A Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetségének tájékoztatása szerint a tartós vízhiány miatt több kisebb vízfolyáson is elkerülhetetlenné vált a beavatkozás. A Gyöngyös-patak Táplánszentkereszt alatti szakasza mostanra gyakorlatilag teljesen kiszáradt, a víz már csak a mélyebb medergödrökben maradt meg, ahová a halak nagy számban beszorultak. Bár a vasszécsenyi malom alatt még időben sikerült kimenteni a halállomány egy részét, így is mintegy ötven kilogramm elpusztult halat - köztük domolykókat, márnákat és különböző védett fajokat - kellett eltávolítani a mederből. A bajba jutott állatok kimentésébe a helyiek és az önkéntesek is bekapcsolódtak, a szövetség azonban hangsúlyozza, hogy a halmentés szigorú természetvédelmi és halgazdálkodási szabályokhoz kötött. Tilos a halakat egyszerűen kifogni és egy másik víztestbe áthelyezni.

Egy folyóvízi hal például nem feltétlenül éli túl, ha tóba telepítik, az inváziós fajok - mint az amerikai jelzőrák - átköltöztetése pedig súlyos ökológiai károkat okozhat az új élőhelyeken. Ezért arra kérik a lakosságot, hogy aki veszélybe került halállományt lát, ne kezdjen magánakcióba, hanem azonnal értesítse a hivatásos halőröket vagy a megyei szövetséget.

Míg a kisebb patakok rendkívül sérülékenyek, hiszen tartós kiszáradásukkal teljes vízi élőhelyek szűnnek meg, a Pinka és a Répce a rendkívül alacsony vízállás ellenére egyelőre még kitart. A jelenlegi krízis a 2026-os év szélsőségesen száraz időjárásának egyenes következménye. A HungaroMet adatai alapján már az április is történelmi aszályt hozott, hiszen 1901 óta ez volt a második legszárazabb április, amikor a csapadékmennyiség a sokéves átlag alig tíz százalékát érte el. A nyár folyamán a helyzet tovább romlott, a július ugyanis országosan a hatodik legszárazabb hónap lett a mérések kezdete óta, így a csapadékmennyiség meg sem közelítette a sokéves normát. Emiatt a talajnedvesség hiánya az ország nagy részén kritikus szintet ért el, amit a ritka, lokális záporok sem tudtak érdemben enyhíteni.