Gazdasági kártétele alapján kiemelkedő az a minden tejtermelő számára jól ismert jelenség, amikor az állomány ellést követő intenzív kondícióvesztése figyelhető meg, mely különösen idősebb állatoknál gyakran a tehén elhullásával végződik. Ez a megbetegedés egy összetett és bonyolult élettani folyamat eredménye, melynek során a nagytejű tehenek a laktáció elején fellépő energiahiányos időszak idején energianyerés céljából intenzíven bontják a zsírraktáraikban tárolt zsírjaikat. A zsírok oxidációja a májban történik, melynek zsírbontó képessége véges, ezért egy szinten túl nem képes feldolgozni a beáramló zsírmennyiséget, hanem raktározza azt. A zsírberakódás folyamán, az elzsírosodás mértékétől függően csökken a májműködés, ami csökkenti a termelést, rontja a szaporodásbiológiai eredményeket és gyengíti a tehén kórokozókkal szembeni ellenálló képességét. Súlyos esetekben, amely végül a szerv teljes funkcióvesztésével jár, kialakul az úgynevezett zsírmáj szindróma, ami a tehén elhullását okozza. A májelzsírosodás előfordulási gyakorisága változó; az Egyesült Államokban, a nyolcvanas években végzett felmérés alapján az állomány 35-66 %-ában fordult elő, Hollandiában egy 2001-ben készült vizsgálat szerint a tehenek 54 %-át érinti, de valószínű, hogy az ellést követő néhány napban vagy hétben minden nagytejű tehén máját fokozott terhelés éri és kisebb-nagyobb mértékben zsír halmozódik fel benne.
A májelzsírosodás alapvetően két módon előzhető meg: az egyik lehetőség a zsírszövetek bontásának csökkentése, vagyis az ellést követő energiahiányos állapot következtében kialakuló kondícióvesztés mérséklése. Ezáltal csökkenthető a májba jutó zsírsavak mennyisége. A másik lehetőség a máj közvetlen védelme, melynek során speciális takarmányadalékok alkalmazásával segítjük elő a májba áramló zsírsavak teljes lebontását, illetve serkentjük azok májból történő eltávolítást. E két módszer együttes alkalmazásával jelentősen csökkenthető a májelzsírosodás mértéke, mely a termelési mutatók javulásában, a gazdaságosabb tejtermelésben is megnyilvánul.
Az ellést követő zsírbontás a nagytermelésű állományok természetes velejárója, ám a kondícióvesztés mértéke szorosan összefügg az elléskori testkondícióval. Az ellést megelőző néhány nap során csökken az étvágy és a takarmányfelvétel, majd az elléskor elért minimumot követően fokozatosan emelkedik. A korábbi kísérletek során megfigyelték, hogy az elléskor túlkondícióban lévő, elhízott tehenek takarmányfelvétele sokkal nagyobb mértékben csökkent, mint normális kondíciójú társaiké. Ennek az lesz a következménye, hogy a kövér tehenekben nagyobb, és hosszabb ideig tartó negatív energiamérleg alakul ki, tehát ezek a tehenek az energiahiány pótlása érdekében intenzívebb zsírbontásra kényszerülnek, fokozottabb kondícióvesztés alakul ki.
Az étvágycsökkenés és a kondícióvesztés minimalizálása érdekében törekednünk kell az elléskor kívánatos 3.25-3.75 közötti testkondíció elérésére. A kondíció a leggazdaságosabban a laktáció végén alakítható ki, így a szárazonállás és előkészítés során csak az apasztáskori kondíciót kell megőriznünk. Az ellés előtti kondícióvesztés megelőzése és a bendő nagyobb abrakadagokhoz történő adaptálódása érdekében az előkészítés idején mérsékelt mennyiségű, 2-4 kg abrak etetésével növelhetjük a takarmányadag energiakoncentrációját, ezáltal megelőzhetjük a takarmányfelvétel csökkenéséből adódó kondícióvesztést. A korábbi kísérleti eredmények szerint az előkészítés alatt etetett magasabb energiakoncentrációjú takarmányadagokkal a májelzsírosodás mértéke hatékonyan csökkenthető.
A laktáció első heteiben az energiahiányos állapot minimalizálása a takarmányfelvétel fokozásával és az adagok energiakoncentrációjának növelésével valósítható meg.
A máj védelmét és az elléskörüli időszakban kialakuló májelzsírosodás megelőzését a helyesen kialakított szárazonálló és előkészítő takarmányozási program mellett az AGROKOMPLEX C. S. RT. termékei közül a START-MIX koncentrátum szolgálja. E koncentrátum egyedülállóan magas, a nyersfehérje-tartalom 85 %-át by-pass formában tartalmazó termék, mely számos egyéb olyan anyagot; vitaminokat, ko-enzimeket is tartalmaz, melyek a májműködést stimulálják. Etetésével olyan esszenciális aminosavakkal láthatjuk el a tehenet, melyek meghatározó szerepet töltenek be az anyagcserében és a tejtermelésben. Különleges adalékanyagainak köszönhetően a bendőben és a májban zajló biokémiai folyamatokat katalizálja, elősegíti a glükóz-termelést, fokozza a zsírsavak szintézisét, ezáltal javítja az energiaellátást. Növeli a máj kapacitását oly módon, hogy elősegíti az ellés előtt és a laktáció elején a májban felhalmozódó zsírok eltávolítását, a zsírok teljes lebontásával javítja az állat energiamérlegét.
Etetését az ellést megelőző 14-21 naptól 0.5 kg/tehén/nap, a laktáció első 100 napjában 1 kg/tehén/nap mennyiségben javasoljuk. A termék holland, angol, spanyol, portugál, olasz és USA társvállalatoknál végzett tesztelése során a napi tejtermelést 1.3-3.7 literrel emelte. A kísérletek során megfigyelték, hogy a START-MIX-et fogyasztó csoport termelése a 100 napig tartó etetést követően is magasabb volt a kontrollhoz képest, ami elsősorban az egészségesebb májnak köszönhető jobb laktációindítás és magasabb laktációs csúcs következménye. A termelés jelentős növelésén és a tehénkiesés csökkenésén túl megfigyelték, hogy a START-MIX alkalmazásakor javultak a szaporodásbiológiai eredmények és az erősebb immunrendszernek köszönhetően csökkent a szomatikus sejtszám.
A termék termelési mutatókra gyakorolt kedvező hatása ökonómiai előnyöket is jelent. Ha csak a laktációnkénti 350-1130 literes termelésnövekedésből adódó árbevétel növekedéssel és a START-MIX koncentrátum költségével számolunk, akkor a májvédelem tehenenként 14.000 - 54.000 Ft-al növeli az egy tehénen, a laktáció során előállított profitot! Ehhez adódik a jobb tejminőségnek és a szaporodásbiológiai eredményeknek köszönhető gazdaságossági előny, melynek mértéke nehezen számszerűsíthető, de mindenképpen jelentkezik.
A különböző állományokban eltérő takarmányozási, tartási okokból fakadóan alakulnak ki anyagforgalmi betegségek, melyek közül az egyik legnagyobb gazdasági kártételű a máj elzsírosodása. A fenti példák alapján a betegség ellen hatékony eszközökkel védekezhetünk, megelőzhetjük kialakulását, mely az állomány egészségi állapotának, ellenálló képességének javulásán keresztül a termelés növekedését, összességében gazdaságosabb tejtermelést tesz lehetővé.
Elek Péter
szarvasmarha termékmenedzser
