Itt a magyar mezőgazdaságra jellemző összes ágazat egy térségben fellelhető, bár a talajadottságok következtében a legtöbb növény terméshozama az országos átlagnál kedvezőtlenebb. A megyében az országosnál kisebb a szántó, a halastó, nagyobb a konyhakert, a gyep, az erdő, a nádas, a művelés alól kivett terület és különösen a szőlőterület (a megyék közül itt a legnagyobb) aránya, a gyümölcsösöké a hazai átlaggal megegyező. A megye szőlő- és bortermeléséről a legismertebb, kedvező természeti adottságok miatt területén két történelmi borvidék is kialakult: az Egri borvidék a Bükk hegység-, a Mátrai borvidék a Mátra hegység déli lejtőin.
Földrajzi helyzet, természeti adottságok
Az Alföld síkságából hirtelen kiemelkedő Mátra és a Bükk hegységek nyugati része, a Heves-Borsodi-dombság, továbbá a Mátraalja és a Bükkalja egy része tartozik Heves megyéhez. Felszíni vízfolyásai közül a legjelentősebbek az Eger-patak, a Tarna, a Zagyva, a Laskó, ezek vizeit a Tisza gyűjti egybe. Forrásai között kénes és szénsavas vizek is vannak (Parád, Bükkszék, Eger), melyekre már a törökkorban gyógyfürdők épültek. Éghajlata – az alföldi részeket leszámítva – az országos átlagnál kissé hűvösebb és csapadékosabb, nem szélsőséges. Klímáját jelentősen befolyásolja a hegyvidék és az alföldi terület közötti 400–900 méteres szintkülönbség. A felszínt erős függőleges tagoltsága miatt igen változatos éghajlati sajátosságok, mikroklímák jellemzik. Az évi középhőmérséklet
8–10 °C. Az évi csapadék a hegységek szintjein 800–900 mm, a déli területeken 500–600 mm. A táj geológiája és természetes növénytakarója igen változatos.
Ágazati teljesítmény
Heves megyében a bruttó hozzáadott érték 53%-át a szolgáltatási ágak, 35%-át az ipar, 4,9%-át az építőipar adta
2012-ben. A mezőgazdaságból 6,6%-a származott, ami az országos átlagot meghaladta, a megyék között azonban nem számít jelentősnek. A mezőgazdaságból származó bruttó hozzáadott értékhez való hozzájárulása a megyének 2,8% volt, Budapest és Nógrád után a harmadik legkisebb. Ennek ellenére a mezőgazdaság fontos szerepet tölt be Heves megye gazdaságában. 2013-ban emelkedett a beruházások nagysága. A mezőgazdaságban 4,3 milliárd forintot fordítottak fejlesztésekre, az előző évhez viszonyított volumennövekedés 14% volt. Ezen belül a gép-, berendezés- és járműbeszerzések domináltak, de jelentős részt képviseltek még az építések is.
A gazdaságszerkezeti összeírás néhány fontosabb eredménye
A 2013 júniusában végrehajtott gazdaságszerkezeti összeírás (GSZÖ) adatai szerint Heves megyében 334 gazdasági szervezet és több mint 13 ezer egyéni gazdaság volt, mindkét gazdálkodási formában kevesebb, mint a 2010-es teljes körű mezőgazdasági összeírás során. A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni gazdaságok száma jelentősebben csökkent, mint a gazdasági szervezeteké a két számbavétel időpontja között (táblázat).
A gazdálkodás célja is változott. 2010-hez képest nőtt a piacra termelő gazdaságok és csökkent a saját szükséglet kielégítésére termelők, és a fogyasztáson felüli felesleget értékesítők hányada. Az egyéni gazdaságok körében – az országossal ellentétben – Heves megyében az elsősorban értékesítésre termelők részesedése (46%) magasabb a kizárólag saját fogyasztásra termelőkénél (41%).
Földhasználat, növénytermesztés, állattenyésztés
A megyében a művelési ágak közül legjelentősebb a szántó. 2014. május 31-én a 201 ezer hektár mezőgazdasági területből a gazdálkodók által használt szántóterület 146 ezer hektárt tett ki, amely az előző évhez képest nem változott.
A vetésszerkezetben meghatározó a gabonafélék részesedése, azon belül is a búzáé. Hagyományosan a búzát a napraforgó- és a kukoricatermelés követi. Heves megyében 2014-ben – előzetes adatok szerint – nem nőtt számottevően a gabonafélék betakarított területe, a betakarított mennyiség viszont 5,6%-kal meghaladta az előző évit. A búza kivételével javult a főbb szántóföldi növények terméseredménye. Leginkább a learatott árpa mennyisége gyarapodott, döntően az őszi árpának köszönhetően (1. ábra).
Az állattenyésztés mutatói Heves megyében elmaradnak a lehetőségektől és az országos átlagtól. A gyepterületekhez kötődően a juhtenyésztés, és az elmúlt években a húshasznú szarvasmarha-tenyésztés a jellemző ágazat. A 2014. június 1-jei összeírás adatai alapján Heves megyében a főbb állatfajok közül a szarvasmarha-állomány (12 ezer) némileg csökkent, miközben a tehenek száma nőtt az egy évvel korábbihoz képest. A sertések száma (30 ezer) 20%-kal apadt az előző év június elejéhez képest. Tyúkféléből (648 ezer) kevesebb, tojótyúkból viszont több volt az egy évvel korábbinál. Jelentősen bővült a juhállomány, 22 ezerről 27 ezerre, valamint nőtt az anyajuhok száma is.
Híres hevesi „termékek”– a Lipicai ménestől a Csányi dinnyén át az Egri bikavérig
Egyre nagyobb az érdeklődés a ménesgazdaságokban tenyésztett tradicionális lófajták iránt. Szilvásváradon az Állami Ménesgazdaságban tenyésztik egyrészt a több mint 400 éves múltra visszatekintő lipicai fajtát, másrészt egy másik történelmi magyar lófajtával, a gidránnal is foglalkoznak.
A ménesbirtok tevékenységi köréhez tartozik a génmegőrzés.
A megye déli része magas színvonalú zöldség-, ezen belül görögdinnye termesztéséről ismert. A 2013-as gazdaságszerkezeti összeírás alapján Heves megyében a zöldségfélék és a szamóca vetésterületének közel felén görögdinnyét termesztettek. 2013-ban az utóbbi évek legnagyobb dinnyetermését takarították be (18 ezer tonna). A mai dinnyetermesztés a XIX. században, Heves megyében alakult ki: Csány, Hort, Erdőtelek és Kál lett a termesztés központja. Az apáról fiúra szálló szaktudás idővel kinőtte a környék adta kereteket, a dinnyések vándorolni kezdtek. A Hevesi tájfajtát az 1800-as évek második felében híres Csányi tájfajtából szelektálták. Termőképessége ma már elmarad a legtöbbet termelt fajtákétól. Ezt a hagyományos, a magyar lakosság által ismert és kedvelt fajtát is az 1980-as évektől felváltották a világfajták.
Heves megye legkiemelkedőbb értéke a szőlő.
Az intenzívebb kultúrák közé tartozó szőlőtermelés évszázadok óta az egyéni gazdaságok jellemző tevékenysége, nagy hagyományokkal rendelkezik. Az összes mezőgazdasági területből a szőlő aránya a megyék közül Hevesben a legnagyobb. Bács-Kiskun után a legjelentősebb szőlőterület Heves megyében található. A szőlőterület 85%-át az egyéni gazdaságok birtokolják (2. ábra).
A két történelmi borvidéket nemzetközileg is jelentős szőlőtermelés és borászat jellemzi. A megyében 19 település az Egri-, 22 pedig a Mátrai borvidékhez tartozik. Az elmúlt évekhez képest némileg csökkent a szőlőterület. 2013-ban
78 ezer tonna szőlőt szüreteltek a megyében. A szőlőből készített bortermelés (egyszer fejtett) a megyék között kiemelkedő, 2013-ban több mint 515 ezer hektoliter volt, ami az ország bortermelésének 17%-a. A megye leghíresebb bora az Egri Bikavér, Magyarország első védett eredetű bora.
Az 1997-ben elfogadott Egri Bikavér Szabályzat alapján a bor megfelel Európában egy eredetvédett borral szemben támasztott követelményeknek. Fontos előírás a legalább három kékszőlő fajtából történő házasítás.
Magyarország Európa egyik legrégibb gombatermelő országa, már a múlt század közepéről több leírás sikeres sampinyontermesztésről tudósít. Szaporítóanyag (gombacsíra) gyártásában is hazánk a legelsők között volt. Ma Heves megyében (Kerecsend) található az ország egyik legnagyobb gombatermelő üzeme, amely a gombaipar teljes vertikumával rendelkezik, korszerű gombacsíra-laboratóriummal,konzervüzemmel, a térségben egyedülállóként.
KSH Miskolci főosztály
