amellyel hatékonyan lehet vakcinát intra-dermálisan bejuttatni haszonállatokba, elsősorban sertésekbe. Többségünk számára a mindennapi életben a vakcinázás fecskendővel tûn keresztül bejuttatott vakcinát jelenti, vagy izomba, vagy bőr alá oltva, habár az embergyógyászatban már régebb óta kiterjedten alkalmazzák ezen vakcinázási módot.
Miben különbözik az intra-dermális vakcinázás az eddig megszokottakhoz képest?
Mint az elnevezés is utal rá, ebben az esetben a vakcinát nem az izomba, se nem a bőr alatti kötőszöveti rétegbe, hanem magába a bőrbe juttatjuk – nagy nyomású sûrített levegővel. A megfelelő készüléknek számos technikai problémát kell hatékonyan kezelnie, mégis a várható előnyök nagyon ígéretessé és vonzóvá teszik ezt a vakcinázási technikát:
1. Mivel a készülék nem tartalmaz tût, s a vakcinát nagy nyomású levegő juttatja a bőrbe – ezért a fertőző betegségek átvitelének kockázata egyik állatról a másikra kizárt.
2. A befecskendezett anyag nem jut el az izmokba, ezáltal nem károsítja azokat, s később sem alakul ki a vivőanyag vagy maga a vakcina által kiváltott gyulladásos reakció az izomban – vagy legalábbis a lehetősége sokkal kisebb. Ehhez persze az is kell, hogy csak az ily módon bevihető vakcinák kerüljenek felhasználásra. Az átlagos vakcina mennyiség egyedenként 0,2 ml, míg a klasszikus fecskendővel beadott mennyiség általában 1–2 ml.
3. A precíziós fecskendőknek köszönhetően ezt a kis mennyiséget nagyon pontosan lehet adagolni úgy, hogy közben nem jelent kockázatot a felhasználó számára sem.
4. Annak ellenére, hogy maga az intra-dermális fecskendő nem kimondottan olcsó, mégis a hosszabb élettartamnak és az alacsony karbantartási költségnek köszönhetően a vakcinázási költség általában alatta marad a hagyományos módon végzett vakcinázások költségeihez képest. Számításba veendő az is, hogy egy óra alatt lényegesen több egyed oltható le, ami a munkabér költségét csökkenti.
Milyen technikai nehézségeket kell megoldani az intra-dermális fecskendőnek?
Nagyon fontos, hogy a vakcina bejuttatásakor a kis anyagmennyiség a kívánt helyre a kívánt erővel hatoljon be: a kilövelt vakcina átlagsebessége 96 m/s, és az átlagos nyomás 46 bár, ami lehetővé teszi, hogy a vakcina behatoljon a bőrbe. A precíz szabályozást elektro-mechanikus úton oldották meg. A kocák és a nagyobb hízók a végbél környéki bőrbe, míg a malacok a nyakbőrbe kapják az „oltást”. Biztonsági szempontból a mûszert csak akkor lehet elsütni, ha a mûszer feje a bőrhöz érve benyomódik – ezzel lehet megakadályozni, hogy „vaktába” elszálljon egy-egy adag vakcina. Praktikusan két számláló van a fecskendőn – hasonlóan a személygépkocsikhoz: az egyik az un. „napi” számláló, míg a másik az összes elsütést számolja. Ez utóbbira azért van szükség, hogy az aktuális karbantartásokat – pl. 10 000 adagonként az o-gyûrûket – kicseréljék, ill. hogy a várható élettartam – ami kb. ötszázezer adag vakcina kijuttatása – leteltét jelezze.
A mûszer energiaszükségletét akkumulátorral biztosítják, s egy-egy feltöltés 500 vakcina bejuttatásához szükséges energiát tudja biztosítani. Praktikusan az eszköz 100 °C-on 20 percig fertőtleníthető. A biztonság érdekében, ha az üvegből a vakcina kiürült, s levegő kerül a vakcina helyett az adagolótérbe – ezt a gép érzékeli, s ilyenkor csak az üzemi nyomás töredékével löki ki a levegőt, átvált „biztonsági üzemmódba”. Ugyanez történik, ha tisztítófolyadékot szív vagy ürít. Tisztítófolyadék kell a munkatér kitisztításához, de két használat között is ezzel a folyadékkal kell feltölteni a fecskendőt.
Mi az intra-dermális vakcinázás biológiai háttere?
Mint említettük, az intra-dermális vakcina bejuttatásának helyei életkor szerint változnak: malacoknál a fül mögött a nyak bőrébe, míg hízóknál és kocáknál a végbéltájék bőrébe juttatják a vakcinát. Ezeken a helyeken tesztelték a behatolás mélységét metilén-kék indikátorral jelzett vakcinákkal, ill. itt valósítható meg a legkényelmesebben, hogy a kezelő a bőr felszínére merőlegesen tartott injektorral a legbiztonságosabban juttassa be a bőrbe a vakcinát. A beadást követően a vakcina szétdiffundál a bőrben és a bőr alatti kötőszövetben a nagy nyomásnak köszönhetően. A bőr a test egyik legnagyobb szerve, s mivel a tüdő és a bélcsatorna mellett a legnagyobb felületen érintkezik a külvilággal, természetes, hogy az immunrendszer számos sejtje megtalálható itt. A vakcina szinte azonnal találkozik a bőrben lévő immunsejtekkel, s stimulálja azokat. A gyökérsejtek (makrofágok) a védekező rendszer alapjai, elsődleges szerepet játszanak az elsődleges immunválasz kialakításában. Ezek a gyökérsejtek – beleértve a jól ismert Langerhans sejtek rétegét is –, folyamatosan szûrik a bőrbe behatoló idegen anyagokat, kórokozókat. Az ősi, öröklött immunrendszerhez tartoznak, s hosszú nyúlványaikkal bekebeleznek minden testidegen anyagot, s feldolgozzák azokat. Ez történik a vakcina hatóanyagával is, a makrofág sejtek bekebelezik, majd elhagyják a bőrt, és a regionális nyirokcsomóba jutnak, ahol találkoznak a T-limfocitáknak nevezett immunsejtekkel. Ezek a sejtek már a törzsfejlődés során később kialakult, ún. adaptív, alkalmazkodó vagy szerzett immunrendszerhez tartoznak. Ez utóbbi csak a fejlettebb gerincesekben, így az emlősökben található meg, míg az ősi immunrendszer az alsóbb rendû fajokban és az emlősökben egyaránt megtalálható. A vakcinában található antigén találkozva a limfociták különféle, specializálódott fajtáival, egy igen bonyolult, és még csak részben ismert mechanizmuson keresztül olyan ellenanyagok termelődnek, amelyek a vakcinával bevitt ellenanyagokkal szemben specifikus reakcióba lépnek, megkötik azt. Ezek a specifikus ellenanyagok a vérben keringenek, s minden olyan antigénnel reakcióba lépnek a szervezet egész területén, amelyre specializálódtak – legyen az vakcina által a szervezetbe juttatott antigén, vagy baktérium, ill. vírus által termelt antigén.
Ezen mechanizmus ismeretében nagyon nagy jelentősége van a vakcina összetételének: 0,2 ml-be kell belesûríteni azokat az antigéneket, amelyek kellően hatásos ellenanyag-termelést indukálnak, s azok az ellenanyagok protektívak is, ami azt jelenti, hogy megvédik a szervezetet akkor is, ha az antigén a kórokozóval (legyen az baktérium vagy vírus) jut a szervezetbe.
Napjainkban az intra-dermális vakcinázás főként az Aujeszky-féle betegség mentesítése során, ill. a PRRS elleni védekezésben kapott jelentős szerepet – ezen betegségek ellen kifejlesztettek speciálisan intra-dermális bejuttatásra alkalmas vakcinákat – igen biztató eredményekkel. Az intra-dermális vakcinázást követő védőanyag-szintek semmiben sem maradnak el a hagyományos védekezéssel kialakított védelem szintjétől. Hogy mennyire fog a jövőben elterjedni ez a vakcinázási mód, az nagyban függ a rendelkezésre álló vakcina-fajták mennyiségétől, ill. a nagyüzemi fogadókészségtől. Szerencsére Magyarországon az Aujeszky-féle betegséget már felszámoltuk!
(A cikk kivonatosan tartalmazza a Pig Progress magazin 2006-os, az intra-dermális vakcinázással foglalkozó különkiadásának témáit.)
A cikk szerzője: Dr. Makay Gábor
