Dr. Süth Miklós szakállamtitkár a Biztonságos Élelmiszerláncról szóló törvény végrehajtásának tapasztalatairól beszélt. Együttműködő, a fogyasztók érdekeit szolgáló hatóság létrejötte a cél, amely hatalmas előnnyel bír: alapvetően a vállalkozói szférát védi. Hiszen ha termékeik a világ egyedülállóan erős és jó felügyeletrendszeréből kerülnek ki, akkor a világ legjobb termékei közé kell tartozzanak.
Az ismert ABC-háromszög (hatóság-vállalkozói szféra-fogyasztó) egység valóban egymásra kell épüljön. A résztvevők mind azt próbálják szolgálni, hogy a fogyasztó elégedett legyen. De kell lennie egy hatóságnak, amely kifejezetten azért jött létre, hogy a közösen hozott szabályokat és azok végrehajtását visszaellenőrizze.
Az elmúlt öt év legpozitívabb tapasztalata a szakmai szervezetekkel való együttműködés. A megfelelő jogszabály létrejöttéhez azonban a jogszabályi hátteret is változtatni kellett, az élelmiszerek biztonságát ugyanis az előtte lévő fázisokban kell biztosítani, nem a végtermék ellenőrzésénél. A hatósági ellenőrzés is a minőségbiztosítási rendszerekre épül, a szabályok pedig mindig a jogkövetőkre.
„Nem az a baj, ha hiba van, hanem az, ha tudunk róla, és nem javítjuk ki.” Mindig mindent ugyanis nem lehet ellenőrizni! Sajnos még ma is a legnagyobb hiányosság a higiéniai és műszaki állapot meg nem felelősége. Érték élelmiszert előállítani, és a nem megfelelő szereplőket ki kell közösíteni!
Dr. Szeitzné Dr. Szabó Mária, a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal főigazgatója előadásában a kockázatbecslésről, a lehetséges veszélyhelyzetekre való felkészülésről beszélt. A kockázatbecslésnek kockázatalapúnak és számszerűsíthetőnek kell lennie – az intézkedésnek pedig a legnagyobb kockázatot jelentő pontokon kell megtörténnie. A fejlett analitikai technika már egyre kisebb mennyiséget tud kimutatni, és meg kell tudni mondani, hogy a termékben talált szennyeződés ártalmas-e az egészségre egyáltalán, milyen szennyeződés, milyen hatása van, mennyire szennyezett a termék, mennyit fogyasztunk belőle… – ezekből az adatokból kell megállapítani, hogy ez az egészségre ártalmas-e. A kockázatbecslésnek szigorúan tudományos alapúnak kell lennie. A hatóság nem rendelheti meg irányítottan, nem befolyásolhatja az eredmény kommunikálását, és nem hathat a piaci szereplőkre. Egyre több az olyan ügy, amikor hamisításokról, csalásokról beszélünk, és ezek adott esetben krízishelyzethez vezetnek. Bárhol kipattant ügyek bennünket is érintenek, ezért egységes fellépésre van szükség.
Élelmiszerbiztonság és életképesség címmel beszélt az FVM főosztályvezetője, Gyaraky Zoltán arról, lehet-e jövőjük a magyar élelmiszeripari vállalkozásoknak. Szomorú tény, hogy ma egymilliárd ember éhezik Földünkön, s miközben az északi féltekén jobbára túltermelés van, embertársaink nagy része a napi táplálékért küzd. Ahol túltermelés van, ott egy új problémára kell felhívni a figyelmet: itt egy másfajta élelmiszerbiztonsági kockázat kezd kialakulni, és sokan kárhoztatják az áruházláncokat. Tény, hogy az áruházláncok egyre lejjebb szorítják a beszállítói árakat – ez pedig arra ösztönzi az élelmiszer-vállalkozásokat, hogy egy idő után kihagynak valami anyagot (az értékest és biztonságosat), és helyettesítő anyagokat alkalmaznak, (belecsempésznek). Így szaporodnak az „E”-számok, és el fogunk jutni egy olyan állapotra, amikor ez már az élelmiszerbiztonság közvetlen veszélyének határára sodorja a vállalkozást. Ez nagyon veszélyes spirál!
Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetsége elnöke a magyar húsipar helyzetét és az élelmiszerbiztonságot elemezve mondta: az előző év egyetlen pozitív híre, hogy nem csökkent tovább a hazai sertésállomány. A Magyarországon levágott sertések aránya azonban 25%-ban importból származik, és húsiparunk az európai átlagot meghaladó áron vásárolja meg az alapanyagot évek óta. Vagyis a húsipar olyan ágazata a nemzetgazdaságnak, amelyik alapanyagokat vásárol nagy mennyiségben és nagy hozzáadott értékű, magas értékű terméket exportál a környező országokba. Évek óta az élelmiszeripar egészére jellemző tendencia, hogy a feldolgozó beszorul áralakulás tekintetében a termelők és a kereskedők közé. A versenyképesség problémáiról elmondható az, ami a nemzetbiztonság egyéb ágazatairól. Az a teher, ami adók, járulékok egyéb kiadások formában kötelezettség, súlyos teher a környező országok vállalkozóiéhoz képest, így súlyos versenyhátrányt okoz. S ha a központi terhek a magyar cégnél magasabbak, akkor a hazai termék ki fog szorulni a polcokról!
Molnár András, az Agrárgazdasági Kutató Intézet osztályvezető-helyettese előadásában a KAP reform 2013 után: élelmezés-, energia- és környezetbiztonság címen szólt többek között az élelmiszertermelést meghatározó megatrendekről, az etikai kérdésekről, illetve az öregedő európai lakosságról, melyek együttesen befolyásolják az élelmiszertermelési folyamatot. Kulcsszavak e témakörben az egészség, a fenntarthatóság, a kényelem és az élvezet.
Dr. Kápolna Beáta, a TESCO-GLOBAL Áruházak Zrt. minőségbiztosítási vezető-helyettese a Saját márkás termékeik felügyeletéről szólva elmondta, hogy a legnagyobb hazai kiskereskedelmi lánc miként gyakorolja a termékfelügyeletet. A Saját márkás termékek alacsony áron, jó minőségben, folyamatosan érhetők el a piacon, termékfelügyeletük alapja a specifikációs lap. Nem megfelelőség esetén a terméket visszahívják, amely átmeneti vagy végleges felfüggesztést jelent.
Dr. Del Udó Endre, a Gödöllő Coop Zrt. ügyvezetője a HACCP rendszerről beszélt – az élelmiszerkereskedelmi élelmiszerbiztonsági rendszer a kialakítástól a tevékenységet segítő rendszerré válásig – cégük példáján. Megalakulásuk óta sokat tesznek azért, hogy minőségi áruk jussanak el a fogyasztókhoz. Tevékenységüket 2009-ben Üzleti Etikai Díjjal és Minőségi Díjjal jutalmazták.
