A kísérlet célja



A kísérlet célja volt megállapítani a roppantott, nedvesen tárolt (70% szárazanyag), a KEMIRA OYJ (Finnország) által gyártott szerves savkeverékkel tartósított kukorica etetésének a nagy tejtermelésû tehenek energia- és fehérjeforgalmára, bendőfermentációjára, sav-bázis anyagcseréjére, egészségi állapotára, napi tejtermelésére, a tej összetételére és a tejtermelés takarmányköltségére gyakorolt hatását. E helyen az energia-, fehérje-és a sav-bázis anyagcserére vonatkozóan közlünk előzetes adatokat. A vizsgálatokat a AGROGORZSA Rt. Gorzsán lévő tehenészetében végeztük. A telepen a te-hénlétszám 1000, az éves átlagos tehenenkénti tejtermelés 10 000 l.

Anyag és módszer

A kísérlet elrendezése



A kísérlet során 200, 2-3. laktációs tehénből kontroll és kísérleti csoportot alakítottunk ki te-hénpáros módszer alkalmazásával csoportonként 100 állattal a telepi lehetőségek figyelembevételével. A csoportok kialakítását a várható ellés előtt 3 héttel, közvetlen a kísérlet megkezdése előtt történt a tehenek életkorának, előző laktációs tejtermelésének és kondíciójának figyelembe vételével. Ennek alapján a két csoport hasonló tejtermelési potenciállal rendelkezett.

A kísérletbe vont csoportokban lévő állatok takarmányozása azonos volt a telepen a kísérlet időpontjában alkalmazott takarmányozással, azzal a kivétellel, hogy a kísérleti csoport egyedeinek napi takarmányadagjában a szárított kukoricadara helyett roppantott, szerves sav-keverékkel tartósított, nedvesen tárolt kukorica (High Moisture Crimped Corn, 70% DM) sze-repelt. A kontroll csoport egyedei kizárólag szárított kukoricadarát kaptak.

A kísérletbe vont csoportokon belül csoportonként 15-15 klinikailag egészséges állatból ún. „csoportmagot” alakítunk ki. A csoportmagok kialakítása a biológiai minták vételére való előzetes kijelölést szolgálta (vér- és vizelet-, bendőfolyadék-minták). A kísérletbe vont tehenek egészségi állapotának és takarmányozás színvonalának ellenőrzése anyagcsere-profil vizsgálattal történt. A kísérlet időtartama 140 nap volt.

A kísérlet során vizsgált paraméterek



A kísérletbe vont állatok kondícióját a kísérleti és a kontroll csoportba soroláskor, valamint minden mintavétel alkalmával ellenőriztük 0–5 pontos kondíció pontozásos rendszeralkalma-zásával (Mulvany, 1977). A takarmányozás színvonalát és az állatok egészségi állapotának ellenőrzése anyagcsere-profil vizsgálattal történt. A vizsgált paraméterek a következők voltak:

A bendőfermentációt a bendőfolyadék illó zsírsav- és tejsav-koncentrációjának meghatározásával ellenőriztük, valamint megmértük a bendőfolyadék pH értékét is.

Mintavételek ütemezése

A bendőfolyadék-, a vér- és a vizeletmintákat a fenti táblázatban szereplő időbeni ütemezés szerint vettük.

A mintavételi időpontokat az ellés idejéhez viszonyítottuk.

Eredmények

A kísérlet megkezdésekor a kísérleti csoportban lévő tehenek kondíciója 0,3 ponttal volt kevesebb, mint a kontroll csoportban lévőké. A laktáció 60. napjától azonban a nedves kukoricát fogyasztó állatok kondíciója fokozatosan javult és 0,1 ponttal volt jobb, mint a kontroll tehe-neké (1. ábra).

A vérminták acetecetsav koncentrációja a kísérleti csoportban nem haladta meg az élettani érték felső határát, tehát szubklinikai ketózis a nedves kukoricát fogyasztó állatokban nem fordult elő. Ezzel szemben a kontroll állatokban az ellés utáni 2–5 naptól az ellés utáni 30. napig jelentős előfordulási gyakorisággal lehetett hyperketonaemiát megállapítani (2. ábra).

A vérplazma-minták FFA koncentrációja a kontroll tehenekben laktáció 2–5. napjától kezdődően a 90. napig jelentős mértékben magasabb volt, mint a kísérleti állatokban.

A vérplazma-minták karbamid koncentrációja a kísérleti csoportban az ellés utáni 14. naptól a 60. napon történt mintavétel kivételével 0,2–1,0 mmol/l-el magasabb volt, mint a kontroll állatokban (3. ábra).

A vizeletminták pH és NSBÜ értéke alapján a sav-bázis anyagcsere mindkét vizsgált csoportban kiegyenlített volt a kísérlet folyamán (4. ábra).

A bendőfolyadék ecetsav koncentrációja jelentősen, és az első, második, valamint harmadik mintavétel alkalmával szignifikánsan magasabb volt, mint a kontroll állatokban lehetett mérni (5. ábra).

Az ecetsav: propionsav arány a kísérleti állatokban volt kedvezőbb, több esetben meghaladta a kedvező 3:1 arányt (6. ábra).

A bendőfolyadék-minták átlagos illózsírsav koncentrációja összességében a kísérleti csoportban volt magasabb.

A különbség az összes illózsírsav, ecetsav és vajsav koncentráció esetén volt jelentős, az ecetsav koncentráció esetében pedig szignifikáns is volt (7. ábra).

Következtetések

A kondíció változása, valamint a vérplazma-minták glükóz, acetecetsav, és FFA értékének változása alapján megállapítható, hogy a nedvesen roppantott, a KEMIRA szervessav-keverékkel tartósított kukoricát fogyasztó kísérleti csoportban lévő állatok energiaforgalma kiegyensúlyozottabb volt, mint a kontroll állatoké. Mindez kisebb mértékû kondícióvesztésben, valamint a vérplazma-minták kevesebb acetecetsav és FFA koncentrációjában nyilvánult meg.

A bendőfolyadék-minták illózsírsav koncentrációja alapján megállapítható volt, hogy a nedvesen roppantott kukorica etetése kedvezően befolyásolta a tejhasznú tehenek bendőfermentációját, amelyet a nagyobb összes illózsírsav, ecetsav és vajsav koncentrációban, valamint kedvezőbb ecetsav: propionsav arány jelzett.

A felhasznált irodalmat a szerzők az érdeklődők rendelkezésére bocsátják.

Brydl Endre, Könyves László, Tirián Attila,

Jurkovich Viktor, Tegzes Lászlóné dr,

Szent István Egyetem

Állatorvos-tudományi Kar

Horváth Lajos, Török Miklós, Szabó Zsolt

Gorzsai Mezőgazdasági Rt.

Karnóth Joris

ProFrom Agroconsulting Kft.