Agro Napló • 2026. szeptember 23. 20:01
A talajban élő mikorrhizás gombák sok növény víz- és tápanyagfelvételét segítik, cserébe a növényektől szerves anyagokhoz jutnak. Ez az együttműködés a szárazság elviselésében is szerepet játszhat, előnyei azonban a növény és a gomba fajától, valamint a termesztési körülményektől függnek. A meglévő gombaközösségek megóvása ezért legalább olyan fontos, mint a mikorrhiza-készítmények használata - írja az Agrárszektor.
A szárazföldi növények többsége képes mikorrhiza-kapcsolatot kialakítani, ám nem minden faj társul gombákkal, és az együttműködés típusa sem egyforma. A mikorrhiza kifejezés gombagyökeret jelent. A kapcsolat lényege, hogy a gombafonalak a gyökerekhez kapcsolódva olyan talajrészeket is elérnek, amelyekből a növény önállóan csak korlátozottan tudna vizet és tápanyagokat felvenni.
Az egyik legelterjedtebb forma az arbuszkuláris mikorrhiza. Ebben az esetben a gomba a gyökér kérgi sejtjeiben finoman elágazó, fa alakú képleteket, úgynevezett arbuszkulumokat hoz létre, és ezeken keresztül zajlik a tápanyagcsere a két élőlény között. A növény a fotoszintézis során képződött szénhidrátokkal és egyéb szerves anyagokkal táplálja a gombát. Cserébe a gomba elsősorban foszfort, valamint nitrogént, egyéb ásványi tápanyagokat és vizet juttat el a növényhez.
A gombafonalak nem pusztán a gyökérszőröket helyettesítik, hanem jelentősen kiterjesztik a gyökérzet tényleges hatókörét. Mivel a gyökereknél jóval kisebb talajpórusokba is képesek behatolni, sokkal nagyobb talajtérfogat tápanyagkészletét teszik hozzáférhetővé.
Ennek kiemelt szerepe lehet a foszforellátásban. A foszfor ugyanis gyakran jelen van a talajban, de nem feltétlenül a növény számára felvehető formában vagy a gyökerek közvetlen közelében. A gombafonalak viszont elérik azokat a részeket is, ahol a hasznosítható foszfor található.
A mikorrhizás növények bizonyos körülmények között a szárazságot, a magas sótartalmat és egyes talajeredetű kórokozók fertőzését is hatékonyabban viselik. Ezek az előnyök ugyanakkor nem minden fajtársulásnál és nem minden környezetben érvényesülnek egyformán. Az együttműködés a növénynek is energia- és szervesanyag-ráfordítást jelent. Hogy ezért mekkora valós támogatást kap cserébe, azt a talaj állapota, valamint a víz- és tápanyagellátottság alapvetően meghatározza.
A különböző mikorrhizatípusok eltérő növénycsoportokra jellemzők. Az arbuszkuláris mikorrhiza számos lágyszárú növény, köztük zöldségfélék és szántóföldi kultúrák fejlődésében játszik fontos szerepet. Az ektomikorrhiza ezzel szemben sok erdei fafajnál – például fenyőknél, tölgyeknél és bükköknél – meghatározó. Utóbbinál a gomba bevonatot képez a gyökér felszínén, fonalai pedig a sejtek közötti térben terjednek. Emiatt egy paradicsompalánta és egy fenyőcsemete kezelésére sem feltétlenül ugyanaz a készítmény alkalmas.
A hasznos kapcsolatok ösztönzését érdemes a talajban meglévő közösségek védelmével kezdeni. A túlzott talajbolygatás és a szerkezet leromlása drasztikusan visszaszoríthatja a gombákat. Ezzel szemben a fajgazdag növénytakaró, a szervesanyag-tartalom megőrzése és a kiegyensúlyozott vízellátás elősegíti a túlélésüket. Különösen előnyösek azok a gazdálkodási rendszerek, amelyek folyamatos növényborítást biztosítanak, és minimálisra csökkentik a talaj mechanikai zavarását.
Bár a kereskedelemben számos mikorrhizagomba-spórát vagy gombafonalat tartalmazó oltóanyag elérhető, a kijuttatásuk még nem garantálja a sikert. A megfelelő fajok kiválasztásán túl a talaj fizikai és kémiai tulajdonságai, foszfor- és nitrogénszintje, nedvessége, valamint az őshonos mikroflóra jelenléte mind befolyásolja az eredményt.
Egy 2024-ben közzétett, 187 korábbi kutatást összegző tanulmány összességében kimutatta az oltóanyagok pozitív hatását, különösen a foszfor felvételében. A hatékonyság mértéke viszont erősen függött a körülményektől. Szántóföldi és nagyüzemi feltételek mellett az eredmények sokkal változatosabb képet mutattak, mint a jól kontrollált laboratóriumi kísérletekben.
A nagyobb mennyiségben bejuttatott gomba tehát nem feltétlenül jelent nagyobb hasznot. A természetes talajokban élő, komplex közösségek mellett nem biztos, hogy egy mesterségesen bevitt törzs képes tartósan megtelepedni vagy jobb teljesítményt nyújtani. A cél így nem a gombák puszta felszaporítása, hanem a helyi viszonyokhoz és az adott kultúrnövényhez illeszkedő talajélet támogatása. A termékenységet ugyanis a jelen lévő tápanyagok mellett az is alapjaiban határozza meg, hogy milyen biológiai közeg segíti azok hasznosulását.