A zöldmetszés során a fák lágyabb szárú, friss hajtásait ritkítjuk. Ezzel levegősebbé válik a korona, ami hatékonyan gátolja a gombás fertőzések kialakulását, a bejutó napfény pedig segíti a gyümölcsök egyenletes érését. Míg a téli metszés erőteljes növekedésre serkenti a fát, a nyári beavatkozás épp a túlzott hajtásképződést fogja vissza. Így a növény az energiáját nem a felesleges ágak növelésére, hanem a termés beérlelésére és a jövő évi virágrügyek kialakítására fordíthatja. A két metszési mód tehát nem helyettesíti, hanem tökéletesen kiegészíti egymást.

A munka során mindig a korona egyensúlyára kell törekedni. Elsősorban a függőleges vízhajtásokat, a befelé növő, valamint az egymást dörzsölő ágakat érdemes levágni. Fontos szabály, hogy egyszerre a teljes lombfelület legfeljebb negyedét távolítsuk el, nehogy túlságosan legyengítsük a növényt. A fertőzések elkerülése végett a metszést kizárólag száraz időben, tiszta és éles eszközzel végezzük.

A csonthéjasok – mint a cseresznye, a meggy, a kajszi, az őszibarack és a szilva – nagyrészt még jól viselik az augusztusi ritkítást. Sőt, náluk sokszor biztonságosabb közvetlenül a betakarítás után metszeni, mert így megelőzhetők a téli sebeken át támadó betegségek. Különösen a gyorsan sűrűsödő meggy és cseresznye, valamint a jó szellőzést igénylő kajszi hálálja meg a belső részek ritkítását. Azonban túlságosan későre már ne hagyjuk a munkát, mert az erős visszavágás új hajtások képződésére ösztönzi a fát, amelyeknek már nem lesz idejük beérni az őszi fagyok előtt.

Az almánál és a körténél viszont augusztusban már sokkal visszafogottabban kell dolgozni. A drasztikus metszés náluk is kései hajtásnövekedést indíthat el, ami rontja a télállóságot. Itt már csak kisebb korrekciókat érdemes végrehajtani, mint a vízhajtások, valamint a sérült vagy a koronát túlzottan árnyékoló vesszők eltávolítása. A későn érő almafajtáknál arra is figyelni kell, hogy ne vágjunk le túl sok levelet a fejlődő gyümölcsök mellől, mert ezek felelnek a megfelelő méretet és ízt biztosító cukorképződésért.

A dió metszésével sem szabad már sokáig várni. Mivel tavasszal erősen nedvezik, a nagyobb beavatkozásokat nyár közepén vagy legkésőbb augusztus első felében kell elvégezni. Augusztus végétől a dió esetében is be kell fejezni a komolyabb alakítást, mert a később ejtett sebek lassabban gyógyulnak, és megnő a téli fagykár veszélye.

Ahogy haladunk előre a nyár végén, a gyümölcsfák fokozatosan megkezdik a felkészülést a télre. A hajtások fásodnak, a tápanyagok raktározódnak, a jövő évi rügyek pedig kialakulnak. Ebben az időszakban az erős metszés már megzavarja ezeket a természetes folyamatokat. A nagyobb koronaalakításokat és ifjításokat ezért érdemes a következő télre vagy tavaszra halasztani, és a kerti munkát a beteg, sérült vagy egyértelműen felesleges ágak eltávolítására korlátozni. A jól időzített, a fa élettani állapotához igazított nyári metszés ugyanis nemcsak a növény jelenlegi egészségét védi, de a jövő évi bőséges termést is megalapozza.