Mint írták, ha valakinek ilyen növényihulladék-rakással kell dolgoznia, az esetleg ide húzódó állatok védelme és a saját lelkiismeretünk megnyugtatása érdekében érdemes néhány egyszerű óvintézkedést betartani. Ezek az alábbiak:
- Első lépésben, fentről lefelé haladva előbb a vasvilla nyelével, majd kesztyűs kézzel át kell forgatni a halmot, így győződve meg arról, hogy nincs-e alatta sün.
- Ez az óvatosság különösen ajánlott a május-júniusi sünellési időszakban, amikor a menedékekben a hetekig vak és szinte magatehetetlen kölykök is ott lehetnek.
- Fontos, hogy az ember soha ne gyújtsa fel az ilyen rakásokat (ez amúgy is tilos), mert a lángok elől a felnőtt sünök sem fognak, tudnak elmenekülni, hiszen védekezési stratégiájuk az összegömbölyödésre épül, ezért megégnek.
- Ha a gallyrakás megbontásakor valaki sünfészket talál, semmiképpen se szedje össze a kölyköket és kezdje el maga nevelgetni őket otthon! Ehelyett pakolja vissza kellő vastagságú rétegben ágakat és leveleket a fészekre, majd hagyja a nőstényre a továbbiakat. A lakott gallyrakások elbontásával meg kell várni (négy-öt hét), amíg a kölykök annyira megerősödnek, hogy éjszakánként követik anyjukat a vadászatra és más búvóhelyet tudnak találni.
- Alternatív, ráadásul hosszú távú megoldást jelenthet, ha a közelben, például bokrok között hullott lombból és gallyakból állandó sünmenedéket alakít ki az ember és azt egész évben újratölti a lenyírt fűvel, majd ősszel a frissen hullott lombbal.








