Az elmúlt években gyorsan terjednek a tarlóhántásban és -ápolásban a szántóföldi kultivátorok és különféle mulcskezelő elemekkel kombinált mulcskultivátorok, amelyeknél a fő munkavégző szervek azonban szintén a kultivátorkapák.

A tárcsás tarlóhántókkal összehasonlítva a szántóföldi kultivátorok forgatás nélkül végzik a tarló feltörését, nem porosítanak, ugyanakkor jól lazítanak, jól porhanyítanak, átvágva a tarlóban visszamaradt gyökereket, azokat és a felszíni tarlómaradványokat kisebb mértékben keverik a talajba, és jól irtják a gyomokat. Megszüntetve a kapillaritást a talajban, megőrzik a talaj nedvességtartalmát. Elsősorban lazább és középkötött talajokon használhatók előnyösen.

A mulcskultivátorok a kultivátorkapák mellett leggyakrabban száraprító tárcsasort, vagy kétsoros kompakt tárcsatagot, rugós simítókat (CrossBoard), ritkábban késes száraprítókat (CrossKnife, CrossCutterDisc) vagy száraprító hengereket, egyengető tárcsákat és egy-, vagy két szekcióban elhelyezkedő, porhanyító-tömörítő eszközöket (hengereket) tartalmaznak. Ezáltal jobban bedolgozzák a mulcsot a talajba, miközben munkamenet(ek) és költségek takaríthatók meg. A szántóföldi- és  mulcskultivátorok a talajkímélő, a talajt nem porosító, a talajéletet kedvezően befolyásoló tarlóhántó és tarlóápoló, ill. könnyebb változataik szántáselmunkálásában és magágykészítésben is alkalmazható eszközök. A szántóföldi kultivátorokat a művelési mélységük és tömegük alapján könnyű- és nehéz kultivátorok szerint csoportosítják. A mulcskultivátorok pedig a nehéz szántóföldi kultivátorokon belül csoportot alkotnak. A kombinált szántóföldi kultivátorok rendszerint tárcsás művelő elemeket is tartalmaznak.

A szántóföldi kultivátorok főbb műszaki jellemzői

Könnyű szántóföldi kultivátorok

A könnyű szántóföldi kultivátorok elsősorban a nyári időszakban a gabona- és repcetarlók feltörésére, tarlóápolásra, különösen száraz időjárási körülmények között ősszel és tavasszal szántáselmunkálásra, ill. durvább magágyak készítésére is használhatók. A kultivátorkapáik 3/4 ill. ritkábban 5–8 sorban (Horsch, Multiva) helyezkednek el a gerendelyen, sűrű (19–25 cm-es) osztással, többnyire 100–200 kg közötti egy kapára jutó terheléssel.

A munkamélységük általában 4 és 15 cm között változik. Fajlagos vonóerőigényük pedig 25–30 LE/m között alakul. A könnyű és nehéz szántóföldi kultivátorokat az egy művelőtestre (kapára) jutó tömegük, a robusztusságuk, a keretmagasságuk és a munkamélységük különbözteti meg. A könnyű kivitelű, sekélyebben dolgozó szántóföldi kultivátorok alacsonyabb (55–70 cm) keretmagassággal és kisebb átömlési keresztmetszettel készülnek, a hordozókereteiket és a kapaszárakat kisebb keresztmetszetű profilacélból gyártják. Az utóbbi időben megjelentek az ún. univerzális kultivátorok is, amelyekkel akár 5 és 35 cm közötti munkamélységgel is lehet dolgozni.

A könnyű szántóföldi kultivátorok 3 méteres munkaszélességig merev hordozókerettel, 5 méterig hidraulikusan összecsukhatóan függesztett kivitelben készülnek. Nagyobb, 5–10 m közötti munkaszélességgel félig függesztett (keretbe beépített hidraulikusan kiemelhető szállítókeretekkel) kivitelben és/vagy vontatott konstrukcióban gyártják azokat. A kapák sakktábla szerűen, több sorban helyezkednek el a kereten. Többnyire előrehajló, ívelt kapaszárakkal lehet találkozni a művelő szerszámaiknál, nyírószeges vagy tekercsrugós biztosításokkal, ritkábban egyenes kapaszár megoldásokat is alkalmaznak (VIDEÓ: Lemken Karat). A kultivátorkapák száma 20 és 140 db között változik, munkaszélességtől függően. Az ezeknél elterjedten használatos kapaformák a véső alakú (30–100 mm széles) és nyílhegyű, illetve keskenyebb vagy szélesebb (150–250 mm) lúdtalp alakú, kis ráhelyezési szögű megoldások. Különlegesnek számítanak a 40–80 cm széles kapákkal szerelt szárnyas kultivátorok, amelyek 8–15 cm mélységben dolgozva tökéletesen átvágják a növények gyökereit és megszüntetik a talaj kapillaritását, ill. megőrzik a talaj nedvességtartalmát, azáltal is, hogy a szármaradványok 75–80%-át a talajfelszínen hagyják.

Kultivátorkapák mögötti szekcióban a gépeken egyedi felfüggesztésű csipkés élű, vagy legyezőszerű tárcsalapok egyengetik el rendszerint a kapák nyomvonalában képződött barázdált talajfelszínt. A könnyű szántóföldi kultivátorok szinte mindig összeépített talajlezáró hengerekkel rendelkeznek, amelyek többfélék lehetnek szóló, vagy dupla kialakításban. Leggyakrabban rudas, spirál, ék alakú, U profilú, taréjos, vagy tüskés hengerekkel lehet találkozni. A kultivátorok mélységszabályozására hidraulikus munkahengereket építenek be hengerszekcióval, és/vagy elől támkerekeket alkalmaznak.

Nehéz szántóföldi kultivátorok

A mélyebb (20–35 cm), akár szántást helyettesítő alapművelésre alkalmas szántóföldi kultivátorok esetén általában a művelőszerszámok két-, legfeljebb három sorban helyezkednek el és a kapák közötti osztástávolság 30–40 cm között alakul. A kisebb mélységben dolgozó kultivátoroknál a kapaosztás 25–30 cm között változik három, vagy négy sorban elhelyezett kapák esetén. A kapák osztása, húzástávolsága és a kultivátorok keretmagassága (amely rendszerint 80 és 100 cm közötti) meghatározzák a kultivátorok esetében az ún. átömlési keresztmetszetet, amely a feltört talaj és kevert mulcs számára biztosít átáramlási lehetőséget. Az a kedvező, ha ez minél nagyobb, mert kisebb az esetleges eltömődés veszélye.

A kultivátorkapák száma (kapaosztástól függően) a munkaszélesség függvényében általában 5 és 35 db között változik. Legjellemzőbbek a 2,5–6,0 m közötti munkaszélességű, 5–13 db kultivátorkapával szerelt és két-, három kapasoros változatok, amelyek 120 és 360 LE motorteljesítményű traktorokkal üzemeltethetők. Egy kapatestre általában 30–35 LE/db vonóerőigénnyel lehet számolni. A nagyobb (450–680 LE) teljesítményű traktorokhoz a gyártók kínálnak nagyobb, 8–10 m közötti munkaszélességű két- vagy három kapasoros szántóföldi kultivátorokat is félig függesztett, vagy vontatott kivitelben. A nehéz szántóföldi kultivátorok 2,5–3,0 m közötti munkaszélességgel általában fix kerettel, függesztett kivitelben, 3,0 és 5,0 m között hidraulikusan összecsukható függesztett változatban, 5 és 8 m között félig függesztett, a fölött pedig többnyire vontatott kivitelben készülnek – szállításhoz – hidraulikusan összecsukható keretekkel.

A nehéz szántóföldi kultivátorok esetében az egy művelő szerszámra jutó géptömeg – amely a kapák talajban tartásához szükséges – 360 és 530 kg között változik.

A nehéz szántóföldi kultivátorok művelő szerszámai többfélék lehetnek, amelyek megválasztásánál különösen a művelési mélység játszik szerepet. A keskenyebb lándzsás, hegyes, vagy késes, 5–8 cm széles kapatestekkel mélyebben (25–35 cm) törhető fel a tarló. A szív alakú és keskenyebb (12–15 cm széles) lúdtalp-, ill. szárnyakkal felszerelt kapákkal 15–25 cm mélyen dolgozható át a kukorica tarlója. A művelő szerszámok többnyire kopásálló keményfém felrakással (multicarbide vagy vidia betétekkel) készülnek.

Gyakran alkalmaznak szerelést nem igénylő, gyorscserélésű (Amazone, Lemken stb.) konstrukciókat az elhasználódott kapák és szerszámcsúcsok cseréjére. A gyártók gyakran alkalmaznak megfordítható kapacsúcsokat is a gépeken. Ebben az esetben az elkopott csúcs esetén, a kapa szereléssel átfordítható a kapaszáron. Különlegességnek számít a német HEKO cég kapakialakítása, amelynél a váltvaforgató ekékhez hasonlóan, két komplett kapaszárral szerelt eltérő hegyű (pl. véső és lúdtalp) kapatest kerül beépítésre, amelyek kapaszárral együtt átfordíthatók. A mélyebben dolgozó kultivátor művelő szerszámok törés- és deformáció ellenes biztosítására szinte kizárólag csak rugós (lap-, csavart-, vagy tekercsrugós), ill. hidraulikus biztosításokat alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik a  művelő szerszámok függőleges kitérését, akadályba ütközése (400–700 kg-os nyitóerő) esetén, ill. automatikus visszatérését az akadály megszűnése után az alaphelyzetbe. A nyírócsavaros biztosítás ezeknél a gépeknél már ritkaságnak számít.

Különlegesség az Agrisem és az Amazone 3D-s kapabiztosítási megoldása, amely nemcsak függőleges, hanem oldalirányú kitérést is lehetővé tesz. A művelési mélység függvényében változik a művelő szerszámok kapaszárának keresztmetszete is, mivel a rájuk ható egyre növekvő erőhatásnak is ellent kell állniuk. A kapaszárak (kapatartók) többnyire előre hajtó, ívelt kialakításúak, amely kedvezőbb lehetőséget biztosít a művelőtestek ráhelyezési (talajjal bezárt) szögének kialakítására és a talajellenállás mérséklésére, ill. jobb a lazító hatásuk és jobban biztosítják a talajáramlás kontinuitását. A kultivátorkapák meghosszabbításában a kapaszáron beforgató lemezeket is elhelyeznek (MixIn, C-Mix, MulchMix kapaszár), amely elősegíti a talaj és a mulcs aláforgatását, vagy ívelt kialakítású kést helyeznek el azon, amely forgat, csökkenti a vonóerőt és jobban aprítja a talajt. A kapák száma és elrendezése is függvénye az alkalmazható munkamélységnek.

A kapák mögötti sorban a kultivátorokon egyedileg, vagy páronként csapágyazott, állítható munkamélységben dolgozó csipkés élű, gömbsüveg, vagy legyezőszerű egyengető tárcsák kapnak helyet, amelyek szerepe a kultivátorkapák utáni barázdált talajfelszín elegyengetése, a tárcsaátmérőjük pedig többnyire 52 és 65 cm között változik. A kapaszekció elé felszerelhetően egyre több gyártó kínál száraprító késes hengert is, amely a tarló feltörésével egyidőben felaprítja a szármaradványokat és gyökércsonkokat.

A nehéz szántóföldi kultivátorok utolsó szekciójában talajlezáró hengerek dolgoznak, amelyek többnyire 55–65 cm átmérőjűek és fémből készült szóló és duó elrendezésű taréjos, vagy U-profilú spirál, szimpla, vagy dupla kialakítású tüskés, nehéz kivitelű rudas, gumigyűrűs, vagy gumiabroncshengerek, de lehetnek kross-kill, vagy prizma hengerek is. Ezek feladata a kultivátor után hátramaradt rögök aprítása, a talajfelszín egyengetése és tömörítéssel történő lezárása, a nedvesség visszatartása.

A hengerek megválasztásánál tekintettel kell lenni a talaj nedvességére is, a gyűrű és taréjos, ill. U-profilú hengerek nedves talajon könnyebben eltömődhetnek, míg a gumigyűrűs és gumiabroncs hengereknél ez a veszély kisebb. A kis munkaszélességű függesztett kultivátorok munkamélysége a traktor függesztő szerkezetén és hátul a hengerekre átszámoztatott terhelésén keresztül változtatható.

A nagyobb munkaszélességű félig függesztett és vontatott nehéz szántóföldi kultivátorokon, a keret elején mélységhatároló támkerekek és hátul vagy a vázkeretben köztesen elhelyezett kiemelhető szállító kerekek találhatók, amelyek közül az előbbieken és a hengersoron keresztül szabályozható be a munkamélységük. A szállítókerekek a gépek szállítására szolgálnak. A félig függesztett és vontatott gépek vonószerkezetén gyakran alkalmaznak hidraulikus munkahengereket, amelyek segítségével a traktorra átadható függőleges terhelés, és ez által vonóereje is befolyásolható.

A Kieli Egyetem kutatatóinak vizsgálatai szerint a Lemken Karat 12 szántóföldi kultivátornál a vonóerő-növelő vonórúd használatával 12%-kal nagyobb művelési sebesség, 12%-kal nagyobb területteljesítmény, és 10%-kal kisebb üzemanyag-felhasználás érhető el.

Kombinált mulcskultivátorok

A kombinált szántóföldi mulcskultivátorok sajátossága, hogy több művelőszerszám kombinációjából és több szerszámszekcióból épülnek fel. Az egyik legjellemzőbb szekciójuk a gép elején dolgozó száraprító egyenes csipkés tárcsasor, vagy kétsoros kompakttárcsa szekció, amely szintén egyedileg vagy párosával csapágyazott kúpos, vagy gömbsüveg alakú,csipkés élű tárcsalapokból épül el.

Ezt a megoldást a mulcskezelés (aprítás) szükségessége és a következő szekcióban dolgozó kultivátorkapák művelési hatékonyságának javítása hívta életre. A gép elején dolgozó tárcsasor(ok) nemcsak felaprítják a kukoricaszárat, hanem sekélyen meg is művelik a talaj felszínét, bekeverve az aprított mulcs egy részét a talajba. Ezzel a kombinációval a külön menetben végzett mulcskezelés (vagy akár a tárcsás művelés) takarítható meg és nemcsak különböző megtakarítások érhetők el, hanem a talajkímélésnek, a nedvességmegőrzésnek, a humuszképzésnek és az erózió elleni védelemnek is megfelel a művelés.

Egyes modelleknél (Agrisem Maximulch, Amazone Ceus, Väderstad TopDown) az egy-, vagy kétsoros kompakttárcsa a kapaszekció előtt, és/vagy után kerül beépítésre. A mulcskultivátorok középső szekciójában található a kapásszekció, amely a mélyebb művelést (lazítást, aprítást, keverést stb.) végzi el, amely után felszínegyengető tárcsák végzik a talajfelszín rendezését. Ritkábban lehet találkozni hátsó tárcsasornak, vagy ásóborona tagnak, ill. talajhajtású forgóborona tagoknak a hengerek előtti beépítésével, amely már szinte magágy minőségű művelést is lehetővé tesz. A mulcskultivátorok utolsó szekciójában is talajlezáró hengerek dolgoznak.

Magától értetődő, a mulcskultivátorok vonóerőigénye – a beépített plusz munkaszerszámok következtében – nagyobb, mint a klasszikus szántóföldi nehézkultivátoroké, ezáltal a munkaszélességük is kisebb tartományban változik és zömében a traktorokhoz félig függesztett, vagy vontatott változatban készülnek. Jellemzőek a 3 és 5 m közötti munkaszélességű 7–11 kapás, ill. 14–24 laptárcsából felépülő kompakttárcsás változatok, amelyek 200 és 400 LE motorteljesítményű traktorokkal üzemeltethetők, de ritkábban lehet találkozni 6 és 9 m közötti munkaszélességű 13–26 kapás, 28–72 tárcsás változatokkal is a 400–600 LE motorteljesítményű traktorokhoz.

Újabban több gyártó is kínál a szántóföldi kultivátorához, vagy a kombinált mulcskultivátorához kiegészítő szórva vető adaptert, amely a tarlóműveléssel egyidejűleg lehetővé teszi a zöldítésnél alkalmazott másodvetésű növények (takarmánynak vagy zöldtrágyának) vetését is. Ezekkel a talajfelszínre kiszórt magokat a kultivátorok kapái keverik be a talajba és hengerszekció hozza azokat kontaktusba a talajjal.

A sokszínűség műszaki tartalomban, gépek teljesítményében és munkaminőségében, ill. azok árában is megmutatkozik. Ez a vásárló számára azért kedvező, mert a traktor kategóriájához, a talajadottságaihoz, a technológia követelményeihez, az éves igénybevételhez, és nem utolsósorban a pénztárcájához választhat magának gépet a kínálatból. Az egyszerű felépítésű 3–4 m munkaszélességű hazai gyártású kultivátorok akár már 2–4 millió Ft + áfa áron is elérhetők, a masszívabb, többet tudó kivitelekért 7–12 millió Ft + áfa árat kell fizetni. A nagyobb munkaszélességű nyugat-európai import gépekért akár több tíz millió forintot is ki kell adni.

A műszaki tartalmukat tekintve a minimális technológiai igények kielégítésére alkalmasak az egyszerű, néhány kapából és talajlezáró hengerből felépülő kultivátorok. Magasabb technológiai igényeket képesek kiegyenlíteni a többféle kapatípusból, ill. tartósabb művelőszerszám és tömörítő berendezés kombinációjából felépülő kultivátorok. A műszaki tartalom csúcsán az ISOBUS vezérelte és intelligens (okos) kultivátorok találhatók, amelyeknél a munkamélység szabályozásról, a kultivátor szintezéséről, a traktor vonóerő és csúszásvezérléséről, a művelőszerszámok túlterhelés elleni védelméről automatika gondoskodik (Kverneland Turbo 8500 i-Tiller).

A szántóföldi kultivátorok főbb műszaki jellemzői

A cikk szerzője: Dr. Hajdú József