Természetesen ezen összképen belül kissé árnyaltabb a helyzet, hiszen még mindig vannak olyan területek, ahol erős fertőzés és dőlés tapasztalható, a területek nagyobbik hányadán azonban nincs vagy csak kis mértékû a fertőzés.
Ennek oka rendkívül összetett, sok tényező együttes hatásának eredője. Minden bizonnyal komoly szerepet játszik ebben a kukoricabogár elleni védekezések egyre általánosabbá válása és főleg a vetésváltás egyre nagyobb területen való tudatos alkalmazása. A termelők idővel megtanulták: azzal, hogy eldönthetik, milyen növényt vetnek az előző évi kukoricatábla talajába, a kikelő lárvák – és a későbbi imágók – ezreinek a sorsát határozhatják meg, végérvényesen.
Abban, hogy az idei évben a lárvák kártétele sem mutatkozik olyan látványosan, mint a korábbi években, nemcsak az egyedszám csökkenés, hanem a szokatlanul csapadékos időjárás is szerepet játszik. A gyökerek regenerációja ugyanis sokkal jobb, így azok a kisebb mértékben károsított növények sem dőlnek el, mely egy szárazabb évben mindenképp elfeküdtek volna. Érdekes, hogy az egyes kukoricahibridek között feltûnő különbségek adódnak a kártétel toleranciáját tekintve, minden bizonnyal a kezdeti gyökérnövekedés intenzitása, a gyökérregenerációs képességek, valamint a növények egyéb morfológiai eltérései okozzák ezt a változó helyzetet.
A lárvák idei megjelenése a szokotthoz képest kissé későbben, május legvégén-június elején történt, ami hasonlatos a 2004 évhez, de 1,5–2 hetes lemaradást jelent a 2003-as évhez képest. A fertőzött területeken a dőlés már július első dekádjában megkezdődött és sok helyen a csapadéktól felázott talajok és szeles időjárás miatt még a hónap utolsó dekádjában is folytatódott. Az imágók megjelenése országosan elsőként Békés megyében történt, június 21-én. Az egyedszám folyamatos emelkedését a hûvös, csapadékos időjárás július közepéig késleltette, ezután azonban megkezdődött az intenzív rajzás és a párzás is. A tojásrakás kezdete július hó második dekádjának elejére tehető. Az imágók levélhámozása néhol szokatlanul erős mértékben jelentkezett, a virágzás megkezdődésével azonban megszûnt, hiszen a bogarak a címeren és a bajuszon sokkal szívesebben táplálkoznak.
Több éves tapasztalat, hogy a hûvösebb években inkább augusztus elejére, míg a rendkívül meleg nyarakon július végére esik a rajzáscsúcs. Valószínûleg tehát az idei évben is augusztus első felében kell számítani a legnagyobb bogárnépességre. A fertőzött kukorica-állományok rovarölő szeres kezelésére a gazdáknak fel kell készülniük, hiszen szemes- és silókukoricában átlagosan 3–5 bogár növényenként már számszerûsíthető mértékû kárt képes okozni, legfőképpen a bajusz (bibe) lerágásával. Ez ugyanis termékenyülési zavarokhoz vezet, mely hiányos szemképződést eredményez a csöveken. Vetőmag-, csemege- és pattogatni való kukorica esetében a kritikus bogárszám az előzőnél is alacsonyabb, átlagosan 1–3 imágó növényenként már veszélyes lehet. Ha a bogarak száma eléri a nyár folyamán a növényenkénti 1 db-os átlagos értéket, akkor a következő évben arra a területre kukoricát vetni – védekezés nélkül – már igen kockázatos dolog. Érdemes tehát augusztus elején egy imágó felmérést végeznünk, mert ennek hiányában a következő év tavaszán nem lehet szakmailag megalapozott döntést hozni a védekezések, illetve a vetésváltás szükségességét illetően!
A cikk szerzője: Vasas László
