Agro Napló • 2026. szeptember 9. 14:32
Az egyre súlyosbodó aszály a beporzók életfeltételeit is drasztikusan beszűkíti, ami végső soron a mezőgazdasági termelés eredményességére is súlyos hatással van. A téma részleteiről a Metszet Báldi Andrást, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatóprofesszorát kérdezte - írja az Agrárszektor
A 2022 óta tartó és egyre súlyosbodó aszályhelyzet hogyan érinti a hazai beporzók előfordulását és viselkedését?
A beporzók nélkülözhetetlenek a mezőgazdaság számára, hiszen a világ termesztett növényeinek mintegy háromnegyede részben vagy teljesen állati beporzásra szorul. Ide tartoznak a gyümölcsök, az olajos növények és számos zöldségféle is. Csak az Európai Unióban a rovarok általi beporzás gazdasági értéke megközelíti az évi 5 milliárd eurót. Bár sokaknak elsőként a háziméh jut eszébe, a beporzás jelentős részét a vadon élő méhek – amelyeknek mintegy 700 faja él hazánkban –, valamint a zengőlegyek, lepkék és egyéb rovarok végzik. Mivel ezek a vadon élő beporzók sok esetben hatékonyabbak is, a gazdálkodás szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak.
A beporzók fennmaradása alapvetően három tényezőtől függ: a nektárt és pollent biztosító virágkínálattól, a megfelelő fészkelőhelyektől, valamint az elérhető vízforrásoktól. A 2022 óta tartó és egyre súlyosbodó aszály mindhárom feltételt kedvezőtlenül érinti. A szárazság miatt kevesebb a virág, ráadásul a növények rövidebb ideig virágoznak, ami jelentősen csökkenti a nektár- és pollenkínálatot. A kiszáradó talaj megnehezíti a talajban fészkelő méhfajok túlélését, a természetes vízforrások eltűnésével pedig a rovarok folyadékhoz jutása is egyre kritikusabbá válik.
A Kiskunságban több éven át folytatott saját kutatásaink is azt bizonyítják, hogy a száraz évek drasztikusan átalakítják a vadméhközösségeket. A méhek egyedszáma az aszályos és a csapadékosabb időszakok között akár nagyságrendi különbségeket is mutathat. Ez a környezeti hatás annyira erőteljes, hogy még a tájszerkezetből adódó eltéréseket is háttérbe szorítja. Megfigyeltük ugyanis, hogy az egyhangú agrártájak, valamint a gyepekkel és erdőfoltokkal tagolt, mozaikos területek méhközösségei közötti különbségek csupán töredékei annak, amit a száraz és a csapadékos évek kontrasztja okoz.
Az aszály tehát nemcsak közvetlenül, a vízhiány révén rontja a növénytermesztés eredményességét, hanem az ökoszisztémák teljes működését – ezen belül is a beporzást – alapjaiban változtatja meg. Éppen ezért a mezőgazdaságnak ma már nem elég csupán a vízhiányhoz alkalmazkodnia: a teljes ökológiai rendszer működését, valamint az olyan közvetett hatásokat is figyelembe kell vennie, mint a beporzóállomány drasztikus csökkenése.