Görögországban az agrárium egyik legégetőbb problémája a mezőgazdasági munkavállalók hiánya, és ez a gond az utóbbi években rohamosan súlyosbodott, olyannyira, hogy immár a termelés, az exportlehetőségek, valamint több ezer gazdaság fennmaradását veszélyezteti. Bár korábban is jelen volt a munkaerőhiány az ágazatban, mostanra olyan léptéket öltött, hogy az ország élelmiszer-ellátásának biztonságát és a nemzetgazdaság egyik alappillérét fenyegeti. A jelenség hátterében több tényező áll. Számos legális munkavállaló más európai országokba vándorol, ahol kedvezőbb életkörülmények és magasabb bérek várják őket. A harmadik országból érkező dolgozók esetében a tartózkodási és munkavállalási engedélyek megszerzése rendkívül időigényes és rugalmatlan, ami tovább nehezíti a helyzetet - írja a FruitVeb.
A hazai munkaerő pedig egyre kevésbé mutat érdeklődést a mezőgazdasági munkák iránt, így a termelők képtelenek pótolni a kieső kapacitást. A következmények súlyosak: több ezer hektáron nem sikerül időben elvégezni a betakarítási munkálatokat, így a termények a földeken rothadnak. Ez különösen a szamóca, a citrusfélék és más frisspiaci termékek esetében jelent komoly veszteséget. Az exportszállítások biztonsága is egyre ingatagabb, hiszen Görögország számos mezőgazdasági termék jelentős exportőre, ám a mennyiségi és határidős kötelezettségek teljesítésének elmaradása bizalmatlanságot kelt a külföldi vevőkben, ami piacvesztéshez vezet. A munkaerő költségeinek emelkedése miatt a fogyasztói árak is növekednek, hiszen a napi bér sok esetben meghaladja az 50 eurót (19.500 Ft), ami az egész élelmiszerlánc mentén áremelkedést okoz. Egyes térségekben a gazdák már a termelés feladását fontolgatják, mivel nem tudják biztosítani a betakarításhoz és a növényápoláshoz szükséges munkaerőt.
A görög állam felismerte a problémát, és hozott is bizonyos intézkedéseket: nemzetközi megállapodások révén harmadik országból hívnak be munkásokat gyorsított eljárással, speciális programokkal legalizálják a szezonális dolgozókat, valamint digitalizálják a kérelmek elbírálásának folyamatát. Ezek a lépések azonban széttagoltak, lassúak és sokszor elégtelenek, ráadásul a bürokrácia és a rugalmatlan toborzási szabályok miatt a szezonális igények gyors kielégítése továbbra sem megoldott.
A szakmai szervezetek folyamatosan napirenden tartják a kérdést, ám az állami ígéretek rendre elhalványulnak, így a munkaerőhiány mára az agrárszektor egyik legnagyobb válságforrásává vált. A helyzet rendezéséhez új szemléletre van szükség, amely az agrártermelést és feldolgozást egységes rendszerként kezeli, és ennek részeként alakítja ki a mezőgazdasági munka új modelljét. Addig is sürgős intézkedésekre van szükség: az állami járulékok támogatása, a szezonális munkások meghívásának egyszerűsítése, tartósan foglalkoztatott dolgozók számára állandó tartózkodási engedélyek biztosítása, valamint a munkásszállások építésének és felújításának ösztönzése mind hozzájárulhatna a helyzet enyhítéséhez. Emellett elengedhetetlen az európai szintű támogatás is, hiszen Görögország erősen függ a szezonális munkaerőtől.
A kormány legutóbbi javaslata, miszerint a 2000 főnél kisebb településekre telepítenék a Németországból visszaküldött bevándorlókat, komoly vitát váltott ki. Bár hivatalos álláspont szerint ez gazdasági fellendülést hozna az elnéptelenedett falvaknak, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen csoportok nem kívánnak mezőgazdasági munkát végezni, inkább szociális juttatásokra számítanak. Az agrárium számára nem a menekültek befogadása jelenti a megoldást, hanem a legális, dolgozni akaró munkaerő érkezése, akik valóban részt vesznek a termelésben és a feldolgozásban. Ha a munkaerőhiány tovább súlyosbodik, nemcsak a termelés visszaesése fenyeget, hanem a görög vidék identitásának megbomlása is. A válság kezeléséhez összehangolt fellépés szükséges az állam, a termelők, a szövetkezetek, az önkormányzatok és a munkaügyi szervezetek részéről.
