Első körben célszerű a fontos sarokszámokat megvizsgálni, az agrárkár-enyhítési rendszernek 2020-ban 74 749 tagja volt, amely némi növekedést mutat a 2019-es adathoz képest. A tagok 82%-a (61 442 fő) kötelező jelleggel, a fennmaradó 18% (13 307 fő) pedig önként csatlakozott. A rendszer által lefedett földterület kicsivel több, mint 3,7 millió hektár, mely terület az ország szántóterületének 83%-a. Ahogyan az eddigi kárenyhítési évek során, úgy 2020-ban is 4,1 milliárd forintos termelői hozzájárulás mellett az állam 4,3 milliárd forinttal egészítette ki a kárenyhítési alapban lévő összeget.

Sokszor elmondtuk már, de sosem lehet elégszer elismételni, hogy hogyan is kell csatlakozni a rendszerhez.

Azon mezőgazdasági termelők számára kötelező, akiknek az egységes kérelemben bejelentett területe:

a) szántóföldi kultúrák termesztése esetén (nem beleértve a szántóföldi zöldségtermesztést) legalább 10 hektár,

b) szántóföldi zöldség termesztése esetén legalább 5 hektár,

c) ültetvényművelés esetén legalább 1 hektár,

d) az a)–c) pontban foglalt hasznosítás esetén együttesen legalább 10 hektár, vagy

e) a b)-c) pontban foglalt hasznosítás esetén együttesen legalább 5 hektár.

Az önkéntes csatlakozás feltételei is maradtak ugyanazok, mint eddig, vagyis ha a fentebb megadott területeknél kisebb területen gazdálkodnak a termelők, abban az esetben az egységes kérelem benyújtásával és azon az önkéntes csatlakozási szándék jelölésével nyílik mód a rendszerhez történő csatlakozásra, melynek minimális időtartama 3 év.

A termelők által 2019-ben befizetett kárenyhítési hozzájárulás és az azzal megegyező összegű költségvetési támogatás a Kárenyhítési Alap rendelkezésre álló forrását várhatóan közel 8,4 milliárd forinttal növeli, így az előző években képződött maradvánnyal együtt az Alapban több, mint 16 milliárd forint áll majd rendelkezésre a mezőgazdasági termelők 2020. évi kárenyhítési igényeinek teljesítésére.

A 2020-as kárenyhítési év során a termelők sokféle extrém időjárási eseménnyel kellett, hogy szembenézzenek, ez meglátszik mind a kárbejelentések darabszámán, mind a kárbejelentéssel érintett területek nagyságán.

A 2020-as kárenyhítési évben országosan közel 220 ezer hektárral nagyobb (517 134 ha) területre tettek kárbejelentést a termelők, mint az előző kárenyhítési évben (296 195 ha). Ez az összeg a kár­enyhítési rendszer által lefedett terület 14%-át teszi ki, mely szám közel kétszerese a tavalyinak (7,9%).

Az idei kárenyhítési évben is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tették a legtöbb kárbejelentést, egészen pontosan 8 916 db-ot a legnagyobb területre, 89 289 hektárra.

A második helyen követi őt Békés megye 1 079 db kárbejelentéssel 43 901 hektárnyi területre, míg a harmadik legnagyobb területre 42 622 hektárra Győr-Moson-Sopron megyéből tettek a termelők 787 db kárbejelentést.

A legnagyobb területen károsodott növények esetében sincs nagy változás az elmúlt évekhez képest, idén is a szántóföldi növények csoportjából kerültek ki a „dobogósak”: az őszi búza (146 541 ha), az őszi káposztarepce (65 956 ha) és a kukorica (56 009 ha).

Az őszi vetésű növényekre kedvezőtlen hatással volt a száraz, csapadékszegény ősz, és a hó nélküli tél, a viszonylag enyhe tél következtében azonban a téli fagykárbejelentés kényegesen kisebb, 194 hektár területre történt, mint az előző évben (1 614 ha).

A márciusi felmelegedést követően áprilisban és májusban is szokatlanul hosszú időintervallumú lehűlés elsősorban a virágzásnak indult gyümölcsösökben okozott komoly tavaszi fagykárokat, mely okozott károk közel felét Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (39 926 ha) jelentették.

A tavaszi fagy által károsított terület összesen 82 288 hektárt tett ki, amely közel háromszorosa volt az előző évben tavaszi fagykárra bejelentett (28 523 ha) területnek. Érdekesség, hogy a tavaszi fagykárok túlnyomó többségének, 78%-ának bekövetkezési időpontja áprilisra tehető.

A 2020-as kárenyhítési év során két olyan időszak volt (január-február; április-május) amikor is az egész ország aszályosnak minősült. Ezzel szemben júniusban, illetve júliusban több esetben is nagy mennyiségű csapadék zúdult le igen rövid idő alatt az ország bizonyos részein, mely sok helyen nagy kiterjedésű belvízzel borított területeket eredményezett.

Mindezek hatására az idei kárenyhítési évben a termelők aszálykárra tették a legtöbb kárbejelentést, ezt követte a tavaszi fagykár, majd a belvízkár.

Ha megvizsgáljuk az elmúlt 8 év kifizetéseit, akkor megállapítható, hogy a legnagyobb összegű kifizetés aszálykárra történt, ezt követi a tavaszi fagy, majd a jégesőkárra kifizetett összeg. E három káresemény olyan nagy kockázatot jelent a mezőgazdasági termelésre, hogy egyre inkább indokolt a kármegelőzésre nagyobb figyelmet fordítani.

A kármegelőzés érdekében épült ki az országos jégkármérséklési rendszer, mely 2018 tavasza óta működik, immár harmadik éve.

A jégesőkárok elleni védekezés Európában egyedüliként Magyarországon zajlik országos szinten, amely finanszírozása az Agrárminisztérium segítségével a kárenyhítési alapból történik, évente legfeljebb 1,5 milliárd forint összeghatárig.

Az országos rendszer működtetésének ily módon, Kárenyhítési Alapból történő finanszírozása hosszú távra biztosítja a működtetés forrását, amely azért is szerencsés, mert a jégkármérséklés fenntartása egyáltalán nem igényel több termelői befizetést, miközben az utólagosan kifizetett kárenyhítési összegeket csökkenti.

A jégesők előfordulásának valószínűsége nem zárható ki teljesen, azt viszont garantálni lehet, hogy a lehulló jégszemcsék mérete kisebb lesz annál, mint amelyek a rendszer használata nélkül hullanának le.

Ezenfelül az Agrárminisztérium egyik legfontosabb feladata továbbra is a nagymértékű aszálykár bekövetkezésének megakadályozása az öntözött területek növelésével és ezáltal a termésbiztonság fokozásával, hiszen elmondható, hogy az elmúlt nyolc év összes kifizetésének a 45%-át teszi ki az aszálykárra kifizetett kárenyhítő juttatás.

Összességében elmondható, hogy a kárenyhítési rendszer 2012-es indulása óta az intézkedés népszerűsége töretlen, hiszen minden évben több és több termelő csatlakozott a rendszerhez.

Ennek oka, hogy a Kárenyhítési Alap elegendő forrást biztosít a bajba jutott termelők megsegítésére, ennek köszönhetően évről évre elkerülhetővé válik a visszaosztás, mint esetleges következménye a nagy arányú kárbejelentéseknek.
A kormányzat kiemelt célja a kialakított rendszer fenntartása, további folyamatos fejlesztése, valamint a kockázatmegelőzési eszközök egyre több területen történő bevezetése.

A cikk szerzője: Horinka Szonja