hajlandó megvásárolni. Fontosnak tartja, hogy a gazdálkodó kapcsolatban maradjon a növénnyel, és az azt körülvevő környezettel:
„Egy sötétített ablakú, légkondicionált gépben ülve nem lehet látni, mennyire tűz a nap, hány fok van odakint. Honnan tudná a bent ülő, hogy 30 fok fölé ment a hőmérséklet, és már nem szabad permetezni? Itt már minden a gazda kényelmét szolgálja, pedig az a legfontosabb, hogy érzi magát a növény, neki mire van szüksége.”
Filozófiájának megvalósulását szolgálja gépparkja is. Jelenleg egy 280 lóerős 8330-as John Deere, egy 190-es és egy 160-as New Holland, egy tavaly beszerzett 110 lóerős és egy 80 lóerős traktor tulajdonosa. A kisebb „futkosó” munkákra tart még egy Zetort. A rendelkezésre álló 280 lóerős traktor a Ferro-Flex gyártmányú, kompletten felszerelt mulcskultivátort húzza.
Magától nem reklámozza, de tény, hogy Miklós is hozzájárult a kultivátor létrehozásához először egy 4, majd egy 5 méteres prototípus megalkotásával. A sokoldalú gép lényege, hogy egyszerre lehet vele baktériumot és gombát szórni, valamint zöldtrágyát vetni. Ezzel egymenetben tudja táplálni és védeni a talajt, valamint lezárni a minél biztosabb vízmegtartás érdekében. A gazdálkodó szerint további előnye még, hogy ez az eszköz utánozza legjobban a természetes mozgatást, így legkevésbé árt a talajszerkezetnek. Saját tapasztalataira és Dr. Birkás Márta professzor ezen a területen végzett kutatására alapozva állítja: a mulcskultivátoros technológia egyfajta kitörési lehetőség a mai rapszódikus vízellátási körülmények között.
NEM BEAVATKOZNI, SEGÍTENI KELL
Légrádi Miklós termesztéstechnológiájának egyik alappillére, hogy a talajélet fenntartásához a természetes talajéletet kell segíteni. Ezt azonban csak következetes talajműveléssel lehet: télen-nyáron biztosítani kell a felszín alatti organizmusok életfeltételeit. Nyáron például a kiszáradástól kell védeni a talaj organikus „munkásait” egy úgynevezett „szellős szalmakalap” használatával (a módszerrel bővebben a repce termesztéstechnológiájánál foglalkozunk – a szerk.).
2011-ben különösen nagy szükség volt erre a technológiára, januártól betakarításig ugyanis erre a területre mindössze 58 milliméter csapadék hullott. A gazdálkodó véleménye szerint be kell látni, hogy az időjárás a legnagyobb hatalom, azt befolyásolni nem lehet. Az embernek kell alkalmazkodnia hozzá, és megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyekkel a legkedvezőbb feltételek teremthetők a növényeknek. Nem mindegy azonban, mit mikor csinálunk. „Elkapkodni soha nem szabad semmit – magyarázza -, mert az visszafordíthatatlan következményekkel járhat. Ki kell várni azt az időt, amikor a föld, a növény alkalmas arra, hogy hozzáérjenek.”
KEDVENC NÖVÉNYE A REPCE
Így például a repce vetését augusztus 25-től szeptember 10-ig be kell fejezni. Ehhez gondosan előkészített talaj szükséges, mert Miklós filozófiája a vetett mag igényeit tartja a legfontosabb tényezőnek.
„A repce nagyon kicsi mag, olyan föld kell neki, ami nincs tele olyan gyomokkal, amitől nem tudom megvédeni. Ismernem kell ezért a tábla előéletét. A vízmegőrzés legyen a legfontosabb szempont. Az aratás után ezért legsürgősebben elvégezzük a tarlóhántást szögben, és a kombájn által szétszórt szármaradványokat ily módon is elterítjük, részben bedolgozzuk nem túl mélyen. Mi ezt mulcskultivátorral végezzük, melynek befejező eleme a henger, így egy percet sem marad lezáratlanul a talaj. Ezáltal kialakítunk egy kívánatos védőréteget, úgynevezett „szellős szalmakalapot” borítunk a talajra, ami megvédi a talajt a kiszáradástól abban az időszakban, mikor a legnagyobb a napnak a sugárzása és a szárító ereje.”
A repcét általában – ahogy 2011-ben is - búza után veti Miklós, de volt már rá példa, hogy kukoricamulcsba került a vetemény. Eröltetett vetésforgóban végzi a repce termesztését, a normális ötéves kivárást - amit a régi technológia előírt - nem tudja kivárni. Előfordul, hogy repce-búza-repce forgóban végzi a termesztést.
Vetőmag tekintetében leginkább Monsanto hibridekkel dolgozik, mert a céghez régi kapcsolat fűzi. Emellett természetesen évről-évre más hibrideket is kipróbál, mert – mint mondja – „az üzlet az üzlet, a barátság az barátság”.
A talaj előkészítése előtt elvégzik az alapműtrágyázást, majd mulcskultivátorral egymenetben baktériumot is juttat a talajba. Utóbbiból Phylazonit esetén hektáronként 12 litert használ. Van, amikor ezeket a műveleteket éjszaka végzi, mert így a lehető legnagyobb mennyiségű vizet tudja megőrizni a talajban.
„A repce nagyon kicsi mag, 5 centiméter alatt nem kel ki, ezért 2 centire vetjük a földbe. Rizikós itt megőrizni a talajnedvességet. Ha más módja nincs a vízmegőrzésnek, éjszaka, az éj leple alatt kell végezni a munkálatokat” – szögezi le.
Vetés után egy hengeres talajlezárás történik, ennek célja, hogy a mag a talajkapillárisokon keresztül vízhez jusson.
„A szeptember elején szokásos éjszakai lehűlések folytán a nedvesség a felszín felé igyekszik, majd visszacsapódik. Ebben a párában ki tud kelni a repce. Nem kell az esőre várni. Aki a kelesztő esőre vár, az rizikózik” – véli a szakember.
Vetés után preemergens kezeléssel biztosítja a növény gyommentes környezetét. Ehhez Butisan Star gyomirtószert használ emelt, 3 liter/hektár dózisban. Ezzel azoknak a gyomoknak a blokkolását is biztosítja, amelyek 2 liternél már „előszemtelenkednek”.
A betakarítást július 5 és 10 között végzi - időjárástól függően. Végeznek úgynevezett „becőragasztást” is Elastic-kal, amivel a természetes magelhullást akadályozzák meg.
„Ha az állomány megdőlt, és nagy tömegű, akkor végzünk állományszárítást is. Közelebb hozza az aratási időpontot és összehozza a becőknek az érését is. Mert ahogy a virágzás is eltart 3 hétig, úgy a becők érése között is van számottevő különbség” a gazda tapasztalatai szerint.
A repcénél nagyon fontos a megfontolt nitrogénadagolás. Az eltúlzott nitrát adagok a stabilitási gondok mellett terméskiesést is okozhatnak a vegetatív részek túltáplálása miatt.
BÚZATERMESZTÉS KÉTSZERES ZÖLDTRÁGYÁZÁSSAL
Ezzel a termesztéstechnológiával 2011-ben 4 tonnát produkált a repce, de egyes kísérleti parcellákon elért 4,8 tonnás terméseket is. Minősége is nagyon jó volt, mert időközben megkapta azokat a bór és kén utánpótlásokat is, amelyek a növény olajképzéséhez szükségesek.
A búzát rendszerint repce és kukorica után veti Miklós, 2011-ben repce volt az elővetemény. Magyar fajtákkal dolgozik, általában 6-7 tonna körül alakul a terméshozam. Tavaly 6,8 tonnát sikerült produkálni annak ellenére, hogy nem volt egy ideális év. Akkor MV Kolot vetett Antonius-szal a terület egynegyedén. Mindkettő jó minőséget produkált, így tavaly szinte az összes búzát javító minőségben tudta értékesíteni. Eltérések természetesen voltak: azokon a területeken, amelyek jó esőt kaptak a búza ki tudta magából hozni a potenciális lehetőségeket, de például 5-6 kilométerrel odébb már másfél tonnával kevesebb termett, mert nem volt csapadék.
Mivel a repcének nincs akkora mulcstömege, hogy a fentebb említett szalmakalap kialakítására alkalmas legyen, Miklós a sekély talajművelés helyett a mélyebb tarlóhántást részesíti előnyben, melynek célja, hogy a kihullott magok térben eloszlódjanak a mélyebben művelt talajrétegekben. Ily módon gyakorlatilag lecsökkenti azoknak a magoknak a számát, amik kelési pozícióban vannak azért, hogy ne a teljes magmennyiség keljen ki, hanem csak egy része. Ez ugyanis ideális zöldtrágyának. Amikor ez a növény megnő 20-25 centiméteres állapotába, a nyár folyamán visszamulcsolják a talajba, mellyel pozícióba hozzák az alatta lévő rétegben található magokat is. A művelettel ki tud kelni egy újabb garnitúra, amivel – vetés előtt - ismételten zöldtrágyázást végeznek. Így mire elvetik a búzát, kétszeri zöldtrágyázáson esik át a talaj. Tele van szerves anyaggal, laza, humuszos szerkezetű, amiben a mag jól fogja magát érezni.
A gondos előkészítés részeként műtrágya felhasználásra is szükség van, ehhez a lengyeltóti gazda foszfortúlsúlyos, 60-80 kiló hatóanyagot tartalmazó alapműtrágyát juttat ki hektáronként. Szereti a földet „megkínálni” egy kis káliummal is, mert a legtöbb esetben a búza után olyan növény következik, ami tudja hasznosítani a maradékot. Ez egyben az ellenállóképességét is javítja a búzának.
Fejtrágyának kénes műtrágyákat alkalmaz, mert a talajvizsgálatok eredményei szerint a talajok egyre kénszegényebbek. Ezért szinte minden növénynek juttat kéntartalmú nitrogén műtrágyát. Ezt a műveletet általában február 20. után lehet megkezdeni, de ez esetben is érvényes, hogy az időjárás határozza meg a kijuttatás időpontját. Miklós szerint van olyan eset, amikor az utolsó reggeli fagyokra már célszerű kijuttatni, mert ilyenkor - főleg az alacsonyabban fekvő területeken - még két hétig nem lehet rámenni a területekre, és az megint időveszteség.
Vetés után hengerezés, majd őszi gyomirtás következik. Ezt már GPS technikával végzik, így nem marad gyomirtatlan csík. Miklós ehhez legtöbb esetben Logrant használ 55 grammos dózisban. A csökkentett adag azért fontos, mert ősszel még elegendő, de az utóveteményt már nem fogja sanyargatni a szer.
A kártevők ellen hagyományos módon védekezik, már a legkisebb imágó fertőzés esetén is alkalmazza a rovarölő szereket a gombaölő szerekkel egymenetben. Utóbbit 2-3 alkalommal végzi el a kalászvédelemmel együtt. A terület nagy részén DuPont szereket használ, mint például a Talius, Aconto vagy az Alert, de alkalmazza a BASF-tól a Tango Start, némely esetekben pedig még Prosarot is a kalászfuzárium ellen. A Syngenta termékeit is kedveli Miklós, szerinte minden forgalmazónak vannak kiemelkedően jó szerei.
A betakarításhoz két kombájn áll a gazda rendelkezésére: egy New Holland és egy Claas típusú. A repce és a búza esetén mindkettőt üzembe helyezi, a kukoricánál viszont elég a New Holland használata. Az ugyanis ellátja egyedül a szárítót, de a repce és búza esetében ha megérett, minél gyorsabban biztonságban kell tudni a termést. A repcénél kiegészítésként repceasztalt és kétoldali oldalkaszát használ a veszteség minimalizálásáért. Ha ezt nem tenné meg, a veszteség akár 15 százalék is lehetne a betakarítás során.
IDEOLÓGIA
Légrádi Miklós termesztéstechnológiájának alapja, hogy víz nélkül semmiféle élet nem létezik. Ennek a „közvetítő közegnek” a megtartása létfontosságú, erre kell törekedni minden esetben. Fontos még a talaj „organikus munkásainak” kiszolgálása is: olyan körülményeket kell teremteni, amiben képesek életben maradni, szaporodni és tevékenykedni.
A munkafolyamatok során arra törekszik, hogy adott feladatot a legoptimálisabb időben kezdje meg, és a lehető leghamarabb végezzen vele. Ehhez szerinte legalább dupla kapacitású gépparkra van szükség.
Ezzel az ideológiával indította a 2012-es évet is, amit eddig igen biztatónak talál:
„Eddig jó a helyzet. A növények szépek. Ha továbbra is így kapunk esőt, akár még nagyon komoly termés is lehet. Várjuk még tehát az aranyat érő esőket, és egy kellemes betakarítási időszakot.”
Ha az ember évről évre jól teljesít, felfigyelnek rá. Így volt ez Légrádi Miklóssal is, aki szerint a jó termésátlagokhoz nem csak tudás, de szerencse is kell, a körülmények kedvező együttállása. A siker receptje ennek megfelelően: gondos előkészítés, a növény igényeinek állandó szem előtt tartása, avagy „meg kell kérdezni a magot, és a növényt, mit szeretne”.
Kocsis Kinga
Forrás: www.phylazonit.hu
