Eső után kerülni kell a szedést, mert a nedves növények könnyen megbarnulnak, bepenészednek, és veszítenek a minőségükből. A különböző növényi részeket más-más fejlődési fázisban ajánlott betakarítani, így a leveleket a virágzás előtt vagy annak kezdetén, a virágokat teljes nyíláskor - még a hervadás előtt -, a hajtásvégeket a virágzás indulásakor, a terméseket és a magokat pedig a teljes érés idején célszerű leszedni. A gyökerek kiásására az ősz vagy a kora tavasz a legalkalmasabb időszak, mert ilyenkor raktározódik bennük a legtöbb tápanyag - írta meg az Agrárszektor.

A szedéshez mindig tiszta metszőollót vagy éles kést érdemes használni, és kerülni kell a hajtások tépkedését, nehogy kárt tegyünk a növényben. Soha nem szabad teljesen lecsupaszítani az adott állományt, hagyjunk elegendő virágot és hajtást a további fejlődéshez, valamint a beporzó rovarok táplálkozásához. Kizárólag egészséges részeket gyűjtsünk össze, a sárguló, beteg, rovarrágta vagy penészes darabokat pedig hagyjuk hátra. Vadon termő növények gyűjtésekor különösen fontos, hogy a forgalmas utaktól, ipari területektől és permetezett mezőgazdasági földektől távol eső, tiszta helyet válasszunk.

A frissen szedett, magas víztartalmú növények szárítását minél előbb el kell kezdeni egy jól szellőző, száraz, pormentes és árnyékos helyen. A közvetlen napfényt kerülni kell, mivel az lebontja az illóolajokat, fakítja a színeket, és csökkenti a hatóanyagok mennyiségét. A növényeket vékony rétegben, papíron, vásznon vagy hálón kiterítve, naponta átforgatva célszerű szárítani, vagy kisebb csokrokba kötve, fejjel lefelé lógatni. A folyamat általában öt-tíz napot vesz igénybe, és akkor tekinthető befejezettnek, ha a levelek már könnyen morzsolhatók, a szárak pedig pattanva törnek. Amennyiben aszalógépet használunk, ügyeljünk arra, hogy a hőmérséklet ne haladja meg a 30-40 Celsius-fokot, különben az értékes illóolajok elpárolognak.

A teljesen megszáradt növényeket légmentesen záródó üvegben, papírzacskóban vagy fémdobozban, sötét és hűvös helyen érdemes tárolni, feltüntetve a csomagoláson a fajtát és a betakarítás évét. Bár akár két évig is eltarthatók, a legtöbb gyógynövény egy éven belül a legintenzívebb hatású. Az illóolajban különösen gazdag fajtákat, amilyen például a menta, a citromfű, a zsálya vagy a levendula, célszerű egészben eltenni, és csak közvetlenül a felhasználás előtt összemorzsolni, mert így sokkal tovább megőrzik az aromájukat.

A szárítás mellett a friss levelekből készíthetünk kevés vízzel lefagyasztott fűszerkockákat, továbbá olajos, ecetes vagy alkoholos kivonatokat, tinktúrákat, sőt akár ízesített cukrot és mézet is. Ezek a saját kezűleg gyűjtött és gondosan feldoleszközölt gyógynövények nemcsak finomabbak, hanem hatóanyagokban is jóval gazdagabbak a bolti termékeknél.