A hígtárgya sûrû, nehezen folyó anyag, felhasználása előtt fázisbontással vagy homogenizálással kell a megkívánt áramlási jellemzőket elérni. A kijuttatás néhány feltétele:
• hígtrágya legfeljebb 1–2%-os lejtő esetén öntözhető ki;
• hígtrágya biztonsággal csak jó vízgazdálkodású területekre juttatható ki, ahol a kritikus talajvízszint mélysége meghaladja a 2–3 métert;
• sekély termőrétegû, kavicsos, záró réteget tartalmazó talajokon nem javasolható a hígtrágyázás;
• nyersen fogyasztható növényeket hígtrágyával öntözni tilos;
• a hígtrágya kijuttatására ajánlott időszak a vegetációs időszak kezdete. Télen, átfagyott talajra hígtrágyát kijuttatni tilos. Ez az időszak december 1. és február 15. közé esik;
• törekedni kell a talaj közeli, homogén kijuttatásra, és minél előbbi talajba dolgozásra, vagy közvetlenül a talajba juttatásra. A kijuttatásnak leginkább a nedves, hûvös időjárás kedvez;
• a tápanyagellátás tervezésekor figyelemmel kell lenni a hígtrágya alacsony foszfortartalmára. A szükséges mennyiséget mûtrágyázással kell pótolni.
A hígtrágya mozgatása speciális szivattyúkkal történik. A hígtrágya szivattyúk lehetnek excenter csigaszivattyúk, forgóelemes szivattyúk, vagy aprító szerkezettel felszerelt centrifugálszivattyúk. Leggyakrabban az excenter-csigaszivattyúkat al-kalmazzák. A szivattyú rozsdamentes acélból készült, csavarorsó alakú forgórésze egy belső menettel ellátott, a forgórészhez illeszkedő gumihengerben mozog és a hígtrágyát tengely irányban szállítja. Ennek megfelelően a szívónyílás a szivattyú házának egyik végén, a kiömlőnyílás a másik végén található. A szivattyú által kezelt anyag szárazanyag tartalma 5–10% lehet. Szívómagasságuk 2–5 m, emelőmagasságuk 3–6 m. A szivattyúk segítségével a hígtrágya keverése, homogenizálása és a tartálykocsi feltöltése, illetve a trágya kijuttatása egyaránt elvégezhető.
A hígtrágya szállítására, kijuttatására szolgáló tartálykocsik a feltöltés és a kijuttatás módjától függően eltérő kialakításúak. A tartálykocsik egy része nincs ellátva önfeltöltő rendszerrel. Ezeket külön szivattyúval töltik fel. Ilyen megoldású a csigás keverővel ellátott tartálykocsi. A feltöltés a tartály tetején kialakított, a traktor vezetőüléséből kezelhető karral nyitható feltöltő nyíláson keresztül történik. A tartály alján lévő keverőcsiga megakadályozza az anyag ülepedését, és nyomás alatt juttatja azt a szórószerkezethez. A szórókocsi nagy szárazanyag-tartalmú hígtárgya (5–10%) kijuttatására is alkalmas.
Saját feltöltő rendszerrel van ellátva a zagyszivattyús tartálykocsi, mely ugyancsak alkalmas nagy szárazanyag-tartalmú hígtrágya kijuttatására. A felszívás megkönnyítése és az anyag hígítása érdekében a feltöltést megelőzően a tartályba kb. 30 cm magasságig vizet kell tölteni. A feltöltést a tartály hátsó részén elhelyezett és hidraulikus munkahengerrel elfordítható lapátkerekes zagyszivattyú végzi. A trágyalétároló széléhez tolt tartálykocsi zagyszivattyúja a hígtrágyába süllyeszthető. A lapátkerék által felemelt és továbbított hígtrágyát a keverőcsiga szállítja a tartályba. A zagyszivattyú felső állásában a szívónyílás zárva van. Kijuttatáskor az anyagot a keverőcsiga szállítja a tartály elején lévő szórószerkezethez.
Az eddig ismertetett megoldásoknál jobban szabályozható a szivattyús tartálykocsi. A tartály alatt elhelyezett, TLT-ről hajtott szivattyú, (általában forgóelemes, vagy excenter-csigaszivattyú) sokoldalú felhasználást tesz lehetővé. Elvégezhető vele a tartály feltöltése, az anyag keverése szállítás közben, valamint az anyag kijuttatása. Megfelelő csatlakozóegységekkel a trágyagödörben lévő hígtrágya átkeverésére, homogenizálására is alkalmas.
Az eddig ismertetett hígtrágya kijuttatók tartályában feltöltéskor, szállítás közben és kijuttatáskor egyaránt légköri nyomás uralkodik. Nyomásálló tartályt igényelnek a kompresszoros tartálykocsik. A tartálykocsira szerelt és a TLT-ről hajtott kompresszorral a tartályban légritkítás és túlnyomás egyaránt létrehozható.
Feltöltéskor a légsûrítő szívó oldalát kapcsolják a tartályhoz. A szívás (0,6–0,9 bar) hatására, az anyag sûrûségétől függően, 4–7 m szívómagasság és 0,5–1 m3/min töltési teljesítmény érhető el. A kívánt folyadékszintnél egy úszóval mozgatott szelep a felszívást megszünteti, így a légsûrítő nem szennyeződhet.
Ürítéskor a légsûrítő nyomó oldalát kapcsolják a tartályhoz. A túlnyomás (0,5–2,5 bar) hatására jut a hígtrágya a kijuttató szerkezethez. A kijuttatott anyag mennyiségének szabályozása kevésbé biztosítható, mint a szivattyús tartálykocsiknál. A nyomásálló tartály ugyanakkor költségesebb.
A tartálykocsik elosztó és szórószerkezetei
Központi szórószerkezetként fúvókában végződő stabil vagy lengő szórócsövet, ütközőtányért vagy vízszintes, illetve függőleges tengelyû szórókereket alkalmaznak. Munkaszélességük 8–10 m. Az eloszlás egyenletessége általában nem éri el az agrotechnikai követelményekben meghatározott értékeket. Emellett a kiszórt hígtrágya nagy felületen érintkezik a levegővel, így a hatóanyag veszteség jelentős, és nagy a környezet terhelése. Nagy előnyük az egyszerûség, az üzembiztosság, a kijuttatás nagy munkaszélessége és kis költsége. Ennek ellenére alkalmazásukat kerülni kell, és a kijuttatásnál törekedni kell a talajfelszínhez közeli, minél durvább cseppképzésre vagy cseppképzés nélküli felületre juttatásra.
Mind a hatóanyag veszteség, mind a környezetterhelés csökkenthető a keretes szórószerkezetekkel. Itt a szivattyú elosztószerkezeten keresztül megfelelő osztású szórócsövekbe juttatja a hígtrágyát. A szórócsövek végén elhelyezett ütközőlapok, vagy szórótárcsák juttatják az anyagot a talajra. Előnyös, ha az ütközőlapok a talajhoz közel helyezkednek el. Azonnali bedolgozás esetén a hatóanyag-veszteség és a környezetterhelés az eddigi módszerekhez képest 20–30%-kal csökkenthető.
A felületre történő kijuttatás legkedvezőbb megoldása a csúszócsöves kijuttató. Ebben az esetben a szivattyú a hígtrágyát forgó elosztóba szállítja (1. ábra).
Az egy, vagy két aprítókéssel ellátott forgó elosztó a hígtrágyában még fellelhető szilárd anyagokat aprítja, a csöveket időközönként zárja, majd nyomás alatt juttatja azt a körbe rendezett adagolócsövekbe. A hígtrágya 350–400 mm osztású, talajon csúszó csövekből jut a talaj felszínére (2. ábra).
Az 50 mm átmérőjû csúszócsövek megfelelően kevert és homogenizált hígtrágya esetén 10% szárazanyag tartalom mellett is biztonságos kijuttatást tesznek lehetővé. Különösen sorba vetett kultúra kezelésére előnyös a módszer, hiszen a kultúrnövény szennyezése nélkül, pontos helyre és jól szabályozható mennyiségben juttatható ki az anyag. Itt a hatóanyag-veszteséget és a szaghatást a kultúrnövény árnyékoló hatása csökkenti. Kultúrnövény nélküli felületre juttatásnál az azonnali bedolgozás fontos. Ezzel a módszerrel az agrotechnikai követelményekben megfogalmazott eloszlási pontosság betartható. A gép munkaszélessége ma már a 18 m-t is eléri.
Mind a hatóanyag megőrzése, mind a környezetterhelés csökkentése szempontjából a kijuttatás legkedvezőbb módja a hígtrágya talajba injektálása. Ebben az esetben a hígtrágya a tartályból a már ismertetett forgó elosztón át jut a 250–300 mm osztástávolságú talajlazító eszközhöz kapcsolt csövön keresztül a talajba. Az injektálás szokásos mélysége 100–150 mm. A lazító eszközök általában kultivátor kapák. Lazább talajon, illetve tárcsás sornyitás esetén a csövek egyszerû csúszócsoroszlyához csatlakozhatnak. A tömörítő kerékkel lezárt barázda a hatóanyag-veszteséget és a szaghatást is megszünteti. Az injektáló egységet rugó tartja megfelelő mélységben, illetve hidraulikus munkahenger segítségével a talajba nyomható, illetve kiemelhető. A gyakorlatban alkalmazott 10–15 soros injektoroknak a felületre szóráshoz képest lényegesen nagyobb az energiaigénye és kisebb a területteljesítménye.
Ezen segít, ha a hígtrágyát kisebb osztású, sekélyen járó injektáló eszközzel (3. ábra) juttatják a talajba.
Amennyiben az injektálás mélysége 5–10 cm közötti, úgy az állandóan mûvelt felső talajrétegbe történik az injektálás, aminek az energiaigénye lényegesen kisebb, mint a korábban általánosan alkalmazott mélyebb injektálásnak. Ugyanakkor a mérsékeltebb energiaigény lehetővé teszi, hogy az injektáló talajmûvelő eszközöket kisebb osztással alkalmazzuk, ami egyenletesebb kijuttatást jelent. Megfelelő barázdanyitó injektáló eszköz és tömörítő kerék alkalmazásával teljes mértékben megakadályozható a hatóanyag-veszteség és a környezetterhelés. A sekélyinjektálás a szántóföldi alkalmazás mellett legelők ápolására is alkalmas, amennyiben megfelelő mûvelő eszközt alkalmaznak. A szokásos munkaszélesség 4–6 m.
A kijuttatott mennyiség szabályozása ma már számítógéppel történhet, a fogások csatlakoztatására jól használhatók a GPS-re alapozott párhuzamosan vezető rendszerek. 10–15 cm-es csatlakoztatási pontosság ebben az esetben megfelelő.
Dr. Csizmazia Zoltán
