Mára nem a selejt vágóló, hanem egyre inkább a jó minőségû lóhús iránt mutatkozik kereslet, indokolt a pecsenyecsikó-előállítás volumenének növelése, mely a húshasznú állomány növelésével és a hizlalási feltételek megteremésével valósítható meg.

Mivel húslótenyésztésünk alig több, mint másfél évtizedes múltra tekinthet csak vissza, a húslótartásnak magyarországi hagyományai nincsenek, így tartási, takarmányozási téren a húshasznú szarvasmarhatartás tapasztalatait adaptáltuk, illetve fejlesztjük. A hazai húslótartás döntően hidegvérû fajtákra alapozódik. Elsősorban a Magyar Hidegvérû fajta adja az alapját, de az import tenyészanyag felhasználása is jelentős. A jelenlegi piacokon vágóra gyakorlatilag minden típusú és korú ló értékesíthető, de a minőségi vágólóért magasabb árat lehet elérni. Az értékesített húslovak esetében két fő kategóriát különböztethetünk meg: a fiatal csikókat és a selejt állatokat. Az előbbin belül két csoport különíthető el: közvetlenül a választás vagy a választást követő különböző intenzitású hizlalás után kerül sor az értékesítésre.

A jelen és a közeljövő feladata a tenyésztési módszerek kidolgozása, a tartási és takarmányozási körülmények tökéletesítése. Ehhez a témakörhöz tartozik a csikónevelés, illetve ennek alternatívái. A szakirodalomban számos elméleti és nemzetközi gyakorlati megoldással találkozhatunk.

Jelen cikkben a Kaposvári Egyetem hidegvérû lóállományában szerzett tapasztalatokról kívánok beszámolni, számszerû adatok elemzésével.

A hazai húslótartásban a húshasznú szarvasmarhatartáshoz hasonlóan gyakori a tavaszi szezonális elletés, így a csikók választása az őszi hónapokra, a legeltetési időszak végére esik. Ennek következtében – továbbhízlalás esetén –, az ekkor hat-hét hónapos csikók hizlalás alatti takarmányozása az emésztési sajátosságaik miatt, főként abrakkeverékekre és száraz szálastakarmányokra alapozható.

A csikók életének első szakaszát döntően anyjuk tejtermelő képessége határozza meg.

Megállapítható, hogy a nagyobb testsúllyal rendelkező hidegvérû kancák tejtermelése a melegvérû fajtákét meghaladja. A megadott értékeknél 20–30%-kal tartja többnek a hidegvérû kancák tejtermelését.

Vizsgálatainkban a hidegvérû kancák fejésenként 0,8–2,5 kg tejet produkáltak.

A csikó egy kilogramm súlygyarapodása 10 kg tejből származhat. Ez alapján a kanca laktációjának első szakaszában 15–20 kg-os tejtermelést feltételeznek. A nevelőképesség legjobb mérőszámának az első két hónapban elért súlygyarapodást tekinti, hiszen ekkor még a csikó szilárdtakarmány-fogyasztása elhanyagolható mértékû.

Szakirodalmi adat szerint a szopós csikók akár napi 2000 g-os élősúlytermelésre is képesek lehetnek.

A korai (4–4,5 hónapos) választást követő hizlalás, főként takarmány eredetû költségei nagymértékben nőnek, lényegesen drágább ipari keveréktakarmányokat kell használni. A módszer előnyeinek tekinthetők: a nyár végi gyengébb hozamú legelőn való tartás helyett a csikókat koncentrált takarmánnyal lehet etetni, a korábbi választás révén a kancák kondíció romlása kisebb mértékû. Ez a tenyészkancák hosszabb hasznos élettartamán keresztül pozitívan érvényesül.

A közvetlen választás utáni értékesítés tekinthető a hagyományos, legelőre alapozott hústermelési formának. Ebben az esetben a hústermelés eredményességét elsősorban a kanca tejtermelése határozza meg.

A 2–3. héttől csikóóvodai takarmány kiegészítés alkalmazható, ahol a csikók ad libitum ehetnek abrakot, esetleg szénát. Tapasztalataink szerint ez a megoldás nem minden esetben válik be. A fiatal csikók ugyanis nagyon szorosan kötődnek anyjukhoz, így – különösen legelőn, csoportos tartásban – a „csalogató” abrak kedvéért sem hajlandók eltávolodni. Különösen igaz ez, ha a legelő és a tej bőségesen áll rendelkezésre. A kaposvári kísérletek szerint a legelőn elhelyezett csikóóvodából még szoktatás után sem történt érdemleges takarmányfelvétel. Következésképpen a csikóóvodával ellátott, illetve a kontroll csoport csikóválasztási testsúlyukban nem mutattak értékelhető különbséget.

Általános az a vélemény, hogy a csikók vágóhídra értékesítése hat-hét hónapos korban a leggazdaságosabb, ekkor áll fenn a legkedvezőbb arány az átvételi ár és a hizlalási költségek között, bár ezt a mindenkori piaci igények újraértékelhetik.

Hazai klimatikus viszonyaink és más gazdálkodási okok miatt előfordul, hogy az őszi választást megelőzően az optimálisnál kevesebb legelőfû áll a csikók rendelkezésére. Ugyanakkor anyjuk tejtermelése is jelentősen csökken. Ez motiválta következő vizsgálatainkat, amelyeket a PATE Kaposvári Állattenyésztési Kara húslóállományának szaporulatából kialakított csoportokon végeztünk. Hizlalási kísérleteinket 9 hétre terveztük. Két csoportot alakítottunk ki. A kontroll csoport egyedei az anyjuk mellett a legelőn maradtak, míg a kísérleti csoport tagjai egyedi csikóbokszokban kerültek intenzív, abrakos hizlalásra. Ez utóbbira egy korai 4,5–5 hónapos választás után került sor. A csoportok tagjait úgy válogattuk ki, hogy addigi életkoruk és testsúlyuk csoportonkénti átlaga hasonló legyen. Ügyeltünk továbbá az ivararány egyeztetésére is. Ezzel igyekeztük elkerülni, hogy a várt eredményeket a nemek közti hizodalmassági-, emésztési különbségek torzítsák. A csikók november második feléig a kancák tejét, valamint legelőfüvet fogyasztottak.

A szoktatás szükségességének és a felhasználási javaslatoknak a figyelembevételével szabtuk meg a takarmányadagokat. A javaslat napi 2,5–4,5 kg abraktakarmány etetését irányozta elő ugyanennyi szénával kiegészítve, a csikók korától függően. Az első héten fokozatosan növeltük az adagokat, majd a kísérlet legnagyobb részében stabil adagra álltunk be, és csak az utolsó két hétben emeltünk fejenkénti napi 1 kg-ot. Naponta kétszer etettük a csikókat. Tapasztalatunk szerint igen hamar hozzászoktak az új takarmányhoz.

A csoport 8 egyedét hozzávetőlegesen 10 m2-es csikóbokszokban helyeztük el. A vizsgálat során nyert fontosabb adatokat az 1. táblázat tartalmazza.

A kísérleti csoport egyedei maximálisan 1870 g-os, míg átlagosan 1250 g napi súlygyarapodásra voltak képesek. Testsúlyuk a kísérlet végén 212 napos átlagéletkor mellett átlagosan 369 kg, összes súlygyarapodásuk átlag 81 kg volt. Ezzel szemben az extenzíven takarmányozott csoport maximum 780 g, a hizlalás végéig átlag 420 g napi gyarapodást ért el egyedenként. Végső testsúlyuk 295 kg-os átlagértéket mutatott, a vizsgálat 9 hete alatt egyedei átlag 22 kg-ot gyarapodtak. A két csoport napi súlygyarapodásait összehasonlítva fokozatos csökkenést tapasztaltunk a kísérlet előrehaladtával. A kísérleti csoport azonban viszonylag magas értékeket mutatott és ezt huzamosabb időn keresztül tartani is tudta. Ennek köszönhetően a kísérlet alatti testsúlynövekedés ennél a csoportnál várakozásainknak megfelelően jóval meghaladta a kontroll egyedekét. Így az átlagos testsúly tekintetében az abrakkeveréken hizlalt csikók fokozatosan elhagyták társaikat.

Összességében véve a kísérleti csoport tagjai sokkal egységesebb súlygyarapodást mutattak. Ez valószínûleg annak is köszönhető, hogy a zárt tartás révén kisebb hatással volt rájuk az időjárás változása, valamint annak, hogy sokkal egyöntetûbb takarmányozásban részesültek, mint a kontroll csoport egyedei.

Az itatás nyílt víztükrû, vályús önitatóból történt, egész nap hozzáférhettek a vízhez a csikók mindkét telepen. A nyalósó a bokszok falán helyezhető el.

A választástól kezdődően a kísérlet kezdetéig tömegtakarmányként közepes minőségû réti szénát etettünk, ami mellett a csikók rendszeresen fogyasztották az alomanyagként használt jó minőségû búzaszalmát. A kaposvári telepen napi két részletben zabot, a hoboli telepen 1:1 arányban kukoricát és zabot kaptak. A kísérlet kezdetére az adagokat kettő kilogrammig növeltük.

A hizlalási kísérletben használt növendék csikótápot a fokozatos szoktatás jegyében, a választástól a kísérlet kezdetéig (10 nap) zabbal keverve kezdtük, fokozatosan csökkentett gazdasági abrak és két kilogrammig növelt táp, amelyet fokozatosan napi 5 kg adagig növeltünk (2. táblázat).

Egy-egy csoport körülbelül 27 négyzetméter (9 × 3 m) alapterületû istállórészben került elhelyezésre.

A harmadik alternatíva, amelyet kipróbáltunk a gazdasági abrak és egy ipari keveréktakarmány összehasonlítása volt.

Az 1. és 2. diagrammon látható, hogy az etetett takarmány szerint képzett csoportok átlagos testsúlyának és átlagos napi súlygyarapodásának változása az ivaron belüli takarmányozási csoportokéval nagymértékû hasonlóságot mutat. Az átlagos testsúly folyamatosan nőtt, a csikótáppal etetett csoporté kismértékben (1,35–3,25 kg-mal) haladta meg a gazdasági abrakkal etetettekét. Az átlagos napi súlygyarapodás a második szakaszban jelentősen csökkent (585,5–593 g-mal), de a harmadik szakaszban kialakult növekedés kisebb, mint az ivaron belüli csoportok között tapasztalt. A csikótáppal etetett csoport átlagos napi súlygyarapodása kismértékben meghaladta a gazdasági abrakkal etetett csoportét.

A kísérlet során megfigyelhető volt, hogy a táppal etetett csoportok abrakadagjukat gyorsabban, körülbelül fele annyi idő alatt fogyasztották el. Ez azzal magyarázható, hogy a húslovak a komplett tápokat kedvezőbb íz hatásuk és könnyebb elfogyaszthatóságuk (kevesebb rágó, őrlő mozdulatot igényel) miatt jobban kedvelik. Ebből arra következtethetünk, hogy a komplett (vitamin- és nyomelem-kiegészítést is tartalmazó) tápok etetésével növelhető a napi takarmányadag-felvétel, ami tovább javíthatja a hizlalás eredményességét.

Csikóhizlalási kísérletünk eredményeiből arra a következtetésre jutottunk, hogy a tenyészállomány szabadtartása mellett a választott korú húshasznú csikók eredményesen hizlalhatók zárt, kötetlen tartási formában, magasabb beltartalmú (nagyobb fehérje és energia koncentrációjú) kifejezetten növendékcsikók számára készített táppal és gazdasági abrakkal. Ilyen módszerrel viszonylag rövid idő alatt jelentős súlygyarapodást tudunk elérni, a hagyományosnak mondható legelőre alapozott vagy a kevésbé intenzív hizlalási formákkal szemben.

Az etetett takarmány szerint végzett vizsgálatunk alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a gazdasági abrak, illetve az ipari takarmánykeverék etetése elhanyagolhatóan kismértékû különbséget eredményez a súlygyarapodás tekintetében. Ez alapján kijelenthető: a mindenkori vágóló felvásárlási és takarmányárak alapján dönthető el, hogy a választás utáni hizlaláskor gazdasági abrak vagy komplett csikótáp etetése a gazdaságosabb. A komplett ipari takarmánykeverékeknek a hidegvérû csikók választás előtti felnevelésekor, csikóóvodai abrakként, illetve a választás utáni hizlalásában az esetleges hizlalás alatti kondícióromlás ellensúlyozásakor lehet jelentős szerepe.

Eddigi csikónevelési és -hízlalási kísérleteink eredményei szerint a csikók a legelőn kiegészítő takarmány nélkül is felnevelhetők. Ha kevés fû áll rendelkezésre a pótlólag adott abrak radikálisan növelheti a súlygyarapodást. Az ipari takarmánykeveréket akkor érdemes etetni ha a piac ezt honorálja. A csikóhízlalás meghonosodása esetén célszerû lenne a kifejezetten hízlalásra szánt táp receptúrájának javítása is. Kísérleteinket a jövőben tovább kívánjuk folytatni más abrak- és tömegtakarmányok, elsősorban szilázs etetési tesztekkel.

A cikk szerzője: Dr. Makray Sándor