A Pápai Hús nagyon régóta megtalálható a magyar piacon, szinte mindenki találkozhatott már a termékeikkel itthon. Jelenleg miket keresnek leginkább a vevők?
Vannak hagyományos erősségei és nem hagyományos erősségei a vállalatunknak. A hagyományos termékek esetében nagyon széles a portfólió, de, ami relatív különleges a piacon, az a tradicionális parasztsonka, parasztlapocka, melyek hagyományos érlelési módszerrel, 6-10 hétig sóban érlelve készülnek. Ez manapság nagyon ritka, mert nagyon sokáig áll benne a gyártó pénze, viszont ez adja a tartósítószerektől mentes, tradicionális jelleget. A másik hagyományos termékkategória, amely új erősségünk, nem más, mint a bacon-ök és szalonnák. Emellett vannak a disznótoros termékek, főleg a hurka és a disznósajt. Ezen két termékcsoport értékesítési volumene stabilan csökkenő trendet mutat mivel, a fiatal korosztály sajnos kevésbé érdeklődik ezek iránt, az idősebb korosztály pedig megy ki a vásárlói lehetőségekből, így van egy beépített csökkenés, amely egyébként a sertéshúspiac egészére is igaz.
A vállalat vegán termékekkel is elkezdett foglalkozni. Milyen visszajelzések jöttek ezekkel kapcsolatban és miért kezdték el gyártani őket?
A vegán termékek óriási sikersztorinak számítanak, túlzás nélkül. De itt is két különböző iskola van. Az egyik, amelyik abszolút nem is próbál mg a húsra hasonlítani ízben, ahol a zöldségeken van a hangsúly, és azt is keresik a vevők. Nekünk viszont nem ők a célcsoportunk, hanem az úgynevezett flexitáriánusok. Ettől függetlenül vegán és vegetáriánus fogyasztóinktól is nagyon jó visszajelzéseket kapunk. Valahogy sikerült áthidalnunk ezt a nagy szakadékot azok között, akik elutasítják a húst, és akik nem. Szerencsére mind a két oldalon elfogadtak minket. Itt óriási a fejlődés.
Egyébként, amikor húst mondok, az mindig csak sertést jelent, mivel jövedelmezőségi szempontból a sertés és a baromfi mintha két teljesen különböző iparág lenne annak ellenére, hogy mind a kettő hús. Egy közös vonás, hogy mindkét szegmensben van Magyarországon egy beépített fogyasztáscsökkenés az elmúlt években, évente 1-2 százalékkal visszaesik az értékesítés volumene. A 2022-23-ban tapasztalt komoly áremelkedés ennél még nagyobb mértékben csökkentette a fogyasztást, de az is megjelenik ebben, hogy a fiatalabb korosztályban egyre gyakrabban utasítják el a húst. A húshelyettesítő termékeknél azonban van egy beépített növekedés, ráadásul az árazásuk is egyre kedvezőbb. Nem tekintve a szójaalapú, nagyon olcsó, alsó polcos termékeket, nagy átlagban azt mondhatjuk, hogy korábban sokkal drágábbak voltak a húshelyettesítő termékek, mint a húsból készült megfelelőik. Mostanra viszont már csak egy picit drágábbak, szinte teljesen bezárult ez az olló.
Honnan jött az ötlet, hogy vegán készítményeket is gyártson a cég?
2019 márciusában neveztek ki ügyvezetőnek. Az új menedzsment csapatommal egy nagyon őszinte önvizsgálatot végeztünk, arra fókuszálva, mit lehetne másképp csinálni. Ennek a fő következtetése az volt, hogy a húskészítmények piacán nagyon limitáltak a lehetőségek. Nyilvánvaló, hogy egy kiforrott piacon egy sokadik sonkának vagy baconnek óriási akadályokat kell leküzdeni, hogy a fogyasztó azt tegye be a kosarába. Ettől függetlenül itt is voltak feladatok, leginkább a csomagolásban és márkaarculatban innováltunk.
A nagyobb meglepetés az volt számunkra, hogy rájöttünk, minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy húshelyettesítő termékeket gyártsunk, és, mivel nem voltak még ebben a szegmensben domináns piaci szereplők azt gondoltuk, „egy életünk, egy halálunk” megpróbálkozunk a vegán vonallal, mert lesz rá piaci igény. Ez 2019 közepén még nem volt ennyire nyilvánvaló, és bevallom, kollektívan visszafojtott lélegzettel vártuk a 2020 júniusi piaci indulás után azt, hogy vajon a húsimádó fogyasztóink nem fogják-e azt mondani, hogy ezek felültek egy divathóbortra, és elfordulnak tőlünk. Szerencsére a piaci fogadtatás minden álmunkat felülmúlta: hónapokig kaptunk köszönő leveleket még vegánoktól is, hogy mennyire jó, amit csinálunk. Mi nem akarunk ítélkezni, mindenkinek szeretnénk szolgáltatni: annak is, aki eszik húst, és annak is, aki nem. Ez a megközelítés rezonált a fogyasztóinkkal, mivel ebben a szegmensben semmilyen negatív reakció nem volt. Most is jóval kisebb ez a portfóliónk, mint a húsipari portfóliónk, de hatalmas a növekedés és komoly potenciál van benne. A volumen évente duplázódik, az árbevétel pedig három év alatt több mint nyolcszorosára nőtt.
A jelenlegi húsfogyasztásunk tényleg fenntarthatatlan?
Az európai húsfogyasztás valószínűleg fenntartható, mert Európa óriási exportőr, tehát, ha szűkítjük a termelést, még akkor is önellátó tud lenni. Itt az a kérdés, hogy ha azok a 100 milliók Afrikában, Ázsiában, akik a mélyszegénységből kiemelkednek, fejenként ugyanennyi sertéshúst szeretnének fogyasztani, az megoldható-e, és a válasz valószínűleg az, hogy ez tényleg nem megoldható. Biztos, hogy kell ezen reformálni, és az állatjóléti, a klímavédelmi szempontokat is jobban bele kell építeni, valamint a szállítás negatív externáliáit. Azt nem tartom jónak, hogy Spanyolországban levágnak egy sertést, tartósítószerekkel megoldják, hogy hosszú ideig eltartható legyen, majd 2000 kilométert utaztatják, és még így is olcsóbb, mint a helyben előállított termékek. Azt nyilván ne tiltsuk meg, hogy valaki megvegye a Serrano sonkát, ha szeretné, mert azt mi nem tudjuk itt úgy megcsinálni.
Sajnos ki kell emelni, hogy nem egyenlő a játéktér, vannak, ahol sokkal nagyobb támogatást kapnak. Ez nem egy tisztességes verseny. Ránézésre ugyanazok a dolgok versenyeznek, de például Ausztriában hiába olcsóbb, nem veszik meg az emberek a spanyol húst. Személyes nyaralási élményem, hogy a legtöbb étteremben úgy kezdődik az étlap, hogy ettől a családtól vesszük 1965 óta a sonkát, a másik családtól 1970 óta a tojást és így tovább. Ez nyilván nem a legolcsóbb, de más a minősége, és hogy az adott nemzetgazdaságot támogatja, az egész biztos. Erre jött létre a Magyar Termék gondolatkör, és már nagyon sokat javult a helyzet, de még mindig óriási a lemaradásunk például Ausztriához képest.
Az áremelkedések miatt a Pápai termékek esetében visszaesett a kereslet? Ha igen, milyen mértékben?
A sertéshús esetében óriási volt az áremelkedés az utóbbi másfél évben, viszont azt is látni kell, hogy ennek a fő oka az, hogy az élősertés ára is kivételesen sokat emelkedett. Az utolsó „békebeli hónap” 2022 januárja volt. Ha az ekkor uralkodó árakat vesszük 100%-nak akkor ahhoz képest a vágóbaromfi és a tej felvásárlási ára 149% és 180% százalékkal érték el a csúcsukat 2022 decemberében, és a KSH legutolsó hivatalos jelentése szerint 2023 augusztusában 140% és 118%-on állnak, tehát ezek az árak jelentősen csökkentek a legmagasabb értékükről. Ezzel szemben az élősertés árcsúcsa 2023 júliusában volt 200%, de a 2023 augusztusi érték is még 195%-on áll. Tehát a vágóbaromfi áremelkedéshez képest majdnem két és félszeres az emelkedés, míg a tej felvásárlási áremelkedéséhez képest több mint ötszörös az áremelkedés mértéke. Az élősertés aránya akkora minden vágóhíd és feldolgozó költségszerkezetében, hogy ezt nem lehet kigazdálkodni komoly áremelések nélkül.
A feldolgozók szempontjából így sem emeltünk annyit, mint kellett volna, de értjük azt, hogy a fogyasztók szempontjából a 40-50 százalékos polci áremelés az bődületesnek számít. Tavaly nyáron külön iránymutatást kaptunk számos kiskereskedelmi lánctól, hogy csak olcsóbb termékeket fejlesszünk, és a prémium vonalunk, ami a korábbi években szépen fejlődött, érezhetően visszaesett. Azért reményt is szeretnék adni a fogyasztóknak: ha fennmarad az a kedvező trend, hogy a sertésár csökken, akkor mi is tudunk majd átadási árakat csökkenteni. Azt viszont ki kell emelni, hogy a fent leírt mértékben növekedő vágósertésárak miatt nem meglepő módon eddig szóba sem jöhetett semmilyen árcsökkentés.
Az alapanyagok terén is voltak problémák a szektorban. A cég honnan szerzi be őket? Volt bármilyen fennakadás ez ügyben?
Nagyrészt magyar alapanyagokkal dolgozunk. Az élősertésnél a szállítás magának az állatnak is komoly megterheléssel jár, ráadásul sokkal drágább is, ezért minden feldolgozó megpróbálja minél közelebbről lebonyolítani az alapanyag-beszerzést. Az élősertés 90 százaléka 100 kilométeres körzetből érkezik hozzánk. Ez a rövid ellátási lánc állatjólléti és karbonlábnyom szempontból is jó. Nagyon ritka, de van, hogy Szlovákiából és Csehországból is érkezik valamennyi alapanyag. Az a nehéz az állattenyésztésben, hogy szinte lehetetlen megjósolni, hogy pontosan mennyi idő alatt érik el a vágósúlyt az állatok, ezért, ha a környékbeli termelőknél adott héten nem áll rendelkezésre megfelelő szám, akkor távolabbra is ki kell vetni a hálónkat.
Bőven akad probléma az EU-ban a sertéstenyésztést illetően. Mit gondol, mi lehet a fő gond?
Nagyon nehéz kérdés, de az bizonyosan nagyban hozzájárul a problémákhoz, hogy nagyon hosszú a vágósertés szám növelésének/csökkentésének átfutási ideje. Ha ma elhatározza valaki, hogy több vágósertést szeretne termelni, ki kell választani azokat a kocasüldőket, amelyeket 2-3 hónap múlva megtermékenyítenek, majd 4 hónap a vemhesség, ez után jön durván 5 hónapnyi hizlalás. A baromfinál ez a ciklus jóval rövidebb. Ott meg lehet csinálni 1-2 hónap alatt, ha valaki többet vagy kevesebbet szeretne. A sertéstermelőknek pedig az alapján kell meghozni a döntést, hogy várakozásaik szerint egy év múlva mennyi lesz az élősertés ára. Ezt nem lehet előre jelezni, és nincs semmilyen pénzügyi instrumentum, amellyel le lehetne fedezni. A magyarországi vágósertés árakat a gyakorlatban egy német szakmai szervezet által hetente egyszer kommunikált, Németországra vonatkozó referenciaár határozza meg, amit kizárólag a német termelési viszonyokra tekintettel, számunkra teljesen intranszparens módon határoznak meg. Ezt az úgynevezett német „tőzsdei árat” szerda délután fél 3-kor teszik közzé, és ez egész Németországra vonatkozik a következő naptári hétre.
A tőzsdei ár elnevezés teljesen megtévesztő, mert ez nem tőzsde, és nem lehet rajta kereskedni. Ez egy referenciaár. Sajnos az összes környező országban ezt fogadták el referenciapontnak, és a felvásárlási szerződések túlnyomó többségében ehhez képest vannak megállapítva a felvásárlási árak. Ez konkrétan azt jelenti, hogy sem a termelők, sem a feldolgozók nem látnak egy hétnél távolabb arra vonatkozóan, hogy milyen áron fognak eladni vagy vásárolni vágósertést. Ezt a helyzetet tovább nehezíti, hogy a német sertésár euróban van meghatározva, tehát még a forint hektikus és előre kiszámíthatatlan árfolyam mozgásai is komolyan tudják befolyásolni a forintban fizetendő végső árat. Meg kell mondanom, sok iparágban voltam már, de ilyet sehol sem láttam még. Azért is okoz gondot, hogy az alapanyag oldal költségeit nem lehet előre lefedezni, mivel a másik oldalon a kiskereskedelmi láncok akár egy éves ártartást várnak el a saját márkás termékeik gyártóitól. Látható, hogy így a feldolgozóknak óriási kockázatokat kell vállalni, és, amikor rövid időn belül jelentősen emelkedik a sertésár, akkor biztos, hogy nagy mértékben csökken az általuk elérhető profit marzs.
Ezzel kapcsolatban még soha nem volt lázadás az ágazati szereplőknél?
Az a baj, hogy ezt magunknak köszönhetjük, mivel senki nem erőlteti ránk, hogy ez legyen az ár. Volt egy hosszú időszak 2020-2021-ben, amikor nagyon alacsony volt a sertésár, 1,19 euró/kilogramm. Most nyáron viszont már 2,5 euró volt. Ez egy kigazdálkodhatatlan teher. Amikor 2022 márciusában felrobbantak a takarmányárak és az energiaárak, még érthető is volt a rendkívüli mértékű és dinamikájú élősertés áremelkedés, ekkor 2,0 euró/kilogramm környékére emelkedett az ár és egészen 2023 februárig ekörül mozgott. Az viszont teljesen érthetetlen volt, amikor 2023 tavaszán, mind a takarmány mind az energiaárak jelentősen korrigáltak lefelé, viszont ezzel párhuzamosan a sertésár még további 25%-ot emelkedett 2,5 euró/kilogramm értékre. Ezt fundamentálisan semmi nem indokolta, és itt ütött vissza a korábban említett rendkívül hosszú alkalmazkodási idő. Valószínűleg sok sertéstermelő rengeteg pénzt bukott, amikor 1,19 euró volt az ár, és sokan kiszálltak. Az adatokból az rajzolódik ki, hogy hiába csökkent a kereslet, a koca és sertésállomány még nagyobb mértékben csökkent, ezért hiány alakult ki a vágósertés-piacon, és ez a kereslet-kínálati egyensúlytalanság hajtotta fel az árat 2,5 euróra. A csökkenő takarmány- és energiaárak miatt ez már nagyon vonzó ár volt a termelőknek, ezért aki tudott bővíteni a termelési kapacitásain, az meg is tette. Így a mostani csökkenő sertésár-trend már ennek a hirtelen kínálatnövekedésnek lehet a következménye.
Ezt a teóriát a szabályozáselmélet is megerősíti, mely szerint minél hosszabb az átfutási idő, annál nagyobb amplitúdójú kilengések lesznek az árban. A piacon abszolút ezt láttuk empirikusan. 2019-ben volt egy nagyon nagy áremelkedés, utána egy nagyon nagy lemenetel 2020-ban és 2021-ben, majd 2022 tavaszától megint felmenetel új történelmi csúcsra, és most úgy tűnik, hogy megint lefelé mutató trend kezdődött. De ez össztársadalmi szinten nagyon nem jó, mivel ilyen bizonytalanság mellet sem a termelői sem a feldolgozói oldal nem tud hosszú távra megalapozott beruházási döntéseket hozni. Azt nem lehet elfogadni, hogy egy-két évente a ló egyik túloldaláról a másik túloldalára esünk, és vagy a termelők vagy a feldolgozók vagy a fogyasztók hosszú ideig extrém negatív helyzetben találják magukat külső körülmények miatt.
Van erre recept?
Kész recept nincs, de ki lehet dolgozni. Bár alapvetően abszolút a szabad verseny híve vagyok, szerintem itt be kellene avatkozni, mivel a piaci önszabályozás láthatóan nem képes hatékonyan működni. Azt kellene elérni, hogy olyan országok termékei ne versenyezzenek egymással, amelyekből a sertés súlyának körülbelül felét kitevő melléktermékeket sokkal magasabb áron értékesíteni lehet a Távol-Keletre és amelyekből nem. Mert ez így nem fair verseny. A sertéspestissel sújtott országokból a legmagasabb árszintű, dél-kelet ázsiai piacokra való export nem lehetséges ezért azon országok feldolgozói, amelyek ki vannak tiltva ezekről a piacokról, komoly versenyhátrányba kerülnek a saját hazai piacaikon is. A verseny igazságosabbá tételének egyik eszköze lehetne ha az élősertés mozgását korlátoznák az országok között. Ezt segítheti, hogy pletykaszinten azt halljuk az állatjóléti kritériumokat jelentősen szigorítani fogják, aminek egyik fő eleme a szállítási idő és távolság korlátozása lesz. Jelenleg van, hogy sok száz kilométerre szállítják őket akár több mint 24 órán keresztül. Egy releváns példa Románia esete, ahol évek óta tombol a sertéspestis, és nem önellátók sertésben, ők a keleti országrészből rengeteget elszívnak és felhajtják a felvásárlási árakat.
Meg lehet érteni a tenyésztőt is, hogyha jön valaki Romániából, és 40 forinttal többet ad kilójáért, akkor miért ne adná el neki? Az is érdekes, hogy az EU-n belül sem egy monolitikus sertésár van: a spanyol ár szinte mindig alacsonyabb, mint a német, de a holland és dán is. Ennek is vannak helyi kereslet-kínálati mozgatórugói, de a különbségek mértékét furcsának tartom. Azon is gondolkoztunk, hogy a magyar felvásárlási árakat egy kosárhoz kellene igazítani, ami több ország árának az átlagából alakulna ki. De sajnos a német referencia ár kizárólagos használata sok év alatt beégett, nagyon nehéz innen kimozdulni. A termelők csak akkor akarnak majd kimozdulni, ha az nekik éppen előnyös lesz, de akkor meg a feldolgozók nem fogják akarni. Így a piac ezt nem tudja megoldani, ezért lenne szükség állami vagy akár nemzetek feletti adminisztratív beavatkozás. A 2023 41. heti referenciaárak például nagyon beszédesek, hiszen Romániában 2,46; Magyarországon 2,28; Németországban 2,25; Spanyolországban 2,19; Hollandiában 2,0; Dániában pedig 1,89 euró volt egy kilogramm.
Az elmúlt idők megmutatták azt is, hogy mennyit számít a modernizáció. Milyen fejlesztések mentek végbe a cégnél, és mi az, amit még meg kellene valósítani?
2020-21-ben rengeteg beruházást hajtottunk végre, főleg új gépsorokat vásároltunk: csomagológépeket, szeletelőgépet, tumblereket, kuttert. Összesen több mint 3 milliárd forint értékben fejlesztettünk, és jelenleg tervben van egy dedikált vegán üzemrész kialakítása is. Az elmúlt két év megmutatta az energiahatékonyság, a kazánok, a fűtőrendszer, a csövek, a szigetelések, a világítás és a belső logisztika fontosságát. Most ezekkel foglalkozunk. Minél magasabbak az energiaárak és a bérek, ezek annál kifizetődőbbek.
Képek forrása: Portfolio
