Több mint 60 évvel ezelőtt Rachel Carson tudós és természetvédő a "Néma tavasz" című könyvében figyelmeztetett a modern társadalmak által használt veszélyes vegyi anyagok kockázataira. Míg akkoriban mintegy 500 vegyületet regisztráltak növényvédőszerként az Egyesült Államokban, 2025-re világszerte már körülbelül 350 000 vegyi anyag és keverék van forgalomban, amelyeknek csak töredékét vetették alá alapos kockázatelemzésnek - számolt be a Reuters.
A mérgező vegyi anyagok láthatatlan, de mindent átható részei a modern életnek. Jelen vannak az élelmiszerrendszer minden szintjén: a növényvédőszerekben, a feldolgozó berendezésekben, a csomagolásban, valamint szennyezőanyagként a talajban, vízben és levegőben. A Systemiq és a Grantham Alapítvány nemrég megjelent "Láthatatlan összetevők" című jelentése szerint ezek az anyagok összefüggésbe hozhatók a nem fertőző betegségek növekvő arányával, a termékenység csökkenésével és fejlődési rendellenességekkel, valamint az ökoszisztémák gyorsuló károsodásával.
A jelentés rámutat, hogy az ipari vegyszerek fejlesztésének mértéke és sebessége miatt a szabályozó intézmények nem tudnak lépést tartani. Míg az új gyógyszerek gyártóinak bizonyítaniuk kell termékeik biztonságosságát és hatékonyságát, mielőtt piacra kerülnének, az ipari vegyszerek használata addig engedélyezett, amíg nem bizonyítják káros hatásukat. Ez a reaktív modell - amelyet egy kisebb és lassabb vegyipar számára terveztek - nehezen birkózik meg a mai mennyiségekkel és összetettséggel. Az eredmény az ismétlődő "sajnálatos helyettesítések" sorozata, amikor egy veszélyes vegyületet egy hasonló szerkezetű és hatású másikkal váltanak fel.
Konzervatív becslések szerint csupán négy fő élelmiszeripari vegyszercsoportból eredő egészségügyi, termékenységi és ökológiai károk éves globális terhe 1,4-2,2 billió dollár között mozog - ez a globális GDP körülbelül 2-3%-a. A mérgező anyagoknak való kitettség csökkentése az élelmiszerrendszerekben és azon túl is több mint fokozatos intézkedéseket igényel. A szakértők egy megoldási hierarchiát javasolnak: a legfontosabb a veszélyes vegyi anyagok szükségtelen használatának teljes kiküszöbölése, ezt követi a rendszerek újratervezése, a biztonságosabb alternatívákkal való helyettesítés, végül pedig a már meglévő szennyezés kezelése.
A valós tapasztalatok azt mutatják, hogy amikor a kormányok és az ipar együttműködnek, a mérgező anyagoknak való kitettség drámaian csökkenhet. Az EU-ban például az egyértelmű szabályozási ütemtervek egy évtizeden belül körülbelül 90%-kal csökkentették a legveszélyesebb ftalátok használatát, az emberi kitettség jelentős csökkenésével és minimális gazdasági zavarokkal. A tartós vegyi anyagok, mint például a PFAS ("örök vegyi anyagok") esetében csak a fokozatos megszüntetés, szűk körű kivételekkel, akadályozhatja meg a további visszafordíthatatlan szennyezést. A becslések szerint a PFAS-mennyiség 42%-át 2030-ig ki lehetne vonni, és 2040-re az alternatívák a mennyiség körülbelül 95%-át helyettesíthetnék, ami csak az EU-ban legalább 15 milliárd dolláros piacot jelent.
Ezek az átmenetek gazdasági szempontból is észszerűek. Amikor a külső költségeket is figyelembe veszik, a mérgező vegyi anyagok használatának csökkentésére vonatkozó haszon-költség arányok túlnyomóan pozitívak. Az egyértelmű, kötelező érvényű határidők biztosítják az ipar számára szükséges bizonyosságot a biztonságosabb megoldásokba való befektetéshez, innovációhoz és méretezéshez. A biztonságos tervezésű vegyi anyagok, anyagok és szolgáltatások piacai már kialakulóban vannak, és az innovatív vállalkozások a biztonságosabb kémiát stratégiai és pénzügyi lehetőségnek tekintik. Ezzel szemben a tétlenség növeli a jövőbeli felelősségi kockázatokat, a helyreállítási költségeket és az ellátási lánc zavarainak veszélyét.
