Vetésidő

A szakemberek a szántóföldi növénytermesztésben a végtermék kvalitatív és kvantitatív értékeit befolyásoló tényezők közül a virágzás időszakát szokták elemezni és vizsgálni a legtöbb esetben. A virágzás időszakában fellépő stressz faktorok: hőség, szárazság a polleneket érő sugárzás által okozott károkat jelentősen lehet mérsékelni a kukorica korai vetésével. Azonban a korai vetésidő számos olyan tünetet tud produkálni az érzékeny fajták esetében, amely első sorban az antociános levél elszíneződésben mutatkozhat. Mindannyian ismerjük ezt a jelenséget és a kiváltó okokat. Az ellenálló hibrideknél korábbi vetéssel korábbi virágzás idézhető elő, így nagy valószínűséggel a kukorica számára kedvezőbb időjárási körülmények között (alacsonyabb hőmérséklet, megfelelő vízellátás) intenzíven fejlődik és nagy eséllyel tökéletesen tud termékenyülni. Ezzel az időbeni módosítással akár másfél hetet is nyerhetünk. A korai vetéshez a hidegebb talajokat is jól tűrő kukorica genetikája kiválóan alkalmas. A hibridek és a megfelelő vetési időpontok kiválasztásához számos alkalmazás tud segítséget nyújtani. Ezekkel a támogatásokkal és a Cold-Test eredmények ismeretében az adott területre GPS koordináta specifikusan lehet vetésidő ajánlást kérni. Mára már a nemesítő házak nem a termés folytonos maximalizálásában látják a fejlődés lehetőségét, sokkal inkább előtérbe helyezik és célul tűzik ki a 100% elérhető termés maximum megtartását. Ennek támogatására adnak ajánlatot helyes vetésidő optimumra fémzárszám alapján, talajtípus függő tőszám ajánlást, blokkon belüli változtatott tőszám javaslatot. A kísérleti eredményeket ismerve, akár még a mix vetőmagok vetése is szóba jöhet a virágzási idő és pollen szolgáltató képesség minél hosszabb időn történő fenntartásához közeli éréscsoportba tartozó hibridekkel.

Azok a nemesítőházak jelentős előnyt élveznek, akik már a vonal nemesítés során tudatosan szelektálnak ezekre a tulajdonságokra. A vetésidő teszteléséhez lehetőségünk van hűvösebb kondíciók között vizsgálni a piacra kerülő új hibrideket. A vetésidő kísérleteket általában a kettő szélsőség az extrém korai 5-7 c0 és a késői 16-18 c0 talaj hőmérsékletre időzítjük. A köztes intervallumot célszerű egy hetes időközökkel tagolni. Az eredmények helyes értékelésének nélkülözhetetlen alapja a további adatok gyűjtése: talajhő, léghőmérséklet, talajban levő nedvesség mérése több zónában, harmatpont, csapadék információk stb. A növény oldaláról a csírázási hőösszeget a korai fejlődési erélyt, a levélzet színének változását felvételezzük. A vetésidő korábbra időzítésével plusz esélyt adhatunk a növényünk gyökérzetének megerősödéséhez és a mihamarabbi gyökérváltáshoz. Ezzel lehetőséget adunk a talajlakó kártevők által okozott károk csökkentésére is. A talajlakó kártevők fejlődését is le lehet írni akkumulált hőösszeg képletekkel. Ha a gyökérzetnek hamarabb sikerül össze gyűjteni a gyökérváltásig szükséges mennyiséget, akkor a kártevő foga alól kinő a kultúra és a túlélési esélyük is nő egy esetleges tavaszi aszályosabb időszakban.

Vetésmélység

A kukorica vetésének minősége alapvetően meghatározza a homogén kelés sikerességét, ami kritikus tényezője a kukorica későbbi életének. Törekednünk kell a homogén kelésre, hiszen az egyenletes, egyöntetű fejlődés kulcsfontosságú a maximális hozam eléréséért. Ha a jó minőségben elvégzett talajelőkészítés adott akkor a vetőgép beállításnál a helyes vetésmélységet kell meghatározni. Fontos faktor, hogy itt is törekedni kell a folyamatos, egyenletes vetésmélység tartására a vetés egész terjedelme alatt a helyes vetési sebesség meghatározásával. Az egyenetlen vetésmélységből eredő termésvesztesség a szakirodalmi adatok alapján akár 25%-os lehet.

A kukorica optimális vetésmélysége, ha figyelembe vesszük az összes befolyásoló tényezőt általánosságban 5-7 cm között van, ez egybevág a legtöbb hazai és nemzetközi publikációval. Alapvető és meghatározó tényező a talaj tulajdonsága, a csírázáshoz szükséges elérhető nedvesség elhelyezkedése. Ha a talajrétegek szerepét a maghoz viszonyítjuk, láthatjuk vetésmélység szempontjából mennyire komplex tulajdonságokkal állunk szembe. A talaj magfeletti rétegét a napi hőingadozás lekövetése, illetve a talajnedvesség hektikussága jellemzi. Száraz időjárás esetén a sekély 3-4 cm-be történő vetés esetén ezen talajréteg gyorsan kiszáradhat. Ez a mag csírázásához szükséges talajnedvesség hiányához vezethet és rosszabb esetben már csírázás közben a nedvesség a kukorica „lába alól” eltűnik, így a magok pusztulása következik be. Ez ablakos, egyenetlen kelést, nem egyöntetű növényállományt idézhet elő. A túlzottan sekély vetés hatására nem tud megfelelő gyökérzet kialakulni, mely növeli a kockázatát a korai gyökérdőlésnek és a kevésbé kiterjedt gyökérzet miatt a víz- és tápanyagfelvételre is negatív hatással lesz. A mag alatti régió esetében szintén az elérhető nedvesség, a hőmérséklet, mint esetleges pufferzóna – hőtartalék, mely biztosíthatja a felsőbb talajrétegekben szükséges plusz hőmérsékletet csírázás idején -, és a talaj csírázáshoz szükséges oxigéntartalma (szorosan összefüggve a nedvességgel) játszik fontos szerepet. A túl mélyre helyezett vetőmagvak esetében az oxigénhiány, az alacsonyabb hőmérsékletből fakadó elhúzódó kelés szintén egyenetlen keléshez vezethet, illetve a magasabb nedvesség mellett a magok berothadásához. Mint az élet minden területén itt is az arany középút a javasolható, vetéskor megvizsgálni a talaj felsőrétegét és a megfelelő hőmérséklet, nedvesség elérését – „víz után kell menni”- kell biztosítani a magok számára, hogy a lehető leggyorsabban felvehessék a csírázáshoz szükséges nedvességet és meleget.

Összegezve az egyenletes, jó minőségben elvégzett, talaj vízkészletére különösen ügyelő vetéselőkészítés döntően segíthet eldönteni a vetésmélység beállítását, ezt kiegészítve az adott vetőmagunk frakciójának ismeretében. Fontos információ még a vetőmag minősége is, hiszen egy jobb csírázási százalékkal,  csírázási eréllyel és Cold-teszt értékkel rendelkező mag jobban elviseli a mélyebb vetést. Az alacsonyabb mag/kg frakciókat sekélyebbre, magasabb értékel rendelkezőeket mélyebbre vethetjük. A tól -ig határok figyelembevételével a hazai viszonyaink között a nedves kötöttebb illetve korai vetés esetén a sekélyebb vetés, a középkötött vagy lazább szerkezetű talajokban a kelés biztonságát a mélyebb vetés biztosíthatja.

Tőszám, Tőeloszlás

A bevezetőben is elhangzott mondatra hívnám fel újra a figyelmet. A vetés egyszeri és megismételhetetlen, minden egyes hibánkért súlyos árat fizetünk (aszályos években nagyobbat, kedvező évjáratokban kisebbet). Fokozottan igaz ez a tőszámra, hiszen termőtövek nélkül esélyünk sincs a termésre.

Egyenletes tőeloszlás:

A cél az, hogy minden növényegyed számára az optimális feltételeket biztosítsuk (azaz megteremtsük a talajállapot – műszaki háttér – technológiai fegyelem összhangját), illetve hogy a területünket a lehető leghatékonyabban hasznosítsuk.

Egy Amerikában történt vizsgálat alapján 1% vetési pontosság javulás (szingulációs %) 1-1.5% terméstöbbletet jelenthet. Ezt igazoltuk mi is 2015-ben Balmazújvárosban és Soponyán az agrotechnikai vizsgálatokban.

A szinguláció javítására ma már számos technikai megoldás áll a rendelkezésünkre, de sok esetben az optimális (azaz a gépgyártók, gépforgalmazók által javasolt) vetési sebesség betartásával is óriási sikereket érhetünk el (költségek nélkül).

Egyenletes tőtávolság:

Az is előfordulhat, hogy a szingulációnk tökéletes (a magok szemenként vannak kivetve), viszont a tőeloszlásunk mégis egyenlőtlen. A tervezett tőtávolságtól +/- 2 cm eltérést tekinthetünk még normálisnak, az ettől nagyobb mértékű eltérések esetén már terméscsökkenéssel kell számolnunk (Lásd Szinguláció).

• A magágy állapota/talajkondíció meghatározó lehet. Egyes vetőgépek (éppen az egyenletes tőeloszlás érdekében) a talajba „lövik” a magokat. Ha a magárok alja kemény, illetve a barázdafal nem omlik be (túlzottan nedves magágy és/vagy kötött szerkezet), akkor a mag a magárokban elpattanhat, mire a végső helyére kerül.
• Az ejtőcső hossza és konstrukciója is befolyásolhatja a tőtávolságot. A vetőgép típusok eltérő módon és magasságban „ejtik el”, juttatják a vetőmagot a talajba. Általánosságban igaz az, hogy minél nagyobb az ejtőcső és a magárok alja közti távolság, annál nagyobb a vetőmag szabadon mozgása, annál nagyobb a pontatlanság valószínűsége.
• Nem is beszélve arról, hogy a vetőmag az ejtőcsőben is pattoghat, ami tovább növelheti a tőtávolság pontatlanságát.
• Elképzelhető, hogy a vetőmag alakja is befolyásolja a magárokban való vetéskori elsodródást, elgurulást (gömbölyű magok), bár ezt nem egyszerű igazolni.

Számos technikai megoldás létezik mamár ezen probléma kiküszöbölésére (pl.: szállítószalagos ejtőcső), de itt is igaz az, hogy egy kis odafigyeléssel sokat javíthatunk vetésünk minőségén.

Vetett – Beállt tőszám (használati érték):

A vetőmag egy élő szervezet, így be kell látni, hogy 100 db elvetett magból csak kivételes esetben lesz 100 db termőtő. (Ezen tulajdonság fajonként és tételenként nagyban eltérő lehet.)

Használati érték = (Tisztasági % * Csírázási %) / 100

A tervezett, betakarítandó tövek mennyiségéhez a vetési normát módosítanunk kell a vetőmag használati értéke alapján:

Beállítandó magmennyiség = {Tervezett beállít tőszám/használati érték (%)}X100

Sajnos egyelőre nem mindenki teheti meg, hogy a mindenkori legmodernebb, legpontosabb és technikai újdonságokkal felruházott vetőgépeket megvásárolja, ezzel biztosítva a vetés pontosságát.

A kukoricahibridek genetikai háttere önmagukban megoldást nyújthatnak a tőtávegyenetlenségekre. A flexibilis csőtípussal rendelkező hibridek a csőhossz megnövelésének köszönhetően nagyfokú kompenzációs képességgel rendelkeznek, amivel tompítható a vetésbeli pontatlanság.

Egy dolgot soha ne feledjünk: Minden technológia annyit ér, amennyit a leggyengébb eleme képes produkálni!

A magágy állapota meghatározza a vetés minőségét

A jó vetés elengedhetetlen része a professzionális talajmuvelés. A talajművelés célja a talaj szerkezetének és felszínének védelme, biológiai tevékenységének, nedvesség- és levegőforgalmának kedvező befolyásolása, annak érdekében, hogy a kultúrnövény szaporítóanyagának biztosítsa a csírázás, a kelés, a gyökeresedés, majd a vegetáció során a fejlődés és a termésképződés feltételeit. A művelés közvetlen és közvetett célján túl ismerni kell a talaj tulajdonságait, valamint a műveléssel módosítható jellemzőket. A növények igényei a magágy talajának lazultságára, ülepedettségére, aprózottságára, valamint a gyökérzóna talajának lazultságára vonatkoznak. A talaj pillanatnyi állapota, valamint a növény igényét jellemző állapot közötti különbség alapján kell megválasztani a művelés megfelelő módszerét, mélységét, idejét és eszközét.

A tavaszi talajmunkákat az alapművelés módja és végrehajtásának minősége meghatározza. Az utóbbi időkben az alapművelés módjában lényeges változások tapasztalhatók. A hagyományos, teljes felületet érintő forgatásos alapművelés mellett mind szélesebb körben terjed, a szintén teljes felületre ható, forgatás nélküli mulcsművelés. A precíziós technikák megjelenése lehetővé tette, hogy ne a teljes felületet, hanem csak a vetősávot műveljük, amelynek eredményeként energiát, költséget takaríthatunk meg. Ennek következtében a tavaszi talajelőkészítés és magágykészítés módszere, ill. eszközrendszere alapvetően változik.

A magágykészítés műveletei és eszközei hagyományos (forgatásos) alapművelés esetén

A kombinált magágykészítő gépek képesek a felszántott terület felső rétegének morzsalékos, egyenletes elmunkálására és a vetés mélységében a tömör alapú magágy kialakítására. Ilyen magágyban a vetőmag mindenütt azonos, kedvező körülmények közé kerül, ami a növények egyenletes kelését segíti elő.

A kombinált magágykészítő gépeket általában a következő munkaeszközök kombinációjából állítják össze: boronák (fogasok), kultivátorok, rugósszárú boronák, simítók-egyengetők, hengerboronák, hengerek.

A fejlődés során a magágykészítő gépek építési elve megváltozott, a hengerboronák nem csupán a gépkombináció végén – elmunkáló-lezáró szerszámként – hanem az elején is alkalmazásra kerülnek. Ennek szerepe kettős: egyrészt a nagy átmérőjű gördülőelemek egyenletesebben haladnak a téli csapadék által „megnyomott”, egyenetlen talajfelszínen, másrészt – s ez a nagyobb jelentoségű – lehetové teszik a két hengerborona sor között dolgozó lazító-porhanyító egység(ek) munkamélységének pontos (akár 1-2 cm) szabályozását.

Az utóbbi időben terjednek a nehéz magágykészítőgépek, amelyeknél a kultivátoregységet nem csak hengerboronával, hanem különféle hengerelemekkel kombinálják. Ennek következtében a gépek hosszirányú mérete és tömege megnő, s már a viszonylag kis munkaszélességű változatok is félig függesztett, vagy vontatott kivitelben készülnek. Ez a megoldás elősegíti a talaj- és környezetvédelmi, valamint gazdaságossági megfontolásból is fontos egymenetes magágykészítést és vetést.

A magágykészítés helyes agrotechnikájának ismerete, a modern magágykészítő-gépkonstrukciók megléte ellenére a gyakorlatban sajnálatosan sokszor látható olyan kiváló minőségű vetőágy, amelyen a traktornyomok alapján könnyen megszámlálható a fogások száma. A modern építésű magágykészítő gépeken már megtalálhatók a különféle kivitelű traktornyom-lazítók.

A traktor járószerkezetének célszerű megválasztása és helyes beállítása, kiegészítve a nyomlazítók alkalmazásával adja, a ma ismeretes legjobb megoldást. A tavaszi „lágy” talajon a nagy felfekvőfelületű és alacsony nyomású gumiabroncsok (szükség szerint ikerszerelésben) használata feltétlen szükséges, de még ennél is jobb eredmény érhető el a legalacsonyabb talajnyomással dolgozó gumihevederes járószerkezettel.

A magágykészítés műveletei és eszközei forgatás nélküli alapművelés esetén

A talajművelési rendszerek változását, fejlődését áttekintve láthatjuk, hogy kezdetekben a talaj felső rétegének totális művelése (forgatás, lazítás, porhanyítás, keverés) volt a jellemző. Az idő- és energiaigény csökkentése érdekében a művelési menetek száma, mélysége és intenzitása csökkent, de a terület egészének művelése maradt. A következő időszakot a talaj- és környezet védelme határozta meg, ami a tarlómaradványok felszínen, ill. a felszíni sekély rétegében hagyása jellemezte (lazítás, porhanyítás, keverés). A létrehozott mulcsrétegben viszont a hagyományos magágykészítő eszközök eltömődnek, ezért új eszközöket és eljárásokat kellett kialakítani.

A mulcs művelés esetén a vetőágykészítés feladata részben átkerült a vetőgépekre. A mai, modern vetőgépek újdonsága a vetőelemre felszerelhető aktív sávtisztító és magágykészítő egység, amely a vetésminőséget rontó szármaradványokat, kisebb-nagyobb talajrögöket elsodorják a vetőelemek elől, és megfelelő nedvességű tiszta, V-alakú magárkot hoznak létre.

Az igazi precíziós magágykészítésre a sávos művelési technológia ad lehetőséget, amely különbséget tesz a növényi sor és sorköz között. A technológia egyik alapgépe az Orthman 1tRIPr sávos talajművelogép, amely az alapműveléssel együtt szilárd vagy folyékony műtrágyát juttat a leendő növény gyökérzónájába. Az ősz folyamán megmunkált sávokba tavasszal történik a vetés, ami csak akkor lehetséges, ha a vetőgép pontosan azokban a sávokba vet, amelyek ősszel megmunkálásra kerültek. Ez a ±2 cm pontosságú műholdas navigációval és RTK hálózattal tökéletesen megvalósítható.

A sávos művelés előnyei: csökken a gázolaj felhasználás, csökken a műveletszám (jellemzoen 1-2 művelet elegendő), csökken a talajerózió, növekszik a talajnedvességtartó-képesség, javul a talajszerkezet.