A gyomnövények története szorosan összefonódik az emberiség történelmével. Terjedésükben nem csak a gazdálkodás, a közlekedés és kereskedelem, hanem például a népvándorlások, háborúk és a földrajzi felfedezések is szerepet játszottak. Azokat a fajokat, melyek már az eredeti flórában is előfordultak, de nagyobb mértékû elterjedésüket az emberi tevékenységnek köszönhetik, apofitonoknak hívjuk. A jövevény növényeket behurcolásuk ideje szerint kétféleképpen csoportosíthatjuk. Amelyek a 15. sz. végéig (Amerika felfedezéséig) kerültek a terület flórájába ójövevény növényeknek (archeofitonok), amelyek ezen időpont után, azokat újjövevény növényeknek (neofitonok) hívjuk.
Ragadós galaj (Galium aparine)
Az utolsó jégkorszak idején már jelen volt Közép-Európa flórájában. Eredetileg árnyas erdőkben élt, bizonyára onnan terjedt át a legelső újkőkori vetésekbe. Mai térhódításához az is hozzájárult, hogy kevésbé érzékeny egyes herbicid hatóanyagokra, és – mint „erdei faj” – jól tûri a sûrû kultúrnövényzet árnyékolását.
Pipacs (Papaver rhoeas)
Első régészeti maradványai hazánkban a népvándorlások korából kerültek elő. Eredete bizonytalan, valószínûleg – mint önálló faj – ősi szántóföldi körülmények között keletkezett a kelet-mediterrán térségben. Bár érzékeny a vegyszerekre, a sokáig életképes magvainak köszönhetően ma is gyakori.
Szálkás borjúpázsit (Anthoxanthum puelii)
Az atlantikus Nyugat-Európában honos. Hazánkban a Belső-Somogy savanyú, homoki szántóin az elmúlt években tömeges állományai kerültek elő. Európában főként takarmánynövények magjaival terjed, hazai behurcolásának módja és ideje ismeretlen.
Perzsa veronika (Veronica persica)
Iránból származó „kerti szökevény”. A karlsruhei botanikus kertből vadult ki az 1800-as évek elején, majd egész Európában szétterjedt. Kora tavaszi aszpektusban nálunk is gyakori.
Tavaszi aggófû (Senecio vernalis)
Eredetileg a Fekete-tenger környéki homok puszták növénye. A 19. század óta terjed utak és vasutak mentén.
A szántókra is behatol, virágzáskor hatalmas sárga foltjai már messziről láthatóak.
Varjúmák (Hibiscus trionum)
Az Árpád-korból származnak első magyarországi leletei. Eredeti hazája Dél-Európa sziklás élőhelyein keresendő. Tarlókon és kapásvetésekben ma is többfelé előfordul.
Konkoly (Agrostemma githago)
A Kárpát-medencében már az újkőkori régészeti leletekben is kimutatták. Valószínûleg azokhoz a legrégebben behurcolt gyomokhoz tartozik, melyeket az első földmûvelők hoztak magukkal a termékeny félhold környékéről. Visszaszorulása a 20. század elején kezdődött a gabonatriőrök alkalmazásával, mely folyamat a vegyszeres gyomirtással tovább fokozódott.
Kereklevelû buvákfû (Bupleurum rotundifolium)
A római korban a fejlett úthálózatnak és kereskedelemnek köszönhetően főként az import gabonák kísérőjeként új mediterrán gyomnövények kerültek a közép- és nyugat-európai meghódított területekre. Vélhetően ezt a fajt is a rómaiak hurcolták az egykori Pannóniába. Napjainkban kalászos vetések és parlagok ritka növénye.
Kék búzavirág (Centaurea cyanus)
Talán őshonos Európában, de jelenlegi előfordulása feltehetőleg emberi behurcolások eredménye. A középkorban a keresztes háborúk idején vált tömegessé. Ennek oka a középkori vidékhálózat kifejlődésében, az élénkülő gabonakereskedelemben és a nem megfelelő vetőmagtisztításban keresendő. Napjainkra az intenzíven mûvelt szántókon visszaszorult.
Alacsony cikkesbecő (Chorispora tenella)
Nyugat-ázsiai, dél-oroszországi növény. Hazánkban 1912-ben találták első példányát. Európa egyes országaiba vélhetően „keleti migrációs útvonalon” az egykori Szovjetúnióból, vasúti gabonaszállítmányokkal jött. Hazánkban csak átmenetileg megtelepedő, ritka gyomnövény.
Apró szulák (Convolvulus arvensis)
Őshazája Eurázsiában van, és azoknak a gyomnövényeknek a népes táborához tartozik, melyeket innen hurcoltak ki Amerikába és más földrészekre az európai hódítók és nyomukban az első telepesek. Napjainkban már az összes kontinensen megtelepedett.
Szümcső (Bunias orientalis)
Örményország hegyvidékeiről származik. Takarmánynövénynek termesztették, majd kivadult, és Európa nagy részét meghódította az 1700- és 1800-as években. Az utóbbi évtizedekben főként utak, vasutak mentén terjed.
Francia nyurgaszál (Erucastrum gallicum)
A Pireneusokban és Dél-Franciaországban honos. A vasutak mentén terjedt kelet felé. Keleti elterjedési határa Nyugat-Magyarországon van, ahol tarlók és kapáskultúrák növénye.
Korcs mák (Papaver hybridum)
Magyarországon nagy valószínûséggel a török hódoltság idején ide hurcolt „török jövevény”. Kalászos vetések és út menti gyomtársulások ritka növénye.
Dr. Pinke Gyula
Ajánlott irodalom:
Gyulai F. (2001): Archaeobotanika. A kultúrnövények története a Kárpát-medencében a régészeti-növénytani vizsgálatok alapján. Jószöveg Kiadó, Budapest.
Kästner, A., Jäger, E., Schubert, R. (2001): Handbuch der Segetalpflanzen Mitteleuropas. Springer Verlag, Wien, New York.
Pinke Gy., Pál R. (2005): Gyomnövényeink eredete, termőhelye és védelme. Alexandra Kiadó, Pécs.
A cikk szerzője: Dr. Pinke Gyula
