Ezek közül a legfontosabbak:
-a jércenevelés minősége,
-a helyes tartástechnológia biztosítása a tojástermelés időszaka alatt,
-takarmányozás.
Ezek mindegyike látványosan befolyásolhatja a termelés színvonalát. Ebben a cikkben elsősorban a tojó takarmányozásra koncentrálunk.
Mielőtt a tojótyúkok takarmányozásáról részletesen kezdenénk el beszélni fontos néhány szót ejteni az azt megelőző időszakról. Ennek azért van nagy jelentősége, mert az előnevelés során elkövetett hibák végig rányomják a bélyegüket a tojó időszakra, azokat később már nem lehet kijavítani, jó esetben is csak a károk enyhítésére nyílik mód. A különböző tenyésztő cégek ezért részletesen előírják a technológiai leírásaikban az etetésre, az itatásra, a szellőzésre, az állategészségügyre, a világításra, a mérlegelésre és a takarmányozásra vonatkozó részletes elvárásaikat, mind a jércenevelési, mind a tojó időszakra.
A jércenevelési időszak befejezésével a tojótyúkot fokozatosan kell átszoktatni a tojó takarmányra. A madarakat előtojó, vagy más néven tojó előkészítő táppal szükséges takarmányozni, annak érdekében, hogy megteremtsük a jércék számára a gyors és problémamentes átmenetet a tojó fázisba. A takarmány fehérjében, aminosavakban és kalciumban gazdagabb, mint amilyet a jérce az előző fázisban kapott. A takarmányadagban ebben az időszakban már semmilyen korlátozást nem alkalmazunk. A létfontosságú belső szervek és a csontozat hirtelen fejlődésnek indulnak. Különösen nagy jelentősége van a mellcsontnak és az állat csöves csontjainak, amelyek a tojáshéj képződéséhez nélkülözhetetlen kalcium fő raktározó helyei.
A helyes előnevelés és előkészítés eredménye egy erős csontozattal, valamint jól feltöltött kalcium raktárral rendelkező és jó étvágyú, tojástermelésre kész tyúk.
A tojástermelési időszakban használt takarmányok jelentősen eltérnek a jércenevelés során alkalmazott takarmányoktól. A tojástermelési időszakban a madarak takarmányszükséglete többszöröse a jércenevelési fázisban felhasználtnak, így ebben az időszakban a takarmányozás hatékonysága döntően befolyásolja a tojástermelés jövedelmezőségét.
A termelési időszakban a tojóhibrid óriási teljesítményre képes, hiszen a testtömegének több mint tízszeresét produkálja tojástömegben, miközben saját testtömegét egyharmaddal növeli. Ez a teljesítmény és a fent említett beltartalmú tojás megtermelése csak a tojótyúk igényeit minden fázisban kielégítő magas táplálóanyag-tartalmú takarmánnyal valósítható meg.
A tojótyúk energiaszükséglete egyrészt a tojás előállításához szükséges energiát tartalmazza, másrészt a tyúknak létfenntartásra, valamint testtömeg-gyarapodás céljából kell energiát gyûjtenie. A tyúkok energiaellátását az összetevők energiatartalmának és az állatok napi takarmányfelvételének figyelembe vételével lehet biztosítani.
A tojástermelő képességet meghatározza az elfogyasztott aminosavak mennyisége. Amennyiben a takarmány a táplálóanyag-igény arányában tartalmazza a létfontosságú aminosavakat, akkor jól hasznosul a táp fehérje tartalma is. Az aminosavak nagy részét a tojás termeléséhez használják fel a madarak. Kevesebb aminosav felvétele esetén a tojástermelés és a tojások súlya is csökken, ugyanakkor romlik a takarmányértékesítés. A termelés kezdetén a fehérje mennyiségének ki kell elégítenie a létfenntartás, növekedés és a tojástermelés szükségletét is.
A tojótyúkok takarmányozásának egyik kulcspontja a madarak ellátása jól hasznosítható kalciummal és foszforral. A takarmánnyal felvett kalcium és foszfor részben a tojáshéj képződésre, részben pedig a folyamatosan megújuló csontban található raktárak feltöltésére szolgál. Természetesen a magas szintû tojástermelés fenntartása érdekében elengedhetetlen a madarak vitamin és mikroelem szükségletének kielégítése is.
A tojó időszakban a madarak termelési szintje a 0-ról fokozatosan 90 % fölé emelkedik. Ezt a hihetetlen növekedést a tojó tápok esetén a tojó előkészítőhöz képest magasabb fehérje, aminosav és kalcium szintjével lehet biztosítani. Ilyenkor fokozott figyelmet kell biztosítani a kalcium és foszfor ellátásnak. A csúcs utáni időszakban már ki lehet egészíteni a takarmányt kagylódarával vagy mészkőgrittel, annak érdekében, hogy a szervezet számára folyamatosan rendelkezésre álljon a tojáshéjképződéshez nélkülözhetetlen kalciumforrás.
A tojássárgája színének fokozása érdekében természetes karotinoid forrásokat lehet a takarmányba keverni, ilyen például a lucernaliszt, a glutén és a kukorica. Ezekkel a természetes összetevőkkel maximum 10-es színt lehet elérni a BASF színskálán. Ennél erősebb színintenzitáshoz már szükség van mesterséges tojássárgája színező alkalmazására. A tojássárgája színezésre használt színanyagok lehetnek természetes vagy mesterséges színezőanyagok. Ezeket a színanyagokat természetesen az egész tojástermelési időszak során lehet etetni a madarakkal, ha azt szeretnénk, hogy intenzív sárga legyen a tojások sárgája.
A tojótyúkok takarmányozása során a termelési időszakban a legjobb módszer a fázisos takarmányozás. Ezzel folyamatosan követni lehet a tyúkok igényét és fejlődését. Ahogy idősödnek a madarak fokozatosan több takarmányt fogyasztanak ennek megfelelően csökkenthető a tápok beltartalma beleértve a nyersfehérje tartalmat. A csúcstermelést követően ennek megfelelően csúcs utáni tojótápot később pedig tojó befejező tápot célszerû adni a tojóknak.
Egy nehéz időszak szokott lenni a tojótyúk tartásban ez pedig a nyári nagy melegek ideje. Ilyenkor a madár légzése sokkal intenzívebb a normálisan megszokottnál, a takarmányfelvétele pedig alacsony. Ebben az időszakban a hőstressz elkerülése és a biztonságos tojástermelés fenntartása érdekében egy koncentráltabb magas beltartalmú nyári tojó tápot kell etetni az állatokkal, és érdemes időközönként jól felszívódó multivitamin készítményeket itatni.
Gyenis József - Tóth Szabolcs
Címlapkép: Getty Images
