Hogyan látja, mi volt az indoka ennek a lépésnek?
Mindkét cég mögött nagy gyógyszergyártó társaságok álltak, és akkor úgy tűnt, a gyógyszergyártás sokkal jövedelmezőbb vállalkozás, mint a növényvédő szeré. Úgy érzem, meg akart „szabadulni” a két gyógyszergyártó cég a sallangoktól, és ezért választották le, majd egyesítették az agro üzletágat. Ezzel létrehozták a világ legnagyobb mezőgazdasági cégét, amely növényvédő szerekkel és vetőmagokkal foglalkozik. Ez lehetett talán az induláskori ok.
Hogyan fogadta ezt a szakmai közönség, a növényvédős társadalom?
Tudomásul vették. A gazdákat leginkább az érdekelte akkor is, hogy megfelelő minőségben, árban és pontosan ki legyenek szolgálva. Egy bizonyos idő után, mikor sikerült a kapcsolatokat a termelőkkel kialakítani, sokkal inkább fontosnak tartották a megbízhatóságot, mintsem azt, hogy milyen néven érkeznek a készítmények.
Az ezredfordulón milyen hangulat uralkodott a hazai agráriumban?
Még akkor is átmeneti állapot jellemezte a magyar mezőgazdaságot. Még mindenki – ugyan különböző érzésekkel – várta az uniós csatlakozás hatását. Mindemellett megerősödtek egyes magángazdaságok, kialakultak a nagyüzemi vállalatok.
Nem lehetett könnyű ennyiféle háttérből érkező személyt egy asztalhoz ültetni.
Az egyesülés természetesen sok súrlódással is járt, hiszen korábban mindannyian konkurensei voltunk egymásnak. Ráadásul egészen más szemlélettel dolgozott az egyik, mint a másik cég. A Novartis-nak volt 30-40 terméke a piacon, a Zeneca-nak pedig mintegy 8-10. Ez is mutatja, hogy két mennyire különböző cég egyesüléséről volt akkor szó. Ez a portfólió előnyt is jelentett, ugyanakkor lényegesen több munkát. Nem véletlen, hogy ezt követően megindult a Syngenta dolgozói létszámának a növelése. Az egyesüléskor 40-45 főt alkalmazott a cég, ma ennek közel kétszeresét.
A szakemberekben is működött valamiféle gátlás, hogy azt a terméket, melyet korábban konkurensnek tekintett, attól kezdődően saját készítményként kellett elfogadni. Nagyon fontos volt, hogyan tudja az új cég ezen túllendíteni az embereket, miként lehet ezt megszervezni. Úgy érzem, aránylag rövid idő alatt sikerült ezt a problémát megoldani, de azt tudni kell, hogy egy-két évbe is beletellett, mire lecsendesültek a kedélyek.
Egy angol és egy svájci cég dolgozóinak összecsiszolása nem lehetett könnyű feladat.
Más stílusú volt a két cég, mind a nemzetközi, mind a hazai piacon. Ezt kellett egységesíteni, s egyféle szemléletet kialakítani. Ebben a termelőkkel való jó kapcsolat, a szakmai megoldások keresése mindennél fontosabb volt. Nem a mindenáron történő eladás a cél, hanem a termelők igényének a kiszolgálása.
A termelők szinte észre sem vették, hogy már más céggel dolgoznak. Ezt hogyan sikerült megoldani?
Belül értünk, igyekeztünk megoldásokat találni, összerázódni, de kifelé mindig egységes képet mutattunk akkor is.
Mind a Zeneca-nál, mind a Novartis-nál a növényvédelmi üzletág mindig kisebb, ugyanakkor családiasabb volt. Ezzel az egyesüléssel hatalmas cég jött létre, s ezzel minden megváltozott. Ennek nagyon sok előnye van, de természetesen hátrányai is. Ekkora céget már nem lehetett úgy vezetni, mint egy kisebb társaságot, megváltoztak a feltételek, s mindent ehhez kellett alakítani.
Az egyesüléskor pályázni lehetett a különböző beosztásokra. Amikor én nem pályáztam semmire, megkeresett az akkori ügyvezető, Chris Clayton, hogy miért is nem adom be a jelentkezésemet? Mondtam neki, hogy ez egy olyan új cég, ahol növelni kell a sebességet, amihez pedig fiatalok kellenek. Én csak dolgozni akartam, s szerencsés vagyok, hogy adtak rá lehetőséget. Ebben az évben töltöm be 45. évemet a szakmában. A munkát 1965 márciusában kezdtem, voltam hatóságnál, üzemgazdász, laborvezető, fungicid felelős, dolgoztam az iparban kutatóként 15 évig, üzemi növényvédősként öt évig. A szakma minden területét bejártam, rengeteg tapasztalatot szereztem ezidő alatt. S, ezt a tapasztalatot használta-használja a cégünk is.
Nagyon sok új ember került ide, akiknek az ismerete, gyakorlata különböző volt, s ezek betanításában, bevezetésében részt vettem, s veszek ma is. Ott vannak például a promóterek, akik napi munkájuk kapcsán rengeteg problémával találkoznak, éppen ezért a telefonom éjjel-nappal hívható. Ez egyébként egyben a baleseti telefon is, tehát bármilyen mérgezés történik, a készítmény címkéjén ott a telefonszámom, s ezen elérhető vagyok.
Olyan jól sikerült összecsiszolódni, hogy két alkalommal is elnyerték az év munkahelye címet. Ez hogyan volt lehetséges?
Mint minden nagyobb cégnél, kisebb egységekre lettek tagolva a munkahelyek. Itt ülünk például a fejlesztésen, ami 9 dolgozóból áll. Nagyon fontos, hogy ezeken a helyeken milyen munkatársi viszonyt, hangulatot tudunk kialakítani egymás között. Ilyen szempontból a fejlesztés nagyon összetartó, segítő társaság, és nem csak egymáson segítünk, de a többi részleget is ugyanúgy támogatjuk. Szívesen hívnak minket, kérnek tanácsot tőlünk, s ez jól is esik.
Természetesen abban, hogy mi ilyen jó helyezést értünk el, a cég vezetésének vannak óriási érdemei. Nagyon jó vállalati szinten a dolgozókhoz való hozzáállásuk. Amikor évente teljesítettük a terveket, mindig jutalomkiránduláson vettünk részt, amelyeken kivétel nélkül mindenki ott volt. Emellett például évente teljes orvosi kivizsgálást biztosít mindenki számra a cég. Lehet, hogy mellékes dolognak tűnnek, de nagyon fontos gesztus az itt dolgozók számára.
Milyen változásokat tapasztal?
Egyre nehezebb a növényvédőszer gyártók helyzete. Részben a mezőgazdaság anyagi háttere miatt, másrészt az uniós csatlakozással kapcsolatban, a növényvédő szer engedélyezés és felhasználás alapvetően megváltozott. Brüsszelben szinte naponta hoznak újabb rendeleteket, melyekhez nagyon nehéz alkalmazkodni, nagyon sok pluszmunkával jár. Egyre nehezebb feladatot jelent, hogy mind több növényvédő szer kerül betiltásra, ugyanakkor a növényvédelmi problémák a gyakorlatban nem csökkennek. Sokkal alacsonyabb költségszinten kell választ adnunk a termelői kérdésekre, mind nehezebb helytállni, és azt a színvonalat biztosítani, amit korábban lényegesen egyszerűbben lehetett.
vinicz
Forrás: Syngenta
