Szakfolyóirat > 2006/05 > Állattenyésztés sertés hízlalás kanhízlalás
Kanhízlalásban rejlõ biológiai tartalékok
Az utóbbi évtizedekben az intenzív európai sertésfajták, fajtakonstrukciók és hibridsertések hízási és vágási értékmérõ tulajdonságai már nagyon magas szintre jutottak, és megközelítették a biológiai teljesítõ képesség határát, a továbbiakban ezeknek a tulajdonságoknak csak kis mértékû növekedésére számíthatunk. Ez indokolja, hogy keresni kell a még meglévõ tartalékokat, különösen akkor, ha ez találkozik az állatvédõk kívánságaival is. Ilyen biológiai tartalék a hímivarú sertések hízlalásában van, amelynek kihasználására Magyarországon széles körben nem kerül sor, elsõsorban a tõkesertés viszonylag magas vágási élõsúlya, valamint a hízlalási hagyományok miatt.
