MENÜ

Címke: borjak

Szakfolyóirat > 2014/08 > Állategészségügy Fertőtlenítés Tápanyag állattartás

Óvjuk a borjak egészségét!

Nem lehet elégszer hangsúlyozni mennyire lényeges az állattartó telepeken a rendszeresen, megfelelően alkalmazott higiéniai rendszer. A szarvasmarha nevelése során talán a legnagyobb súlya a borjúnevelésnek van, hiszen ez ad alapot annak, hogy egészséges, betegségekkel szemben ellenálló, fejlett egyedekké váljanak. Ez az időszak az állatok fél éves koráig tart. Ebben a hat hónapos periódusban van a legnagyobb növekedési erély, ennek megfelelően alaposan, körültekintően kell foglalkozni a szarvasmarhák eme korcsoportjával.

Szakfolyóirat > 2001/11 > Pr borjak borjúnevelés

Helyesen neveljük-e fel borjainkat?

A feltett kérdésre az állattenyésztõ társadalom többsége valószínûleg határozottan rávágná: „Igen, de ennek megvitatásával nem is érdemes az idõt fecsérelni.” Tapasztalataink szerint az üszõborjak felnevelését sajnos a legtöbb tehenészetben „szükséges rossz”-ként kezelik, mert csak költségeket okoz, ugyanakkor közvetlen árbevétel nem származik belõle. Sokan úgy gondolják, hogy akkor cselekszenek helyesen, ha költségtakarékosság címén gyenge minõségû, a fiatal borjak által csak kevéssé hasznosítható, de vitathatatlanul olcsóbb takarmányokat alkalmaznak. Ezzel ellentétben a borjúnevelést ökonómiai szempontból egy olyan hosszú távú beruházásként kellene kezelni, mely csak két-három év múlva térül meg, hiszen szinte már elcsépeltté vált az a mondás, hogy a „magas szintû tejtermelés elérése a növendék állomány felnevelésével kezdõdik”. Egy tehenészeti telep nyereségessége vagy éppen veszteségessége sok apró tényezõn múlik, ezért érdemes néhány gondolatot a borjúnevelésnek is szentelni.

Szakfolyóirat > 2001/11 > Takarmányozás borjak Takarmányozás

A borjak takarmányozása

A szarvasmarha tenyésztésben a borjú az egyik legfontosabb tényezõ, mivel e faj vemhességi ideje hosszú (285 nap), és általában csak egy borjút hoz a világra (unipara jelleg). A szervízciklusa (elléstõl újravemhesülésig) hosszú (50-70nap), így évente egy egészséges borjút várunk el teheneinktõl. A tejelõ tehenészetekben ahol csak a nõivarú egyedek állíthatók be termelésbe még rosszabb a helyzet, ha 50%-os nemek közti megoszlást veszünk figyelembe akkor egy tehén után kétévente várhatunk üszõborjút. A húsmarha tartásban kicsit más a helyzet, ott mindkét nembeli borjú értékes (a bikaborjú hízlalásra jobb), a borjúlétszámra vonatkozó elvárások hasonlóak, csak a hústehén egész éves hozadéka a megszületett és felnevelt borjú. Így a teljes tehén tartási és takarmányozási költségek a borjat terhelik, míg a tejelõ tehén tartásban megoszlik a laktáció alatt megtermelt árutej és a borjú között. Így lehetséges az, hogy míg egy Holstein tenyészetben a bikaborjú „technológiai selejt”, addig a hústípusú tehenészetekben a „fõtermék” amelyre a termelés irányul.