A földhasználat kérdése nem pusztán gazdasági döntés. A természeti sokféleség megőrzését, a vízfelhasználást és az üvegházhatású gázok kibocsátását is mérlegelni kell, amikor egy terület hasznosításáról határoznak. Az is fontos szempont, hogy az adott föld a növénytermesztés helyett legelőként vagy erdőként milyen szerepet tölthetne be. Ezekre az összefüggésekre hívta fel a figyelmet dr. Pachinger Zoltán, az Agri-Coins szakembere a Siófokon rendezett AIMS konferencián.

Az élelmiszer-termelés és az állattenyésztés közötti verseny enyhítésének egyik kulcsfontosságú eszköze a mezőgazdasági és élelmiszeripari melléktermékek takarmányként történő hasznosítása. Ezzel csökkenthető az emberi fogyasztásra is alkalmas alapanyagok takarmányozási felhasználása, és kevesebb hulladék keletkezik. A szakember az élelmiszer-veszteség mérséklését is a fenntarthatóbb működés alapvető feltételének nevezte.

Az emberi fogyasztásra alkalmas növények közvetlen élelmezési felhasználása, valamint a hatékonyabb takarmányozás érdemben hozzájárulhat az élelmiszer-ellátás bővítéséhez. A cél ugyanakkor nem az állattenyésztés megszüntetése, hanem az alapanyagok ésszerűbb felhasználása és a termelés egészének optimalizálása.

Ehhez az állattartásban nem elegendő egyetlen mutatót kedvezőbbé tenni. A genetikai adottságokhoz és az állatok igényeihez illeszkedő takarmányozást megfelelő tartási körülményekkel és szakszerű gazdaságirányítással kell összehangolni. Ezek együttesen határozzák meg a termelési eredményeket, az állatok egészségét és az egységnyi termékre jutó erőforrás-felhasználást.

A hatékonyság javítása nem azonos a költségek mindenáron történő lefaragásával. Az olcsóbb előállítás önmagában nem feltétlenül eredményez nagyobb jövedelmet, ahogyan egy jelentős technológiai beruházás sem garantál automatikusan jobb teljesítményt. A gazdálkodóknak a várható termelési mutatók mellett a piaci kockázatokat is figyelembe kell venniük. A hosszú távú döntéseket az árak mozgása, a gazdaságpolitikai intézkedések és a termelési körülmények bizonytalansága egyaránt befolyásolja.

A gazdaságosság és a fenntarthatóság nem feltétlenül ellentétes célok, összehangolásukhoz azonban a teljes termelési rendszer hatásait vizsgálni kell. A jobb termelékenység ugyan csökkentheti az egységnyi termék előállításához szükséges erőforrások mennyiségét, de nem garantálja az összesített környezeti terhelés mérséklődését. Amennyiben ugyanis a hatékonyságnövekedéssel párhuzamosan jelentősen nő a termelés volumene, annak környezeti hatása ellensúlyozhatja a javulást.

Minden gazdaságban egyformán alkalmazható, univerzális megoldás ezért nem létezik. A takarmányozási és beruházási döntéseket mindig a helyi adottságokhoz kell igazítani, a várható gazdasági eredmények mellett mérlegelve a környezeti következményeket is. A takarmányipar szerepe így a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány biztosításán túl az erőforrások felelős felhasználására is kiterjed.