Lássuk a tényeket

A repce vetésének és kelésének időszakában nagyon gyakran meleg időjárás uralkodik (lásd 2015. szeptember, amikor a hónap közepén volt az 5. hőségriasztás vagy 2016. szeptember első felének strandidőjárása, illetve 2017 szeptemberének első fele is). Az elmúlt 7 év (2011–2017) az előző 7 év átlagához képest (2004–2010) is különösen meleg szeptembert hozott. Az átlag maximum hőmérsékletek gyakorlatilag az egész hónapban meghaladták az előző hét év átlagát. Ennek köszönhetően nem a klasszikus őszi gyomok (pásztortáska, ebszikfű, zsombor stb.) kezdenek csirázni és kelni, hanem a melegigényes nyári gyomok. Ezek közé tartoznak a libatop-, disznóparéj-, szerbtövis-, keserűfű fajok, parlagfű, csattanó maszlag, selyemmályva, varjúmák stb. (1. kép).

1. kép: Fehér libatoppal erosen fertozött repce 2016 szeptember végén. Vajon okoz termésveszteséget?

Ezek ebben az időszakban már nem lesznek embernagyságúak (mivel érzik, hogy rövidülnek a nappalok), hanem 30–50 cm-es magasság elérésekor gyorsan virágoznak és magot érlelnek. Azonban addig számos gondot okoznak a repcének. Melyek ezek a problémák?

• Tápanyag-konkurenciát teremtenek a repcével szemben. Eleinte főleg a nitrogént, majd a foszfort veszik el a kultúrnövénytől.
• Különösen egy száraz szeptemberi időszakban a gyomok által felvett víz nagyon hiányzik a repcének.
• Mivel konkurenciát jelentenek a fényért folyó versengésben is, ezért a repcét megnyúlásra késztetik, ami egy hosszú ősz esetén kifejezetten kedvezőtlen az áttelelés szempontjából.
• Nem utolsósorban maghozásukkal növelik a terület gyomfertőzöttségét.

Sokan azt mondják, hogy az első fagyok elintézik ezeket a nyári gyomokat. Ez csak részben igaz. Részben azért igaz, mivel több gyomfaj rendkívül érzékeny a fagyokra. Pl. a csattanó maszlag, a disznóparéj fajok, selyemmályva stb., amelyek már –0,5 oC esetén elpusztulnak. Azonban több faj csak az első komolyabb fagyok esetén tűnik el. Pl. a libatop fajok csak –3–4 oC esetén fagynak el, –1–2 oC után egy enyhébb időszakban fejlődnek tovább és gondot jelentenek.

A legnagyobb gond nem is ezzel van, hanem az első fagyok megérkezésével. Meteorológiai adatok bizonyítják, hogy ezek az első fagyok egyre később érkeznek. Miközben az 50–60-as években az első fagyos éjszaka szeptember végén–október elején volt manapság ez október végére vagy akár november elejére tehető (1. ábra).

Különösen a 2000-es években tolódott ki az első fagy időpontja, ami valószínüleg a klímaváltozásnak köszönhető. Tipikus példa az elmúlt 3 év ősze. Mindhárom évben az első fagy (–1–2 oC) október végén–november elején érkezett (már ahol érkezett), de például 2015-ben első komolyabb fagy csak karácsony után, december végén következett be. Tehát a repce több, mint 60 napot töltött melegigényes gyomok társaságában, sőt a libatop fajok akár 3 hónapig is a területen éltek és ezen időszakban tápanyagot és vizet vettek el a repcétől és azt megnyurgulásra késztették.

Mekkora ez a probléma?

Az elmúlt 7 évben az őszi káposztarepce kísérleteinkben csak egy évben (2012) nem találkoztunk nyárutói egyéves gyomfertőzöttséggel. A többi évben a kísérletek 20–75%-ában kisebb-nagyobb fertőzöttségekkel lehet találkozni (1. táblázat). Azokat a kísérleteket tekintettük fertőzöttnek nyári gyomokkal, amelyekben a fertőzöttség mértéke meghaladta az 5 db/m2-t.

 Az 51 kísérleti helyből 26 helyszínen lehetett találni fehér libatopot – Chenopodium album – és 10 helyszínen csattanó maszlagot – Datura stramonium – illetve 8 helyszínen pokolvar libatopot – Chenopodium hybridum (2. táblázat).

Kísérlet 2015-ben

2015 őszén az egyik kísérletünkben, ahol az őszi gyomok közül csak a pásztortáska volt jelen tömegesen, ugyanakkor a nyárutói egyéves gyomok közül a fehér libatop és csattanó maszlag gyakorlatilag decemberig tömegesen virágoztak, majd magot hoztak. Ebben a kísérletben volt lehetőségünk vizsgálni a melegigényes gyomok repcére gyakorolt hatását mind a megnyurgulásra, mind a termésre vonatkozóan. A kísérletben pre/korai posztemergens hatású készítményt (metazaklór + quinmerak + dimeteamid-P), posztemergens (aminopiralid + klopiralid + picloram), illetve korai posztemergens/posztemergens (metazaklór + aminopiralid + picloram) hatású készítményeket vizsgáltunk. Kezeléskor (2015. október 2.) a csattanó maszlag és a pokolvar libatop szik-2 leveles stádiumban voltak, míg a pásztortáska 2–4 leveles állapotban. A repce 2–4 leveles állapotban volt. A kezelést 4 ismétlésben 200 l/ha lémennyiséggel végeztük el. 4 értékelés az ősz folyamán, míg egy a tavasz elején volt. A pásztortáska elleni hatékonyságot vizsgálva megállapítottuk, hogy a pre/korai poszt készítmény tudta legjobban megoldani a gyomot, míg a posztemergens készítménynek nem volt hatása. A korai poszt/posztemergens készítménynek mellékhatása volt. A csattanó maszlag elfagyott november elején, ezért csak 2 értékelést lehetett elvégezni. A pokolvar libatop viszont december elejéig nem fagyott el, így mind a négy őszi értékelést el lehetett végezni. Mind a két nyárutói gyom esetén a korai poszt/posztemergens illetve a posztemergens készítmények tudták irtani a gyomokat üzemi szinten elfogadhatóan (80–90%), míg a preemergens/korai posztemergens készítmény hatása gyenge volt (40–50%).

Összeségében meg tudtuk állapítani, hogy azokban a parcellákban, ahol ezek a gyomok nem pusztultak el a kezelés hatására, a december eleji értékeléskor átlagban 7,5 cm-rel voltak magasabbak a növények (+18%), míg a gyökérnyak vastagságuk 1,1 mm-rel volt kisebb (-22%), mint ahol nem voltak ilyen gyomok. Ez nem segítette az áttelelést. Ezekben a parcellákban a növények leveleik nagyobb részét vesztették el a tél során, mint más parcellákban.

A legfontosabb különbséget a termelő számára a termésmérés során tapasztaltuk. A kezeletlen kontrollhoz képest a legjobb parcellákban 390–470 kg/ha-ral volt nagyobb a termés. Ez 9,4–11,3% terméstöbbletet jelentett (2. ábra). Ha olyan kezeléshez hasonlítottuk a legjobbakat, ahol a pásztortáska nem volt, de a libatop és a csattanó maszlag megmaradt (a preemergens/korai posztemergens hatású készítmény), akkor a különbség 290–370 kg/ha volt (6,8–8,6%).

A kísérletből megállapítható volt, hogy ahol a nyárutói gyomokat sikerült kiiktatni a repce életéből, akkor kb. 300–400 kg/ha terméstöbblettel lehetett számolni. Ez átlagáron 30–40 ezer Ft/ha-t jelentett. A pásztortáska által okozott termésveszteség kb. 100 kg/ha volt, ami 10 ezer Ft/ha értéket jelentett. Sajnos a klímaváltozás miatt a nyárutói egyéves gyomokkal számolni kell a repce fejlődésének kezdetén és az első fagyok érkezésének kitolódása miatt jelentős termésveszteséget képesek okozni. Ennek mértéke elérheti a 300–400 kg/ha-t is, ami gyakran meghaladja a klasszikus repce gyomok által okozott termésveszteség mértékét. Amikor készítményválasztásban gondolkodunk, érdemes olyan készítményt választani (2. kép), ami képes megoldani a klasszikus őszi gyomok mellett a nyárutói egyéves gyomokat is.

2. kép: Előtérben a fehér libatopra hatékony készítmény, háttérben nem hatékony korai poszt-emergens készítmény hatása a kezelést követő 84. napon, Balatonszárszó, 2013. XII. 9.

A cikk szerzője: Papp Zoltán