A táj jellemzői, természeti adottságok

A megye változatos felszínén húzódik a Bakony keleti része, a Vértes fő vonulata, valamint a Velencei-hegység. A legnagyobb déli-délkeleti területeken az Alföld dunántúli nyúlványának számító Mezőföld terül el, keleten természetes határa a Duna. Ezenkívül a Bicskei-dombság és a 27 km2 területű Velencei-tó színesítik a terület domborzatát.

A megye éghajlati viszonyainak jellemzésekor jól elkülöníthetők egymástól a sík vidék (Mezőföld) mérsékelten meleg-száraz és a hegyvidékek (Vértes és Keleti-Bakony) mérsékelten hűvös és száraz klímatípusú területei.  A déli-délkeleti sík részeken az átlaghőmérséklet 10,5°C, a napos órák száma 1440–1470 óra körül mozog, az évi csapadékmennyiség 500–550 mm között változik. A magasabban fekvő északi, északkeleti térségekben az éves középhőmérséklet 9–10°C, az átlagos csapadék mennyisége 650 mm.

Fejér megyében összefüggő tájegységet képez a Velencei-tó déli oldaláról induló és a Somogy-Tolnai dombságig húzódó Mezőföld. A löszös síkságot nagyrészt jó vízgazdálkodású, mély rétegű, humuszban gazdag mészlepedékes csernozjom1 talajok borítják, amelynek adottságai a szántóföldi növénytermesztés számára kiválóak. A térségben kiemelt jelentőséggel bír a szarvasmarhatartás, melynek központjai Enying, Mezőfalva, Seregélyes és Szabadhídvég. A megye északi részén a Bakony és a Vértes, valamint az északkeleti Dunazug-hegyvidék lankái elsősorban a szőlő- és gyümölcstermesztésnek, valamint az erdő- és vadgazdálkodásnak adnak teret.

A szántó aránya a mezőgazdasági területből*, 2010

A megfigyelt adatok a megyei székhelyű gazdaságok ténylegesen használt földterületeire vonatkoznak

Az agrárágazat helye a megye gazdaságában

Az ágazat értéktermelő képessége

Fejér megyében az ipar nemzetgazdaságban betöltött súlya a meghatározó, de emellett a térség földrajzi adottságainak, a mezőföldi területek kedvező agroökológiai viszonyainak köszönhetően az átlagnál magasabb a mezőgazdaság részesedése a GDP-termelésből. 2012-ben a megyei agrártermelők az ország mezőgazdasági bruttó hozzáadott értékének 5,2 százalékát állították elő.

2012-ben a térségben megvalósult mezőgazdasági beruházások ugyancsak az agrárium termelési szerkezeten belüli viszonylag magas arányát jelzik. A fejlesztési forrásokból a megye összteljesítményének

7,6 százalékát fordították agrárberuházásokra, az országos 5,3 százalékos aránnyal szemben. Anyagi-műszaki összetétel szerint a beruházások 30 százalékát építések, kétharmadát a gép- és járműbeszerzéshez kapcsolódó kiadások, 1,9 százalékát pedig egyéb beruházások (föld, telek, ültetvény, erdő, tenyész- és igásállat) adták.

A külföldi tőke jelenléte ugyanakkor a megye mezőgazdaságában nem számottevő. 2012-ben mindössze 15 külföldi érdekeltségű vállalkozáshoz összesen 6,6 milliárd forint külföldi tőke áramlott, az országos állomány 4,8 százaléka.

A gazdálkodás szervezeti keretei

A rendszerváltást követően a magánosítással elindult a nagyobb mezőgazdasági egységek szétaprózódása és különféle vállalkozási formák jöttek létre. A változás következtében a gazdaságok száma jelentősen gyarapodott. Fejér megyében 2000-ben már több mint 41 ezer gazdaságot tartottak nyilván. A gazdaságok számának növekedése az ezredforduló után a tőkehiány, a mezőgazdaságban felhasznált anyagok árának jelentős emelkedése, az egyre élesebb árverseny és a jogi szabályozás szigorodása miatt megállt, majd évről évre folyamatosan csökkent. A 2010-ben végrehajtott általános mezőgazdasági összeírás adatai szerint a megyében 23,8 ezer gazdaság végzett mezőgazdasági tevékenységet, 42 százalékkal kevesebb, mint tíz évvel korábban.  Gazdálkodási forma szerint a gazdaságok döntő részét az egyéni gazdaságok tették ki, és mindössze 0,7 százalékukat regisztrálták gazdasági szervezetként.

A mezőgazdasági termelés típusait tekintve a megyei gazdaságok több mint a fele növénytermesztéssel, egyötöde állattartással foglalkozott, további 28 százaléka vegyes profillal gazdálkodott. A két gazdaságcsoport közül a gazdasági szervezetekben az arányok másképp alakultak. Körükben a vegyes profilú gazdaságok domináltak, valamivel kisebb részarányt képviselek a növénytermesztő termelési egységek, és viszonylag kis hányadot az állattenyésztéssel foglalkozók.

A gazdaságban foglalkoztatottak létszámát a gazdasági szervezeteknél teljes egészében a bérmunkások (állandó és időszaki alkalmazottak), az egyéni gazdaságokban túlnyomórészt a családi munkaerő tették ki. Éves szinten az állandó alkalmazottak zöme 225 napot vagy annál többet dolgozott, míg az időszaki és a családi munkaerő jelentős része 56 munkanapnál kevesebbet teljesített.

A mezőgazdasági alkalmazottak és a családi munkaerő számának megoszlása

a ledogozott munkanapok száma szerint, 2010

Kevés a fiatal a mezőgazdaságban, ezt mutatja az egyéni gazdaságok agrárnépességének korösszetétele is. 2010-ben a gazdálkodók és dolgozó családtagjaik csupán 6,6 százaléka volt 35 évnél fiatalabb, és a 35–44 év közöttiek részesedése is csak 14 százalékot ért el. A gazdálkodók fele a 45–64 éves, további háromtizede a 65 évnél idősebb korosztályhoz tartozott. Az egyéni gazdálkodók több mint háromnegyede csak gyakorlati tapasztalattal, 8,4 százaléka közép- vagy felsőfokú szakmai végzettséggel rendelkezett, 9,5 százaléka pedig mezőgazdasági képesítés nélkül végezte tevékenységét.

 Földhasználat és növénytermesztés

Földterület és vetésszerkezet

A 2014. évi földterületi adatgyűjtés szerint Fejér megye 456 ezer hektáros földterületének háromnegyedén folytattak mezőgazdasági, illetve gazdálkodási tevékenységet. A termőterület héttizedét szántó foglalta el, 15 százalékát erdő borította, 4,8 százalékát pedig gyepként hasznosították.

Egybefüggő intenzív szántóterület a megye nagyobbik részét uraló, az enyingi, polgárdi, sárbogárdi és dunaújvárosi Járásokat magába foglaló Mezőföld, ahol a szántó művelési ág aránya a mezőgazdasági területből sok helyen meghaladta a 95 százalékot. A nagyrészt a mezőföldi középtájon elterülő szántók kétharmadán búzát és kukoricát, egyötödén ipari növényeket – főként napraforgót, repcét és cukorrépát – vetettek, a takarmánynövények pedig a szántók 4,7 százalékát kötötték le.

Szántóföldi növénytermesztés

Fejér megye 2013. évi terméseredményeit a szélsőséges időjárási körülmények sem tudták lényegesen befolyásolni. Ősszel a csapadék, nyáron az aszály jelentett gondot. Ennek ellenére a fontosabb növénykultúrák esetében jó terméseredmények születtek. A megye szántóföldjein meghatározó a gabonatermesztés, ami országos viszonylatban is kiemelkedő mennyiségileg és minőségileg egyaránt. A két jelentősebb gabona közül a kukorica termése alakult kedvezőbben: a betakarított 535 ezer tonnás mennyisége a másfélszeresére, míg a 365 ezer tonnás búzatermés valamivel kisebb arányban (45 százalékkal) növekedett az előző évihez képest. Az olajos magvú növények közül a napraforgó és a repce terméseredménye ellentétes irányban változott. A nyári nagy meleg nem ártott a napraforgónak, a növekvő hektári hozamainak köszönhetően 38 százalékkal több, 106 ezer tonnát vihettek a tárolókba. A korai kánikula ugyanakkor megviselte a repcét. A virágzás elején (május-június) a jellemzőnél jóval magasabb hőmérséklet lerövidítette a virágzás időszakát, emiatt az előző évinél 16 százalékkal kevesebb, 31 ezer tonna termést takaríthattak be a gazdák.

A cukorrépa az egyik legértékesebb hazai ipari növény, termésátlagai ugyan alacsonyabbak, mint Európa más országaiban, de a cukortartalma magasabb. Fejér megyében a cukorrépa-termesztésnek a Mezőföld termékeny síksága kiváló környezetet biztosít. 2006-ban a magyarországi cukorgyártásban jelentős változások történtek.
Hatályba lépett az unió cukorreformja, ami a cukorrépát a többi szántóföldi kultúrához képest hátrányos helyzetbe hozta. 2008-ra országosan a betakarított területek drasztikusan lecsökkentek, a cukorgyárak sorra bezártak. 2009-től már csak a kaposvári üzem működik.
A megyei termelőket a cukorpiaci szabályozás változása kevésbé érintette, földrajzi közelsége miatt az egyetlen hazai feldolgozó beszállítói körében maradtak. Termelésük országos viszonylatban meghatározó, 2013-ban az össztermés 19 százalékát a megyei lösz- és homoktalajos területek adták.

A fontosabb szántóföldi növények betakarított termésmennyisége

Gyümölcs- és szőlőtermesztés

Fejér megye nem tartozik az ország legjelentősebb gyümölcstermő területei közé. A gyümölcsültetvények jelentős része a Mezőföld északi részén a székesfehérvári és gárdonyi járások területén, valamint a Vértes lábánál fekvő Móri-árokban találhatók. 2013-ban gyümölcsből összesen 19 ezer tonna termett, melynek négytizede hasonló arányban alma, meggy és barack (kajszi és őszi) volt.

A megyében a szőlőtermesztésnek komoly hagyományai vannak, az ország 22 minősített borvidékéből kettő a térségben található.
A Vértes hegység déli lejtőin helyezkedik el méretében a kisebb, hírnevét tekintve viszont a jelentősebbek közé tartozó Móri borvidék. Itt terem a vidék őshonos nedűje, a móri Ezerjó, amely ma már hungarikum. Emellett a Leányka, a Tramini, a Rizlingszilváni és a Chardonnay a leggyakoribb szőlőfajták. A móri szőlőültetvényektől keletre, a Mezőföld északi részén, az Etyeki-dombságon húzódik az Etyek-Budai borvidék. Meszes termőtalajának jellemző fajtái többek között a Chardonnay, a Sauvignon Blanc, a Királyleányka, melyeknek egy része a XIX. század vége óta a Törley pezsgők alapanyaga. A megyei termőalapok meghatározó része (98 százaléka) borszőlő, a csemege- és a direkt termő szőlő előfordulása elenyésző. 2013-ban a helyi gazdák összesen 17 ezer tonna szőlőt szüreteltek le, a hazai termés 3,8 százalékát.

Állattenyésztés

Állatállomány

Fejér megyét fejlett és intenzív állattartás jellemzi, melyen belül legjelentősebb a szarvasmarha-tenyésztés. A Mezőfalvai Zrt. Mezőfalva-Nagysismándi és az Enyingi Agrár Zrt. Kiscséri-pusztai tehenészeti telepe évtizedek óta az ország legnagyobb szarvasmarhatartó üzemei között szerepelnek. Évenkénti állatállományuk átlagosan 4-4 ezer darab körül mozog és többségében Holstein-fríz és Hereford fajtákból áll. A szarvasmarha mellett a főbb tenyészállatok a sertés, a baromfi és a juh.

A 2013. december 1-jei állatszámlálás adatai szerint Fejér megyében a főbb haszonállatok állománya az ezredfordulót követően jelentősen csökkent. Szarvasmarhából egyötödével kevesebbet istállóztak. Állományuk 2011-től lassú növekedésnek indult, elsősorban a mezőgazdasági támogatási rendszer kedvező irányú változásának köszönhetően. A sertéstartás romló jövedelmezőségére utal, hogy egyedszámuk drasztikusan, csaknem kétharmadával esett vissza. A juhpopuláció egyharmadával, a tyúkállomány háromtizedével csökkent 2000-hez képest.

A főbb állatfajok állományának alakulása

Vágóállatok és állati termékek

A vágóállat- és állatitermék-termelés alakulását a piaci tényezőkön, a támogatásokon és a szabályozók változásain túl jelentősen befolyásolják a felvásárlási és a takarmányárak. A rendszerváltás óta évenként tapasztalható nagyfokú áringadozások bizonytalanná és hullámzóvá teszik a termelést. 2013-ban Fejér megyében a főbb állatfajokat tekintve 28 ezer tonna vágóállatot termeltek a gazdálkodók, négytize-
dével kevesebbet, mint 2000-ben. A vágóállatok hattizede vágósertés, egynegyede vágóbaromfi, további egytizede vágómarha és 1,8 százaléka vágójuh. Míg a vágójuh- és vágótyúk-termelés a 2000. évihez hasonlóan alakult, addig a vágósertésé és a vágómarháé felére esett vissza. Az állati termékek termelésének volumene is csökkent, a 115 ezer liter tehéntej 16 százalékkal, a 119 ezer darab tyúktojás egyharmadával kevesebb, mint a vizsgált időszak elején.

Vágóállat-termelés (2000. év = 100%)

Baunok László, KSH Veszprémi főosztály

A cikk szerzője: Baunok László