A Magyarországon telelő énekesmadarak általános túlélési viselkedése, hogy a közeledő hidegfront elől - amit egy-két nappal korábban, akár ezer kilométernél is nagyobb távolságról érzékelnek - szinte egyszerre a délebbi országokba húzódnak.A madárlétszám általános csökkenésének hátterében azonban átfogóbb, már a tél elejétől jelentkező okai is vannak. Az utóbbi években Eurázsia északi térségeiben is késik, illetve a klímaváltozás jelenlegi felgyorsulása előtti időszakhoz képest jóval enyhébb, hómentesebb a tél, ezért a hó elől délebbre húzódó énekesmadár-csapatok is később vagy kisebb számban érkezhetnek a Kárpát-medencébe, késnek vagy elmaradnak az inváziós fajok (fenyőrigó, fenyőpinty, csonttollú, keresztcsőrű) - írja közleményében az MME.
A jelenség harmadik összetevőjét az őszi madárvonulás jelenti. Az etetési időszak november-decemberi kezdetekor a hazai vonulók és részleges vonulók (például: fekete rigó, vörösbegy, erdei pinty, énekes rigó) már elhagyták az országot. E hatások - késő vagy kimaradó északi vonulók és délre húzódó hazai telelők - együttese okozza azt az érzést, hogy az ország szinte szó szerint kiürül, nemhogy látni, hallani is alig lehet az énekesmadarak jelzőhangjait, és az etetők jelentős része kong az ürességtől vagy a megszokotthoz képest kevesebb madár és faj jelenik csak meg a kihelyezett élelmen. Természetesen ez a jelenség nem érinti Magyarország összes etetőhelyét, vannak olyan helyek, ahol nem csökkent, sőt akár nőtt is a madárlétszám.
A klímaváltozás telelési viselkedésre gyakorolt hatásainak vizsgálatát segíti az MME Nagy téli madárles elnevezésű, december 6 - február 28. között zajló lakossági madárszámlálási akciója, melyhez még lehet csatlakozni. Az etetőket látogató madarak viselkedésének nemcsak ilyen évenkénti eltérései vannak, a bioritmus egy-egy évadon, sőt egy-egy órán belül is jelentősen eltérő lehet,








