Az eltérő talajfizikai, -kémiai, illetve topográfiai adottságok, vagy a technológiai előzmények sok esetben megkívánnák a táblán belüli eltérő talajművelést. Természetesen van egy olyan ésszerűségi, méretbeli határ, ami alatt a helyspecifikus talajelőkészítéssel nem érdemes foglalkozni, azonban a talaj megfelelő kezelése a precíziós gazdálkodás többi technológiai elemének alapja is, ezért a helyes talajelőkészítésre érdemes időt szakítani.

A precíziós technológiával művelt táblákon a tápanyag-visszapótlás a talaj kémiai tulajdonságainak ismeretében, illetve tápanyag-ellátottságának függvényében, a korábbi hozamokat is figyelembe véve történik. A jó talajállapot fenntartásához azonban olyan további ismeretekre is szükség van, amely a talaj fizikai féleségének, vagy más tulajdonságainak függvényében az adott táblán belüli különbségeket figyelembe véve végzi el a talajművelést.

Az értékes tulajdonságokkal rendelkező termőtalajainknál különösen fontos a kímélő művelés, melynek segítségével kedvező állapotban tudjuk tartani a talajt. Érdemes fontolóra venni a mulcshagyó művelést, mellyel a talaj rugalmasságát is fokozhatjuk, valamint a mulcsréteg védi a talajt a kiszáradástól és az eróziótól.

Mielőtt a helyspecifikus talajművelést, talajlazítást vagy szántást lehetővé tévő eszközöket beszerzi valaki, érdemes – akár szolgáltatókkal felvételezett – talajtulajdonság térképet készíteni annak kiderítésére, hogy kellően heterogén-e az adott mezőgazdasági tábla ahhoz, hogy érdemes legyen a beavatkozásokat helyspecifikusan elvégezni. Erre lehet jó példa a vontatási ellenállás, vagy a talajok elektromos vezetőképességének mérése, amely területteljesítményében jó tulajdonságokkal rendelkezik, és kellő felbontásban mutatja meg a táblán belül jelentkező különbségeket (1. ábra). Az elektromos vezetőképesség mérése elsősorban a talajfizikai – legfőképp az agyagtartalom – különbségeket rajzolja ki, ugyanakkor az összes sótartalom, illetve a talajnedvesség tartalom is befolyásolja a mérési eredményeket, így azokra is következtetni lehet az elkészített térkép alapján.

A talajtulajdonságok felmérése nem csak közvetlenül lehetséges, hiszen a növényállományban jelentkező különbségek alapján is lehet következtetni a talaj tulajdonságainak megváltozására. A távérzékelési eljárások alkalmazása áttekintő képet nyújt egy tábláról, azonban a talajról távérzékeléssel gyűjtött információt helyszíni ellenőrzéssel mindig ellenőrizni kell, hiszen előfordulhat, hogy a szenzoros adatgyűjtés alapján helytelen következtetéseket vonunk le.

A forgatásos és forgatás nélküli talajművelés alkalmazói eltérő szemlélettel állnak hozzá a helyspecifikus talajműveléshez. Korábban a forgatás nélküli talajművelők körében honosodott meg inkább a precíziós gazdálkodói szemlélet, ma már azonban azoknak sem kell lemondani a precíziós mezőgazdaság adta előnyökről, akik a forgatásos talajművelést részesítik előnyben.

A mai modern ekékhez, amik rendelkeznek hidraulikus fogásszélesség állítással, hozzá lehet rendelni úgynevezett aktív szántásvezérlő rendszereket. Ilyen például a Trimble GeoPloughX, ami az eke fogásszélességét állítja automatikusan, hogy minden fogás, még az utolsó is teljes szélességgel történjen. A rendszerbe elhelyezett eltérő szintű felhasználói modulok lehetővé teszik, hogy az agrárinformatikában kevésbé járatos gazdálkodók is használni tudják az egyszerű kezelőfelületet. A rendszer üzemeltetésének előnye például az, hogy az addig felszántott területet nincs szükség újrataposni (2. ábra).

A gyakorlatban több helyen hallani, hogy „ahány centiméter mély a szántás annyi liter gázolaj fogy”, nem feltétlenül kell tehát minden áron az egész táblát 30 cm mélyen megszántani. Heterogén talajoknál előfordulhat, hogy a táblán belül a termőréteg vastagság nem azonos, így nincs mindenhol szükség a művelés azonos mélységben történő elvégzésére. Például ha egy foltban kavicshát húzódik 20 cm mélységben, akkor ott a szántásmélység állítása indokolt, hiszen a kavicsot kár lenne a felszínre hozni.

A szántás mélységének változtatását ugyanakkor a modern gyomszabályozás is megkívánhatja, hiszen bizonyos gyomfajok csak akkor tűnnek el, ha 30 cm alá forgatjuk őket. Ilyen esetekben, ma már elérhetők a különböző vezérlő rendszerek, amik az előre beprogramozott térképek alapján, táblán belül is tudják változtatni a művelési mélységet, ekéken (3. ábra) és szántóföldi kultivátorokon egyaránt.

A forgatás nélküli talajművelési módszerek egyre inkább elterjedőben vannak. Ezek a módszerek kímélik a talajt, valamint a költségük is kisebb a kevesebb munkaművelet miatt.

Azonban itt is jelentkezik a nem megfelelő munkamélység miatti túl- vagy alulművelés. Ezeknél a gépeknél is lehetőség van a munkamélység automatikus szabályozására (4. ábra) a talajadatok figyelembevételével úgy, mint ahogy azt már az ekénél ismertettük.

Jelenleg több kísérletben, illetve üzemi méretű alkalmazásban is vizsgálják az ún. sávos talajművelést, mint helyspecifikus talajművelési eljárást. Ritka sortávolságú növények esetében egyre gyakrabban alkalmazzák ezt a talajművelési eljárást.

A sávos művelés alkalmazásakor 75 cm-es sortávolságot alapul véve, évente a tábla csupán 1/3-ad részét műveljük meg. Ezen technológia alkalmazására csak az automata kormányzási rendszerek elterjedését követően kerülhetett sor. A technológia helyes alkalmazása, hogy a tavaszi növénynél az ősszel kialakított sávokba a következő év tavaszán történik a vetés. Ennek megvalósítása lehetetlen a 2,5 cm-es visszatérési pontosságú robotpilóta rendszerek nélkül. Mivel a művelőeszközök 25 cm széles művelt sávokat alakítanak ki, a maradék területen pedig ott marad a mulcsréteg, ami védi a talajt az eróziótól és segít megőrizni a talajnedvesség tartalmát. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a sávos művelés sikerességét és jövedelmezőségét nagyban befolyásolhatja a talaj- és a meteorológiai viszonyokon túl a technológiai fegyelem betartása.

A gyakorlatban közismert, hogy mindenképpen kerülni kell a sokmenetes beavatkozásokat, amelyek egyrészt a talajszerkezetet rombolják, másrészt a fokozott levegőztetés miatt a talajban szerves kötésben lévő szén oxidációját és ezzel együtt a talaj szénvesztését segítik elő.

Pörneczi Attila

Milics Gábor

A cikk szerzője: Milics Gábor