A tehenészetekben dolgozó gyakorló szakemberek gyakran végeznek kondícióbírálatot. Csoportosításkor az aktuális tejtermelésen kívül a kondíciót is figyelembe véve alakítják ki az új tehéncsoportokat. A takarmányozás – főleg az energiaellátás – hatékonyságának ellenőrzésére is a kondícióbírálat adhat gyors információt. A tejtermelés csökkenésekor, állategészségügyi állapotromlás esetén szintén az egyik első lépés az egyedi, vagy állomány színtû kondícióbírálat.
Az egyedi (csoport) bírálatokról általában nem készül írásos feljegyzés, így a folyamatos nyomon követésre sincs mód, pedig a legolcsóbb monitoring lehetne egy sor probléma előre jelzésében. A befejésekhez kapcsolt kondícióbírálat folyamatos feljegyzésével az adott populáció termeléséhez legoptimálisabb kondíciót lehetne beállítani és hosszabb távon fenntartani.
Az irodalmak is arról számolnak be, hogy a kondíciópontozás szubjektív mérése a test zsírtartalmának és a szövetek raktározásának, amelyet ellenőrzésként használhatunk a takarmányozás és állategészségügyi státusz ellenőrzésére tejelő tehenészetekben.
A tejelő tehén általában negatív energia-egyensúlyban van a laktáció első néhány hetében. Ez azt jelenti, hogy az állat több energiát használ fel a laktáció elején, mint amennyit képes felvenni a takarmányból, tehát a tehén súlyt veszít.
Arról is olvashatunk, hogy az elléstől a csúcstermelésig az energiaigény négyszeresére, a fehérjeigény tízszeresére nő. Ez az igénynövekedés akkor jelentkezik, amikor a tehenek étvágya, takarmányfelvétele kicsi és messze a szükséglet alatt marad. Az elléstől a laktációs csúcs utáni időszakig a tehénnek saját energia- és zsírtartalékait kell mozgósítania, hogy pótolja a tejtermeléséhez szükséges energiát.
A nem megfelelő takarmányozás és a magas tejtermelés következménye a testsúlyvesztés. A laktáció eleji testsúlyvesztésnél – átlagos tejtermelésnél – a testszövet-mobilizáció megfelel 7 kg tej termeléséhez szükséges energiaszintnek naponta. Más vizsgálatok szerint 1 pont vesztése a kondíciópontszámban 3200 MJ metabolikus energiafelhasználást jelenthet, viszont ugyanezen pont visszaszerzése már 6500 MJ metabolizálható energia bevitelét jelenti a takarmányon keresztül. Költségoldalról vizsgálva, azt állapították meg, hogy egy 3 kondíciópontos egyed takarmányozási költsége fele akkora, mint egy másik egyedé, amelyet 1,5 pontról szeretnénk 3 pontra felvinni.
A legtöbb szerző átlagos testsúlyváltozásnak a 42–55 kg-ot adja meg kondícióegységenként. Tehát ha az ellés után a 700 kg-os tehenünk 3,5 kondícióponttal indítja a laktációt, és hetven nap elteltével már csak 2,5-re bíráljuk ugyanezen állatunkat, akkor minden valószínûség szerint a tehenünk lefogyott 42–55 kg-ot.
A témához kapcsolódó irodalmi munkák azt állapították meg, hogy ellés után a tehenek 60%-a a laktáció első öt hetében szinten tartotta a kondícióját, míg 40%-a veszített 0,6 pontot. Az 5–10. hét közötti időszakban azonban ellenkező tendenciát figyeltek meg. Azon csoport, amelyik fenntartotta a kondícióját, veszített ebben az időszakban, a másik pedig, amelyik veszített az első öt hétben, ebben az időszakban gyarapodott (0,17 pontot). A tejtermelés tekintetében elmondható, hogy az a csoport, amelyik kondíciót vesztett szignifikánsan több tejet termelt, és csúcstermelése is magasabb volt.
Egy másik vizsgálat szerint ellés után a kisebb kondíciópontszámmal értékelt tehén gyorsabban képes növelni a szárazanyag-felvételét mint a kövér társa. A magasabb szárazanyag-felvétel pedig valószínûleg magasabb tejtermeléssel is fog párosulni. A kisebb kondíciópontszámú egyedek 1,5 kg-mal több szárazanyagot fogyasztottak el, és 1,8 literrel több tejet adtak, mint a kövér társaik.
Tanulmányok hosszú sora mutatja ki a pozitív kapcsolatot a kondíciópontszámok, a reprodukció, és a laktációs teljesítmény között. Egyes szerzők úgy találták, hogy a tehenek gyengébb kondícióval alacsonyabb csúcstermelésre képesek, viszont ezt a csúcsot tovább megtartják. Mások úgy vélik, hogy ha a tehenek 3 fölötti kondícióponttal ellenek, korábban érik el a tejtermelési csúcsot, és magasabb lesz ez a csúcs. A kövér tehenek alacsonyabb tejtermeléssel kezdenek, és ezt a lemaradásukat a laktáció közben sem tudják behozni, viszont a sovány tehenek csúcstermelése magasabb, jobban perzisztálnak, és több tejet adnak a laktációban.
Elléskor az ideális kondíció 3,5 pontos, de elfogadható a 3,0–4,0 pont közötti is. A szerzők arról is beszámolnak, hogy a csúcstermelésnél ajánlottnak tartják a 3,0 pontos kondíciót, de vannak olyan szakemberek is melyek szerint ugyanezen időszakra a 2,5 pont az optimális. Legújabb adatok alapján csúcstermelésnél az ideális kondíció 2,25–2,75 pont. A laktáció elején az egypontos kondíciócsökkenést (az elléskori 3,5-hez képest) sok szerző optimálisnak és elfogadhatónak tartja.
Gyakori kérdés a szaktanácsadókhoz, hogy mennyi az ideális kondíciópont a laktáció különböző stádiumaiban a magyar takarmányozási, tartástechnológiai és termelési viszonyok között, az adott fajtaösszetételt is figyelembe véve. Kérdéses továbbá, hogy milyen erős összefüggés van a kondíció, a termelés, a szaporodásbiológiai problémák és az anyagcsere-betegségek között. A kérdések megbízható megválaszolására indítottuk programunkat.
Vizsgálataink során arra kívántunk választ kapni, hogy ellést követően a laktáció első 120 napja alatt hogyan alakulnak a kondíciópontszámok, valamint hogyan alakulnak a befejésenként mért tejmennyiségek a kondíciópontszám függvényében. A vizsgálatokat 478 tehénnel végeztük. A kondícióbírálat 1–5 pontos módszerrel történt.
Az 1. táblázat a kondíciópontszámok, valamint a napi tejmennyiségek alakulását szemlélteti az első 4 befejés alkalmával.
Az első befejés, illetve az első kondícióbírálat átlagosan a 32. napra esett. Ennek megfelelően a második befejés a 62., a harmadik 93., a negyedik pedig a 123. napon történt.
Azoknak az egyedeknek, amelyeket első befejéskor igen gyenge kondícióra bíráltak (1,5 pont), napi tejmennyiségük csak 24 kg volt. Ezek a tehenek ezt a termelési szintet a 60. napon még tartották, majd tejtermelésük beállt egy 21 kg-os szintre. Ahogy csökkent ezeknek az egyedeknek a tejtermelése, úgy emelkedett a kondíciópontszámuk..
A gyenge, 2 pontos kondícióval laktációt kezdő egyedek tejtermelési szintje már magas, 29 kg. Ezt a termelési szintet három befejésig tartani tudják a tehenek, majd 3 kg-os tejcsökkenés figyelhető meg a 120. napon. Ennél a laktációt kezdő kondíciónál is megfigyelhető, hogy a kondíciópontszám havonta fokozatosan emelkedik.
A 3 pontos kondíció eredményezi a legmagasabb és legegyenletesebb tejtermelést, úgy hogy a kondíció csak 0,2 ponttal emelkedik a laktáció első szakaszában. A 3,5 pontos laktációt kezdő kondíciós állapot azt eredményezi, hogy magas lesz a laktációt kezdő tejtermelés, mely a 3. és a 4. befejéskor kismértékben csökken úgy, hogy ezeknél a teheneknél már enyhe kondícióvesztés figyelhető meg.
A gyenge pluszkondíciónak (4 pont) az a következménye, hogy a tehén napi tejmennyiségei már kisebbek, második befejéskor a tejtermelése kismértékben emelkedik, de a 3. befejéstől már fokozatos csökkenés figyelhető meg. Az első befejéskori kondíció már 30 nap múlva 0,6 ponttal csökken. A vizsgált egyedek közül a leggyengébb tejtermelést azok az egyedek produkálták, melyek már lényeges pluszkondícióval (4,5 pont) kezdték meg laktációjukat, a termelési szint csak 21 kg-os. Ez a termelési szint 120 nap alatt nem változik. A gyenge tejtermelés ellenére viszont a tehenek pluszkondíciója lényegesen csökken.
A tejmennyiség vizsgálata alapján az is megállapítható, hogy a laktáció első harmadában a legmagasabb tejtermelést a 3,0–3,5 pont közötti kondícióval laktációt kezdő egyedek érik el. Az első befejés legmagasabb tejtermelését (31 kg) 100%-nak véve, (ami a 3 pontos kondíciókategóriába esik) az eggyel „soványabb” kategóriába eső egyedek tejtermelése 93%, az eggyel „kövérebbé” 94%. A legalacsonyabb tejtermelésû, 4,5 kondíciópont feletti egyedek termelési aránya csak 68%. Érdekes tény, hogy mindegyik kondíciókategóriában a csúcstermelést a 2. befejéskor érik el az egyedek. Az optimálisnak tekinthető kondíciókategóriák esetében megfigyelhető, hogy az első és második befejéskori tejtermelésben nincs lényeges eltérés, így ezek a tehenek már ellés utáni 30. nap körül elérik csúcstermelésüket.
A kondíciópontszámok vizsgálata alapján az a következtetés is levonható, hogy az alacsony és optimális kondícióponttal induló tehenek kondíciópontszáma a laktáció első harmadában lassan emelkedik. A 3,5 vagy ennél magasabb ponttal induló tehenek kondíciója az első és második bírálat közötti időben csökken, majd szinten marad. Ez igazolja a szakirodalomban leírtakat, hogy a laktációját pluszkondícióval indító tehenekben erőteljesebb zsírmobilizáció zajlik le. Fokozottabban vannak kitéve az anyagcsere-betegségeknek, májmûködési rendellenességeknek. Emellett ehhez még alacsonyabb tejtermelés is társul. E problémákat megelőzendő, a kondícióbírálatokat a laktáció végén legalább olyan fontos volna elvégezni, mint az első 120 napban ( 1. táblázat).
Azt is érdemes megvizsgálni, hogy a 120. napon bírált kondíció hogyan alakult ki a laktáció első harmadában, azaz milyen változások történtek, milyen hatások érték a teheneket. A 4. befejéshez viszonyítva történt-e kondíciócsökkenés vagy kondíciónövekedés? A kapott eredményeket a 2. táblázat szemlélteti.
Igen gyenge kondícióval csak egy egyed bírt, adatát értékelni nem lehet. A gyenge tejtermeléssel indított laktáció közel azonos termelési szinttel a 120 nap alatt azt eredményezi, hogy az első befejéskor megállapított közepes kondíció a 120. napra igen gyenge lesz.
A magasabb termeléssel indított laktáció – de rossz perzisztenciával párosulva – szintén azt eredményezi, hogy az első befejéskori kondíció fokozatosan csökken és a 120. napon már gyenge lesz. Vizsgálataink azt látszanak igazolni, hogy ha a tehén magas termelési szinttel (33 kg) és 2,6 pontos kondícióval kezdi a laktációt, már kedvező, hiszen nem csökken a tejtermelés lényegesen és a kondíció is azonos szinten marad a laktáció legkritikusabb szakaszában.
Hasonló tendencia figyelhető meg abban az esetben is, ha a tehenek a magas termelési szintet (32 kg) már közel 3 pontos kondícióval kezdik. Ez is garancia az egyenletes termelésre és a későbbi kondíció szinten tartására.
A 30 kg-os termelési szint és 3,2 pontos kondíció alapján megállapítható, hogy ebben az esetben a termelési szint csak fokozatosan és elfogadható mértékben csökken, a kondíció viszont már emelkedik, 3,5 pontos lesz a 120. napon. Az első 120 napban produkált gyenge tejtermelésû, valamint a 3,4 pontos kondícióval laktációt kezdő egyedek esetében megfigyelhető, hogy csak a kondíció fog nagymértékben romlani, azaz e tehenek már a laktáció elején kezdenek elhízni. Közepes tejtermeléssel párosuló, 3,6 pontos kondíció viszont azt eredményezi, hogy a tejtermelés a laktáció első négy hónapjában fokozatosan csökken, a tehenek pedig elhíznak. A 120. napon 5 pontos kondíciót is csak 1 egyed ért el, eredményét értékelni nem lehet.
Az adatok alapján az is megállapítható, hogy a legnagyobb tejtermelést azok az egyedek mutatták, amelyeknek a 120. nap körüli kondíciója 2,5–3,0 pont közé esett. Megfigyelhető, hogy a megfelelő kondíciójú csoportoknál mind a tejtermelés, mind a kondíció kiegyenlítődött a négy befejés, illetve a négy bírálat során.
Az ellést követő 120. nap körül a 4 pont feletti kondíciót elérő állatok esetén látható, hogy a laktációjukat elfogadható kondícióval kezdték, majd a 60. nap után hízni kezdtek. Tejtermelésük gyorsan csökkent, s mivel a legnagyobb tejtermelésre takarmányozott csoportban maradtak, a kapott energiát már testtömeg-gyarapodásra fordították (2. táblázat).
Összefoglalásképpen elmondható, hogy a kondícióbírálat bevezetésével, alkalmazásával az állomány tejtermelése jobban „kézben tartható”, de ez azt feltételezi, hogy az állományunk kondícióját elléstől a szárazra állításig, illetve az előkészítésig folyamatosan ellenőrizzük. Fontos azonban, hogy a laktáció minden szakaszában, így az első szakaszban is a kövér tehenek számát lehetőleg a minimális szintre csökkentsük.
A cikk szerzője: Dr. Báder Ernő
