Anyagunkban felelevenítjük a hagyományos tavaszi magágykészítés fõbb vonalait, bemutatva az általános agrotechnikai szempontokat, és a legelterjedtebben használt eszközök általános jellemzõit is.
A cirokfélék kiváló szárazságtûrõ-képességük, gyengébb talajokon való jó alkalmazkodóképességük révén perspektivikus növényei a hazai növénytermesztésnek. A hosszú távú meteorológiai elõrejelzések szerint egyre szárazabbá és melegebbé válik klímánk, és fel kell készülnünk a szárazsággal szembeni védekezésre. Sajnos, Magyarországon a szántóföldi növénykultúrákat csak nagyon kis területen öntözik, és e téren lényeges javulás a jövõben sem várható. Így különösen nagy jelentõsége lesz a jobb szárazságtûrõ növényfajoknak, mint például a takarmányciroknak.
A tavaszi vetésû növényeket három csoportba soroljuk. Megkülönböztetünk korai, közepes és késõi vetésû növényeket. A korai vetésû növények közé soroljuk a borsót, a mákot, a tavaszi árpát, a zabot, a lent, a lóbabot, a lucernát, a cukorrépát és a burgonyát.
Hazánk ökológiai adottságai sok nyár végi- és őszi vetésű növényfaj termesztésére kínálnak kedvező lehetőséget. A termeszthető növényfajok sokféleségéből adódóan, a vetésidő július utolsó napjaitól október végéig tart, és ezalatt több, mint 1,5 millió hektáron kerül mag a földbe (1. táblázat). A sok növényfaj és társításaik termesztésének sikere jelentős mértékben függ attól, hogy növekedési-, fejlődési igényeiket miként elégíti ki a talajművelés.
Hogyan erősíthető a hazai dinnyetermelés?
