Emlõs állatok elektromos kábítása

Elektronarkózis alkalmazásakor, az elektródákat úgy kell elhelyezni, hogy az áram áthaladjon az agyon. Az eszméletvesztés elérése érdekében különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az elektróda és a test között jó elektromos kapcsolat jöjjön létre (pl.: test benedvesítése, gyapjú lenyírása), valamint, hogy a testméretnek megfelelő erősségû és feszültségû áram haladjon át az állaton. Azonban az elektródák felhelyezésének módja, illetve az alkalmazandó feszültség és áramerősség értéke, sem a magyar, sem az uniós jogszabályban nincs konkrétan meghatározva. Erre azonban nincs is mód, hiszen azt hogy az állat a megfelelően kábult állapotba kerül-e vagy sem, azaz az agyon áthalad-e a kábult állapot eléréséhez szükséges áramerősség vagy sem, számos tényezőtől függ.

Az agyon áthaladó áram erősségét alapvetően befolyásolja az áramkör feszültsége, az áramkör ellenállása, az áram frekvenciája, és az áram útja az állati szervezeten belül.

Míg az áramkör feszültsége a kábító berendezést üzemeltető által beállított érték, addig az ellenállás, számos tényezőtől függően változik.

Az áramkör ellenállását természetesen befolyásolja a vezetékek ellenállása, illetve az elektródák állapota (a korrodálódottság, a rárakódott szennyeződés rontja az elektróda vezetőképességét, ezáltal növeli az ellenállást), ezért ezek folyamatos karbantartására nagy figyelmet kell fordítani, de megfelelő karbantartás mellett ezek ellenállása állandó értéknek vehető. Az állati test összetétele ezzel szembe fajtánként, egyedenként változó, ennek megfelelően az ellenállása is más. Az állat teste nagy százalékban tartalmaz vizet, ami az elektromos vezetést elősegíti, azonban a szőr, a bőr (beleértve a rárakódott szennyeződést), a zsír és a csontok gyengén vezetik az elektromos áramot, azaz növelik az ellenállást. Az elektródák és a test közötti elektromos kapcsolat, a szőr átnedvesítésével (gyapjas állatok esetében a gyapjú lenyírásával), a szennyeződések bőrről való eltávolításával ugyan javítható, de a szőrzet mennyisége, a zsírréteg vastagsága, a koponyacsontok vastagsága fajtánként, egyedenként változó, ennek megfelelően, ahhoz, hogy az agyon a kábult állapotot előidéző erősségû áram haladjon át, a feszültséget az állat szőrözöttségének, zsírosságának, testsúlyának megfelelően kell beállítani (egyes források szerint, a régebbi 150 V feszültségen mûködő berendezésekkel nem lehetséges a megfelelő fokú kábítást elérni, ezért minimálisan 200V feszültséget javasolnak).

Az elektronarkozís eredményességét, a gyakorlatban, az állaton megfigyelhető élettani jelek alapján lehet elbírálni. Mielőtt azonban ennek részletezésére rátérnék, tisztázni kell az elektromos kábítás (elektronarkózis) és az elektromos árammal előidézett leölés közötti különbséget. Az elektronarkozis egy reverzibilis folyamat, amely azonnali hatással, rövid időre megszakítja a normál agyi mûködést. Ezzel szemben az elektromos árammal történő leölés esetén az elektromos áram kamrafibrillációt okoz, amelyet a szív megállása, illetve agyi hypoxia követ és végül az állat halálához vezet. Minthogy az elektromos leölés fájdalommal járó folyamat, fontos, hogy ezt is előzetes kábítás mellett végezzék.

Az elktronarkózis, tüneteiben az ember „grand mal” típusú epilepsziás rohamához hasonlítható. A folyamatot három fő fázisra lehet osztani: tónusos görcs fázisa, klónusos görcs fázisa, eszmélet visszanyerés fázisa.

Az agyon áthaladó elektromos áram hatására az állat tónusos görcsbe rándulva összerogy, elülső végtagjai mereven kinyújtott, a hátulsók pedig hajlított állapotba kerülnek, légzése leáll. A második (klónusos görcs) fázisban a görcs enged és az állat mind a négy lábával öntudatlan kapálózásba kezd, szemgolyója lefelé mozdul. Az első két fázis alatt az állat öntudatlan, fájdalmat okozó ingerekre érzéketlen. Az eszmélet visszanyerésének (harmadik fázis) első jele, hogy visszatér az állat normál, ritmikus légzése. Ebben a fázisban már egyre élénkebben reagál a fájdalom ingerekre, fokozatosan visszatér öntudata, majd megpróbál felállni. (Az elektromos árammal történő leölés során, ezen tünetekkel szemben, az állat megmerevedik, melyet finom rángások kísérhetnek, majd a test fokozatosan elernyed.)

A kábítás célja, hogy az állatot eszméletlen, a fájdalomra érzéketlen állapotba hozza, amíg az állat teljesen ki nem vérzik vagy egyéb más módon be nem áll a halál. Ehhez azonban ismerni kell, hogy az elektronarkózis egyes fázisai milyen hosszú ideig tartanak, illetve a különböző módon kivitelezett véreztetés révén mennyi idő alatt vérzik ki az állat. Egy angol állatvédelmi szervezet (Humane Slaughter Association) tanulmánya szerint, a kábítás egyes fázisainak, illetve a különböző módon történt szúrást követő véreztetés hossza az 1. és 2. táblázatokban láthatóan alakul.

1. tábláza Az elektronarkózis egyes fázisainak időtartama

2. táblázat A szúrás és a kivérzés következtében beálló agyi funkció vesztés között  eltelt idő

A táblázatokban feltüntetett eredmények, alapján kiderül, hogy például sertés esetében, annak érdekében, hogy a teljes elvérzés még a kábítás harmadik fázisának megindulása előtt biztosan befejeződjön, a szúrásnak a kábítást követő tíz-tizenöt másodpercen belül, szakszerûen meg kell történnie. Ezek az eredmények természetesen, a tanulmányban javasolt körülmények között adódtak (már pedig a kábítási paraméterek, mint ahogy azt már korább említettem, vágóhidanként változhatnak), így ezek sem vehetők etalonnak, de a kábítás illetve véreztetés egymáshoz való viszonyát jól szemléltetik. Más körülmények között az időtartamok alakulhatnak másképp is, de az ideális kábítási paramétereket, hasonló logika alapján kell beállítani.

A kábítás foka, ahogy azt már a korábbiakban is említettem, az elektromos paraméterek mellet, nagy mértékben függ a helyes elektród elhelyezéstől (halánték tájék) is, ugyanis ha a két elektróda nem az agykoponyát fogja közre, akkor az áram nagyobb része, a kisebb ellenállás irányába folyik és az agyon nem fog a kellő erősségû áram áthaladni. Ez az eset fordul elő akkor is, amikor a kábító-villát az állat tarkótájékára helyezve, az elektródák lefelé irányulva a nyakat fogják közre és nem előre felé a halánték-tájékra fekszenek fel, ami elégtelen kábításhoz vezet.

Mint ahogy az a leírtakból látható, az elektromos kábítás igen összetett folyamat, ezért nehezen standardizálható, a célja viszont meghatározható. Ennek megfelelően, az egyes vágóhidaknak saját maguknak kell „kikisérletezni”, hogy az általuk használt berendezéssel, adott fajnál, fajtánál, egyednél milyen paraméterek mellett lehet megfelelő kábítást elérni.

A cikk szerzője: Dr. Aradi Miklós