A tenyésztésbevétel általában bizonyos életkor és élősúly elérése alapján történik. Az üszők fejlődését ugyanakkor biztonságosabban megítélhetjük, ha még több tulajdonság alapján határozzuk meg tenyésztésbevételük időpontját. Ilyenek a kondíción kívül a különböző funkcionális testméretek és e tulajdonságok közötti kapcsolatok, melyek összefüggésben vannak a hasznos élettartammal is.



Az ivarérés kezdetét általában adott testsúly elérése befolyásolja (Daccarett, M. G. et al., 1993), Gardner R. W. et al., 1977) és Sejrsen K. L. et al., 1982). A holstein-fríz általában az élősúly 43%-ának megfelelő súly (275 kg) elérésekor kezdi az ivari ciklust (Van Amburgh, M. E.–Galton, D. M., 1993). A mérsékelt növekedési ráta kedvező hatású a korai tenyésztésbevételre (Hoffman, P. C.–Funk A., 1992). Elkülönül egymástól az ivarérés előtti gyors növekedés, valamint az ivarérés alatti és utáni lassúbb növekedés, mely utóbbi periódusra jellemző a kompenzációs növekedés is. A túl gyors növekedés azonban nemcsak a későbbi tejtermelést csökkentheti, hanem az üszők termékenyülését is ronthatja. A tejtermelés jövedelmezőségét egyre inkább befolyásolja az üszőnevelési módszerek gazdaságossága (Mourits, M. C. M., 1997).



A marmagassági index (az élősúly és marmagasság hányadosa) alkalmas módszer lehet az üszők fejlődésének és a növekedésének ellenőrzésére. Jól mutatja továbbá az üszők mínusz, kívánatos és pluszkondícióját.



Vizsgálataink során arra kívántunk választ kapni, hogy hogyan alakul 3 havonta a marmagassági index holstein-fríz tenyészüszőknél születéstől tenyésztésbevételig. Vizsgálatainkat az Enyingi Agrár Rt. kiscséripusztai tehenészeti telepén végeztük. Születéstől a tenyésztésbevételig mértük az üszők élősúlyát és marmagasságát.



A vizsgálataink során kapott marmagassági indexeket amerikai holstein-fríz üszőkre vonatkozó adatokkal hasonlítottuk össze. A kapott vizsgálati eredményeket az 1. táblázat tartalmazza.

Születéskor a marmagassági index 0,48 (élősúly 36 kg, marmagasság 75 cm). Az arány három hónapos korban 1,06, azaz az üszők súlya (86 kg) már több mint a marmagasságuk (81 cm). 6 hónapos korban a marmagassági index (1,80) alapján az állapítható meg, hogy kiváló kondícióban vannak ebben a korban az egyedek. 9 hónapos korban (súly 251kg, a marmagasság 112 cm) a számolt index 2,24, a kapott index az ajánlott kategória felső határán van, ami ideális kondíciónak felel meg. 1 éves korra az üszők elérik átlagban a 328 kg-ot 117 cm marmagasság mellett. Ebben a korban igen minimális pluszkondíció figyelhető meg. A számolt marmagassági index minimálisan nagyobb (2,80), mint az ajánlott (2,56–2,71).

A holstein-fríz üszők ajánlott tenyésztésbevételi ideje 16–18 hónap és 360–380 kg. (400 kg) élősúly. A vizsgált állomány egyedei esetében 14 hónapos korban az átlagos élősúly 376 kg, ez azt jelenti, hogy a súly alapján (tenyésztésbevétel alsó határa) már az üszők tenyésztésbe vehetők. A marmagasságuk 121 cm, a számolt index 3,11, mely egy tizeddel nagyobb, mint az ajánlott kategória felső határa, de ez még kiváló tenyészkondíciót jelent. 16 hónapos korban az egyedek átlagos élősúlya 404 kg, 126 cm marmagasság mellett. A 3,21-es marmagassági index az ajánlott kategória közepére esik, az üszők kondíciója ideális. 18 hónapos korig a növekedés és fejlődés üteme folyamatos, melyet bizonyít az a tény, hogy a marmagassági index (3,47) szintén az ajánlott kategórián belül van. 18 hónapos korban a vizsgált állományra 458 kg-os élősúly és 132 cm-es marmagasság a jellemző.



Vizsgáltuk a 14, 16, 18 hónapos korban mért és számolt élősúly, marmagasság és marmagassági index megoszlását, melyet az 1. ábra szemléltet.



14 hónapos korban az ajánlott súlykategóriába tartozik az egyedek 65%-a, 16% ennél könnyebb és 19%-uk pedig nehezebb. 16 hónapos korban az egyedek 56%-a az ajánlott súlykategóriába tartozik, 28%-uk könnyebb és 16%-uk nehezebb. 18 hónapos korban az ajánlott kategóriába esik az egyedek 68%-a, könnyebb 17% és nehezebb 15%. 



A 14 hónapos korban mért marmagasság alapján megállapítható, hogy az egyedek marmagassága 64%-ban ideális, viszont az egyedek 36%-a alacsonyabb, mint a kívánatos. 16 hónapos korban az egyedek 11%-a kisebb marmagassággal rendelkezik, 80%-uk ideális marmagasságú és csak 9% magasabb. 18 hónapos korra a vizsgált állomány egyre homogénebb lesz ebben a mutatóban, mert 90% ideális, 1% alacsonyabb és 9% magasabb.



A marmagassági index alapján már nem ilyen egyöntetû az állomány, mint az élősúly és a marmagasság tekintetében. 14 hónapos korban az egyedek 41,3%-ánál számoltunk ideális indexet, 4,1%-uknál alacsonyabbat és 54,6%-uknál magasabbat. Az 54,6%-ból 10% az, ahol a kondíció túlsúlyos. 16 hónapos korban az egyedek 43%-ának a marmagassági indexe ideális. Lényegesen megnő (40,7%) a gyengébb kondícióra utaló alacsonyabb marmagassági index, de ez a magas arány maximum 0,3-del tér el a kívánatostól. A marmagassági index alapján pluszkondícióval jellemezhető egyedek aránya viszont csak 16,4%, ebből is csak pár százalék tér el nagyobb mértékben a kívánatostól. 18 hónapos korra a megoszlás lényegesen javul, mert az egyedek 55,2%-a ideális indexszel, 25,6%-uk kisebb, 19,2%-uk nagyobb indexszel rendelkezik.



Általános megállapításunk, hogy a vizsgált üszőállomány fejlődése jónak ítélhető, ami egyrészt a következetes genetikai szelekciós munkának, másrészt a kiemelkedő üszőnevelési technológiának köszönhető. Az üszőnevelés minősége tovább is javítható, miután az elemzések azt is igazolják, hogy az állomány növekedésében bizonyos egyedi szóródás is tapasztalható, amely az üszők egymástól eltérő növekedési rátájára utal. Ez a tény lehetőséget nyújthat a gyorsabb fejlődésû egyedek intenzívebb szelekciójára is. Az általunk vizsgált és alkalmazott index alkalmas arra, hogy az üszők fejlődésére irányuló szelekció ne csak egyetlen növekedési tulajdonságra (testsúlyra), hanem a testméretekre is kiterjeszthető legyen, sőt érdemes figyelembe vennünk ezen tulajdonságok összefüggéseit is.



A marmagassági index alkalmas arra, hogy tenyészésbevételkor, illetve tenyésztésbevételig az üszők növekedését, fejlődését ellenőrizzük. Alkalmazása esetén a tenyésztési és takarmányozási hibák feltárhatók, majd korrigálhatók.

A cikk szerzője: Dr. Báder Ernő