2021 és 2023 között a 65 év feletti gazdálkodók száma 14,6 százalékkal nőtt, a 25 év alattiaké pedig 12,5 százalékkal csökkent – mondta Hamza Eszter, az Agrárközgazdasági Intézet munkatársa a Gazdák és Vidék – Európai Vidékpolitikai Klub budapesti sajtóeseményén. A gazdatársadalom idősödése lassíthatja a fejlesztéseket és az új technológiák elterjedését. Hosszabb távon pedig a vidéki közösségek életképességét és a mezőgazdaság versenyképességét is gyengítheti.

Az átadást nem csupán jogi vagy pénzügyi akadályok nehezítik. Az idősebb gazdálkodók számára a gazdaság gyakran életük munkáját jelenti, és szorosan hozzátartozik az önazonosságukhoz. A földhöz való kötődés, a döntési jogkör elvesztésétől való félelem és a későbbi megélhetés bizonytalansága egyaránt késleltetheti a váltást, miközben a családi konfliktusok elkerülésének szándéka szintén visszatarthatja az érintetteket.

A föld, a gépek és az egyéb vagyonelemek átadása önmagában még nem biztosítja a gazdaság fennmaradását. A következő nemzedéknek arra a gyakorlati tudásra és tapasztalatra is elengedhetetlenül szüksége van, amelyet az elődje évtizedek alatt szerzett meg.

A gazdálkodók elsősorban jogi és adminisztratív segítséget várnak, de a családon belüli nézeteltérések rendezéséhez is szükségük lehet külső támogatásra. A folyamatot olyan gyakorlati problémák is megakaszthatják, mint a pontatlan helyrajzi számok vagy a korábban elnyert géppályázatokhoz kapcsolódó átadási nehézségek. Tanácsért leginkább ügyvédekhez, szaktanácsadókhoz, falugazdászokhoz és könyvelőkhöz fordulnának. A pénzügyi támogatások mellett ezért egyszerűbb eljárásokra és bizalmi alapú, személyre szabott tanácsadásra lenne szükség.

Kovács-Honvári Patrícia, az Agrárközgazdasági Intézet munkatársa hangsúlyozta, hogy a generációváltást tudatosan megtervezett, akár többéves folyamatként kell kezelni. Már a szerződéskötés előtt érdemes tisztázni az átadás lépéseit, valamint azt, hogy milyen életformát és gazdasági lehetőségeket kínál a gazdaság az utódnak. A közös munka emellett lehetőséget ad arra is, hogy a fiatal fokozatosan vegye át a feladatokat és a felelősséget.

Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akiknek a családjában nincs vállalkozó kedvű utód, idegenre viszont nem szívesen bíznák a gazdaságukat. Ebben közvetítő szervezetek segíthetnének, amelyek összekötik és felkészítik az átadókat és az átvevőket. Az együttműködés próbaidőszakkal is indulhatna, így még a végleges átadás előtt kiderülhetne, tudnak-e közösen dolgozni. Írországban már működnek ilyen, fokozatosságra épülő megoldások.

Az átadás teljes időszakát végigkísérő szakmai támogatás ugyancsak csökkenthetné a bizonytalanságot. Egy gazdálkodótól nem várható el, hogy önállóan eligazodjon valamennyi jogi, gazdasági és családi kérdésben. Franciaországban már léteznek olyan modellek, amelyek a teljes folyamat során mindkét félnek segítséget nyújtanak.

A fiatalok megszólításában az aktív gazdaközösségeknek is fontos szerep juthat. Valós életutak bemutatásával és könnyen elérhető, közérthető tájékoztatással közelebb hozhatják a mezőgazdaságot a pályakezdőkhöz. Ausztriában erre is találni jól működő példákat.

A pálya vonzerejéhez az is hozzátartozik, hogy a munka mellett jusson idő pihenésre, és betegség esetén se maradjon ellátatlanul a gazdaság. Képzett helyettesítő gazdálkodók bevonásával ez a probléma is kezelhető. Ilyen rendszerek több európai országban, köztük Finnországban is sikeresen működnek.

Weisz Miklós, az AGRYA – Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének társelnöke szerint a fiatalok bevonzásához és megtartásához önmagában nem elegendő a pénzügyi támogatás. A finanszírozás és a földügyi szabályozás mellett a képzésnek, a pályaorientációnak és a tanácsadásnak is nagyobb teret kell adni. A tudásátadást és az együttműködést segítő mentorhálózat jelentősen hozzájárulhatna ahhoz, hogy a következő generáció ne csak átvegye, hanem hosszú távon sikeresen működtesse is a gazdaságokat.