Nagy utat járt be a hazai húsmarhatenyésztés: az ágazat exportfüggőségét ellensúlyozandó azonban a termelői szervezettség mellett növelni kellene a feldolgozottsági szint mellett a belföldi fogyasztást is - derült ki az Agrárminisztériumban tartott szakmai fórumon.
Hazai feltételeink között a húsmarha tartás csak akkor lehet gazdaságos, ha egyszerû és olcsó tartási, takarmányozási megoldásokat választunk. A legeltetési idényt olyan hosszúra kell nyújtani, amennyire lehetséges. A legelõn tartás nemcsak a legolcsóbb takarmányozási módszer, de ez a legolcsóbb és egyben a legjobb tartási módszer is. A gulyának lehetõség szerint télen-nyáron a nap 24 órájában a legelõn kell tartózkodni.
Húshasznú tehenek A húshasznú tehenek táplálóanyag-igénye, így fehérjeszükséglete is szerény, mivel csak létfenntartásra és a borjú felnevelésére igényelnek ellátást. Mindezek ellenére csak akkor várható kedvezõ eredmény, ha a teheneket szakszerûen takarmányozzuk. A húshasznú tehenek táplálóanyag-ellátásában három szakaszt különítünk el: a laktáció elsõ felét, beleértve a fedeztetési idõszakot, a szoptatási idõszak második részét a borjak választásáig, és a vemhesség választás utáni idõszakát.
A húsmarhák tartási-, takarmányozási feltételei sok vonatkozásban eltérnek a tejelő típusú szarvasmarhákétól. A húshasznú tehenek termelési színvonala, ebbõl adódóan táplálóanyag szükségletük is jóval alacsonyabb, mint a tejhasznosításúaké. Elhelyezésük is eltér az utóbbiaktól, rendszerint épület nélkül tartjuk őket. Emiatt az éghajlati, idõjárási hatásoknak is jobban kitettek. A környezeti feltételek ezért nagyobb mértékben befolyásolják, módosítják szükségletüket. A húshasznú teheneknél az éves táplálóanyag-szükséglet nagyobb hányadát a létfenntartó-szükséglet teszi ki, a termelés szükséglete alacsony, ezért energiaszükségletük kiszámításakor a takarmányok létfenntartó nettó energiáját (NEm) vesszük figyelembe, a tejtermelés szükségletét is ebben fejezzük ki.
Húsmarhának nevezzük azokat az állományokat, amelyeket kizárólag a hízóalapanyag elõállítás és a hústermelés miatt nevelünk és tartunk. A kizárólag hústípusú marha takarmányozása mellett figyelmet szeretnék szentelni a hazánkban még mindig „népszerû” Holstein-fríz bikaborjak hízlalására és takarmányozására.
A húsmarhatartás eredményességének feltétele a jó és befolyásolható szaporodóképesség. A tehén szaporodását és szaporítását ebben a közleményben csak röviden lehet tárgyalni, bõvebben errõl Szabó F. szerkesztésében megjelent Húsmarhatenyésztés (Mg.Kiadó 1998) c.könyvben olvashatunk. Csupán néhány témát érintünk most, elsõsorban a fedeztetési szezonra, a termékenyítés körülményeire, a fogamzóképesség elõrejelzésére, a biotechnikai és terápiás tanácsokra utalva.
Kevés szelídgesztenye termett az idén
