Sőt létezik a kerti növényeknek egy másik csoportja is, amelyek nemcsak elviselik a telet, de kifejezetten igénylik a hideget. Emellett friss vitaminforrást biztosítanak számunkra akkor is, amikor a természet nagy része még pihen.
Korai vetés a hideg földbe
A legkorábban vethető zöldségek csoportjába azok a fajok tartoznak, amelyek magjai már 2-5 fok közötti talajhőmérsékleten életre kelnek. A zöldborsó az egyik legismertebb képviselőjük, amelyet már február végén vagy március elején érdemes a földbe juttatni, amint a talaj állapota ezt megengedi. A borsó nemcsak bírja a hűvös időt, de kifejezetten kedveli a tavaszi nedvességet a virágzáshoz. Hasonlóan korán kerülhet a földbe a sárgarépa és a petrezselyem is, amelyek bár lassabban csíráznak, a fagyos éjszakákat is zokszó nélkül tűrik a föld alatt. A hónapos retek és a spenót szintén a hidegkedvelők közé tartozik, utóbbi olyannyira szívós, hogy akár az áttelelő vetése is lehetséges, így már az első melengető napsugarak hatására dús levélzetet fejleszt. Ezek a növények azért előnyösek, mert a kártevők megjelenése előtt már megerősödnek, kihasználva a téli csapadéktól még nedves talaj minden előnyét.
Késői betakarítás
Nem csak olyan zöldségek vannak melyek tél végén-kora tavasszal vethetők, hanem olyanok is melyek majd a szezon végén a tél során is betakaríthatók. Léteznek olyan zöldségek, amelyeket nem kell a fagyok beállta előtt pánikszerűen betakarítani, sőt, a kertben hagyva őket friss alapanyagként szolgálnak a téli konyhához. A fodros kel és a bimbós kel talán a leglátványosabb példák erre: ezek a növények nemcsak túlélik a mínuszokat, de a dér és a fagy hatására a bennük lévő keményítő cukorrá alakul, amitől ízük édesebb és lágyabb lesz. A póréhagyma bizonyos fajtái szintén rendkívül fagytűrőek, és a hó alól kihúzva is tökéletes állapotban maradnak.
A gyökérzöldségek közül a pasztinák az abszolút bajnok, amely a sárgarépával ellentétben nem fásodik meg a földben, sőt, kifejezetten jót tesz neki, ha átfagy a talaj körülötte, mert ilyenkor nyeri el jellegzetes, zamatos aromáját. Ezeket a növényeket fokozatosan, az igényeinknek megfelelően szedhetjük ki a földből az egész tél folyamán, feltéve, hogy a talaj nem fagyott olyan keményre, hogy az ásás lehetetlenné váljon.
Évelő és hidegtűrő zöldségek előnyei
A zöldségek közül sok egynyári van, ezeknek tavasztól őszig tart az életük. Az évelők nagy előnye ezekkel szemben, hogy nem kell évente újra vetni, vagy palántázni ezeket, hanem sok évig egyhelyben maradnak és teremnek. A csicsóka például egy szinte kiirthatatlan évelő, amelynek gumói a legkeményebb fagyokat is kibírják a földben. Bármikor áshatunk belőle, amikor a talaj nem fagyott át teljesen, így egyfajta élő éléskamraként működik. A téli sarjadhagyma vagy a metélőhagyma szintén az elsők között hajt ki, de a madársaláta is említést érdemel, amely apró mérete ellenére olyan szívós, hogy a hóréteg alatt is zöldell, és az első enyhébb napon már szedhető.
A madársaláta csak látszólag évelő, de ez használati szempontból lényegtelen. Saját magát elveti és az ősszel kikelt növények a tél végén nagyon hamar fejlődni kezdenek, és az önvetésnek hála szinte folyamatosan találhatunk belőle a kertben fiatal, fogyasztható példányokat. Ezek a növények nemcsak a konyhát gazdagítják, hanem a kert biológiai sokszínűségét is fenntartják. Ha tudatosan választjuk meg ezeket a zöldségeket, a kiskert nem csupán három évszakos hobbikert lesz, hanem egy év egészében működő, természetes élelmiszerforrás.
Vetési ütemterv a koraiságért
A tudatos kerttervezés egyik legnagyobb előnye, hogy a szezont hetekkel, sőt hónapokkal korábban elindíthatjuk, mint ahogy azt a hagyományos „májusi fagyok” utáni ütemezés engedné. A kerti szezon legelső szereplői azok a magok, amelyek már 2-4 fok talajhőmérsékleten is képesek megduzzadni és elindítani az életfolyamataikat. Amint a föld felszíne már nem fagyott és nem túl sáros a megmunkáláshoz, elvethetjük a zöldborsót, de emellett a spenót és a sóska is a februári lista élén áll. Ezek a levélzöldségek nemcsak a hideget bírják, de a kártevők megjelenése előtt már jelentős zöldtömeget képesek fejleszteni.
Szintén ekkor kerülhetnek a földbe a mákszemek és a vöröshagyma dughagymái is, hiszen a hideghatás és a bőséges tavaszi vízellátás alapozza meg a későbbi nagy fejek kialakulását. Ebben az időszakban a talaj takarása fátyolfóliával sokat segíthet. Bár a növények enélkül is túlélik a hajnali fagyokat, a fólia alatt felmelegedő levegő felgyorsítja a csírázást és a korai növekedést. Márciusra a vethető fajok választéka jelentősen kibővül, ekkor jön el a sárgarépa és a petrezselyem ideje. Ezek a gyökérzöldségek viszonylag lassan kelnek ki, így a korai vetéssel biztosítjuk, hogy mire a gyomok kikelnének, a kultúrnövényeink már felismerhető sorokat alkossanak. A hónapos retek számára is ez a legideálisabb időszak, hiszen a hosszú nappalok és a nagy meleg hatására később könnyen „felmagzik” vagy fásodik, a márciusi hűvösben viszont roppanós és lédús marad. Ekkor vethetjük a legkorábbi fejes salátákat, amelyek a tavaszi étrend első friss vitaminforrásai lesznek. Érdemes figyelni a vetésmélységre: a korai időszakban a talaj még lassabban szárad, így a magokat nem kell túl mélyre temetni, hogy a nap ereje hamarabb elérje és átmelegítse a környezetüket. A korai vetése a hidegtűrő és rövid tenyészidejű zöldségeknek azért is lényeges a korábbi zöldségállátásunk mellett, mert ezek nagy része lekerül a területről május közepéig, amikor helyüket átveszik a melegigényes palántázottak, a paprikák, paradicsomok, uborkák.
Fontos tehát, hogy a korán vethetőket tényleg amint lehet elvessük, mert ha késlekedünk akkor később adják át helyüket a következő csoportnak, melyeknek így rövidebb idő jut az első fagyokig, ami miatt kevesebb termésre számíthatunk. Például egy uborka, vagy folyton termő paradicsom esetén lényeges ez, hogy május 10 körül kiültethető legyen, és ne később, melyek ezek tenyészidejét az első őszi fagyok zárják majd le, azaz a termesztés végpontja adott.
