Szárazság idején a növények jóval nehezebben jutnak hozzá a talajban lévő tápanyagokhoz, ezért a levélen keresztüli pótlás átmeneti segítséget jelenthet. Szili Martin, a Natur Agro fejlesztőmérnöke az Agrárszektornak kifejtette: a foszfor a gyökérnövekedésben és a bokrosodási csomó kialakulásában, a kálium pedig a vízháztartás szabályozásában és a fagytűrésben játszik kulcsszerepet. A lombtrágyázás ugyanakkor nem váltja ki az alaptrágyázást, hiszen néhány liter készítménnyel nem fedezhető a növények teljes tápanyagigénye.

A kezelés megtervezésekor a talaj tulajdonságait is mérlegelni kell. A szakember rámutatott, hogy a mangán, a cink és a réz felvehetősége magasabb pH-érték mellett, laza homoktalajon vagy rosszul visszatömörített magágyban gyengébb lehet. Ezt a helyzetet a szárazság tovább rontja. Emiatt a meszes alföldi és mezőföldi területeken, valamint a homoktalajokon nagyobb eséllyel válhat szükségessé a mikroelemek pótlása. Savanyú talajokon ezzel szemben először a meszezést és az alaptrágyázást kell elvégezni.

Az elővetemény szintén meghatározza a fiatal állomány tápanyagellátását. A nagy mennyiségű, későn bedolgozott szármaradvány lebontása során a mikroorganizmusok átmenetileg nitrogént vonhatnak el a kultúrnövénytől. Ilyen körülmények között lényegesen nagyobb jelentősége van az állomány kondícióját javító kezeléseknek.

A megfelelő időzítés alapfeltétel, mivel a permetlevet a növény lombfelületének kell felvennie. Szili Martin szerint a lombkezelés három-négy leveles állapottól válik igazán hatásossá. Egyenetlen kelésnél érdemes megvárni, amíg a tábla nagyobb része eléri ezt a fejlettségi szintet. A kijuttatásra a hajnali vagy az esti, párásabb időszak a legalkalmasabb. Nappal, száraz levegőben a permetlé gyorsan beszáradhat, ami jelentősen rontja a hatóanyagok felszívódását.

A túlzott tápanyagellátás komoly kockázatokat hordoz magában. A túlságosan buja, túlfejlett állomány kevésbé edződik meg a tél beállta előtt, így a fagytűrése is gyengül. A szakember ezért azt javasolja, hogy az őszi lombtrágyákban a nitrogén legfeljebb kiegészítő szerepet kapjon, különösen az amúgy is erős állományok esetében.

Az algakivonatokat és aminosavakat tartalmazó biostimulátorok nem közvetlen tápanyagpótlással, hanem az élettani folyamatok serkentésével támogatják a növényt. Szili Martin a kísérleti tapasztalatok alapján elsősorban a gyökeresedés és az általános kondíció erősítésére javasolja ezeket, főként a gyengébben kelt táblákon. A mikroelemkezelésekről nem érdemes pusztán a növények szemrevételezése alapján dönteni, a valós hiány pontos kimutatásához levélvizsgálat szükséges.

Az őszi árpa fagyérzékenyebb a búzánál, ezért ennél a kultúránál és a gyengébb télállóságú búzafajtáknál kiemelten fontos a megfelelő kondíció megteremtése. A korán vetett, jól fejlett és megfelelően ellátott állományokat viszont felesleges további növekedésre serkenteni. A beavatkozások hatékonyságának mérésére célszerű kezeletlen kontrollsávot hagyni, így tavasszal pontosan összevethető a növények száma és állapota.

A betegségek elleni védekezés indokoltságát szintén táblánként kell felmérni. Kurtz György, a BASF Hungária Kft. kalászos termékfelelőse az Agrárszektornak hangsúlyozta: a száraz időjárási előzmények önmagukban még nem zárják ki az őszi fertőzések kialakulását. Példaként a 2022-es rendkívüli aszályt követő, sokak számára váratlan megbetegedéseket említette.

A korai fejlődési szakasz azért bír kiemelt jelentőséggel, mert a termést meghatározó tényezők jelentős része már ősszel vagy kora tavasszal eldől. Az egyöntetű kelés, a megfelelő bokrosodás és a termőkalászok differenciálódása szempontjából egyaránt döntő a vetőmag minősége, a kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás és a növények egészségi állapota.

Kurtz György kiemelte, hogy az őszi árpa az őszi búzánál jóval fogékonyabb a korai fertőzésekre, emiatt fokozottan ügyelni kell a hálózatos levélfoltosság és a lisztharmat megjelenésére. Külön figyelmet kíván a sörárpa-termesztésben használt, ősszel elvetett tavaszi árpa is. A búzafajták között is tapasztalhatók eltérések, a durumbúzák például érzékenyebben reagálnak a korai kórokozókra.

A fertőzési kockázatot a termőhely mikroklimatikus viszonyai is alapvetően meghatározzák. A mélyebben fekvő és folyóparti területeken nagyobb eséllyel ütik fel a fejüket a gombás megbetegedések, emellett a kalászosok monokultúrás termesztése is fokozza a veszélyt. Bár a talajfelszínen hagyott szármaradványok segítenek megőrizni a nedvességet, egyúttal kedveznek a kórokozók áttelelésének is, különösen enyhe teleken. A növényvédelmi beavatkozásokról ezért kizárólag a táblák rendszeres bejárása és a helyi kockázatok mérlegelése után érdemes határozni.